Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.

Ülésnapok - 1927-114

Az országgyűlés képviselőháza nah- 114. átértékeléséről». (Sándor Pál : Nullifikálásáról és nem átértékeléséről! — Pakots József: Leértékelésről!) Az átértékelés fogalma Nyugateurópában mindenütt bizonyos felértékelést, valorizációt, bizonyos szaporodást, értékfelemelést jelent, a jelen törvényjavaslat azonban úgyszólván sorozatosan csak azzal foglalkozik, hogy az átértékelést miként vesse alá egy negációnak. Más van a javaslatban, mint amit szabály szerint az átértékelés fogalma alatt érteni kell, épen ezért inkább az a kitétel felelne meg, melyet Pakots t. képviselőtársam emiitett. Itt le vannak értékelve mindazok a kötvények és papirok, amelyeknek felemelését tulajdonképen várná az ország ettől a törvényjavaslattól. Méltóztassanak mostmár megengedni, hogy a cim helyesbítése szempontjából azt ajánljam, hogy a javaslat címe ez legyen: »Törvényjavaslat egyes magánjogi tartozások átértékelésének akadályairól.« (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Talán a pénzügyminister ur is lesz szives ehhez hozzájárulni, hiszen ez a nomenklatura jobban megfelelne az egész tartalomnak, így nem állana fenn az a szarkazmus, hogy egy törvényjavaslat mindannak az ellenkezőjét mondja, mint amit a címben kifejezni akar. Hiszen beterjesztettek itt egy adómérséklési javaslatot is és ahelyett, hogy az adókat csökkentették volna, felemelték azokat; itt tehát egy sajátszerű rendszer mutatkozik. De a mélyen t. előadó ur fejtegetései alapján is, különösen azon becses és tudományos értékkel bíró fejtegetések kapcsán, amelyeket mai záróbeszédében mondott, kitűnik, hogy helyesebb és őszintébb volna az országgal szemben, legőszintébb volna mindenkivel szemben, aki itt szenvedő alanyként szerepel, ha nem beszélnénk arról, hogy itt egy valorizálásszerü átértékelésről van szó, még pedig azért, mert — amint a mélyen t. előadó ur helyesen emelte ki — abból a kétféle elméletből, amellyel a valorizáció kérdésével foglalkoznak egész Nyugateurópában, ebben a javaslatban egyik elmélet sem találja meg a maga magyarázatát és helyét. Kétségtelen, hogy a valorizáció jogcíme két kategóriába sorozható tétel alá van szubszummálva. Az egyik a kártérítési elmélet, a másik pedig az indentitási elmélet. Helyes ennek a két elméletnek a kihagyása, de az, amit helyébetett, a mélyen t. minister ur javaslata, olyan eltévelyedés, magától a valorizáció fogalmától, hogy ezt szónélkül hagyni nem lehet. Minden valorizációnak egy bizonyos jogcíme van, ez a jogcím a pénz elértéktelenedése, eszköze pedig a valorizációnak sohasem más, mint bizonyos értékállóság, egy bizonyos korrektivum, hogy egy bizonyos kármegtéritésben részesittessék az, akinek jogos követelése van a másikkal szemben és ezt a pénz leromlása következtében nem tudta megkapni. A jelen esetben nem akarom idézni az egyes szakaszokat, de minden szakasznál ezt olvassuk : kivétel ez, kivétel az, nem lehet felemelni az átértékelését ennek, nem lehet felemelni annak. Hát akkor mit értékelt át a mélyen t. pénzügyminister urnák ez a javaslata ? Nem megyek mélyebben bele a kérdésbe, majd az egyes szakaszoknál külön-külön foglalkozom a kérdésekkel, de azt kérem : méltóztassék hozzájárulni ahhoz, hogy ennek a javaslatnak az legyen a címe, ami tartalmának helyesen és teljesen megfelel, ami visszatükrözi azt a gondolatot, amelyet a minister ur itt képvisel és amelyet ez a törvényjavaslat is képvisel : »Az átértékelés magyarországi akadályai.« (Élénk helyeslés a baloldalon.) Hadd lássák odakünn, hogy őszintén beszéltünk, és ha már nem tudunk valorizálni, akkor valljuk be a törvényjavaslat -ímében azt, ülése 1928 január 20-án, pénteken. 179 hogy képtelenek vagyunk rá. Ajánlom méltóztassék módosításomat elfogadni. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök : A pénzügyminister ur kivan nyilatkozni ! Bud János pénzügyminister : T. Ház ! Nem tudok hozzájárulni az indítványhoz, mert hiszen nem tudom, hogy tulajdonképen mit jelent az, hogy »akadályai«. Az egész törvényjavaslatban meg van adva az átértékelés lehetősége, igenis, sok az olyan szakasz, amely kimondja az átértékelést, más szakaszok meg nem mondják ki az átértékelést, tehát a cím teljesen logikus. Énnek alapján kérem a címnek változatlan elfogadásátElnök : Kérdem a t. Házat, méltóztatik e a törvényjavaslat eredeti címét elfogadni, szemben a Gál Jenő képviselő ur által indítványozott szöveggel, igen vagy nem ? (Igen ! Nem !) Kérem azokat, akik elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik ) Többség! A Ház a törvényjavaslat eredeti cimét fogadta el. (Farkas István : Nem határozatképes a Ház! — Zaj.) Következik : I. Anyagi jogi rendelkezések. 1. Az átértékelés általános szabályai. 1. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az 1. §-t felolvasni! Héjj Imre jegyző (olvassa a törvényjavaslat 1. és 2. §-át, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa a törvényjavaslat 3. §-t.) : Az előadó ur ! Elnök : Az előadó urat illeti a szó ! Lakatos Gyula előadó : T. Képviselőház ! Indítványozom, hogy ennek a szakasznak végére a következő szavak vétessenek fel : »ha csak a törvény a kereset megindítására rövidebb határidőt nem szab.« Az általános elévülési határidő egy év lévén, viszont a törvényben egyes helyeken rövidebb elévülés lévén megszabva, ez a kiegészítés logikus és szükséges. Elnök: Kivan valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kivan, a vitát bezárom. A pénzügyminister ur óhajt szólni? (Nem!) Következik a határozathozatal. A 3. §. meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az előadó ur által indítványozott pótlást a szakaszhoz elfogadni igen vagy nem! (Igen!) Tehát a szakaszt az előadó ur pótlásával jelentem ki elfogadottnak. Következik a 4. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék felolvasni. ~~ Héjj Imre jegyző (olvassa a 4. §.-t.) Sándor Pál: A tárgyalási rendhez, illetőleg a házszabályokhoz kérek szót. Elnök: Sándor Pál képviselő ur a házszabályokhoz kért szót. A szó a képviselő urat megiUeti. Sándor Pál: T. Ház! Nagyon kérném, hogy ugy, amint a pénzügyi bizottságban is megtettük, azoknál a paragrafusoknál, amelyek minden egyes pontjánál kifogásunk lehet, pontonként tárgyaljuk le az egyes paragrafusokat. így például a 4. §-nál, két pontnál kell felszólalnom és teljesen különböző mondanivalóm volna. Én tehát tiszteletteljesen kérem a t. Házat, hogy ugy amint a pénzügyi bizottságban tettük, ahol alapossággal megtárgyaltuk a törvényjavaslatot, szintén pontonként méltóztassék az olyan paragrafusokat tárgyaltatni, amelyeknél ezt kívánjuk. Elnök : T. Ház ! A házszabályok értelmében az elnök tesz javaslatot arra nézve, hogy a szakasz részletenként tárgyalandó-e le. Azt hiszem, a tárgyalást nagyon elnyújtaná, ha az egyes szakaszokat részletenként tárgyalnánk. (Helyeslés a jobboldalon.) A szavazásnál hajlandó vagyok és magam is célszerűnek tartom, majd részletenként feltenni a kérdést. Azt hiszem, ezzel Sándor Pál t. képviselő ur is meg lesz elégedve.