Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.
Ülésnapok - 1927-114
176 Az országgyűlés képviselőházának 114. ülése IÙ28 január 20-án, pénteken. hogy attól a tisztviselőtől mégsem várhatom, hogy a saját költségén utazzék. Évszázadok óta van meg az az intézkedés, hogy az ilyen tisztviselő díjazásban részesül, és ezt ne méltóztassék rossz néven venni attól a szegény tisztviselőtől. Méltóztatott beszélni a városokról. A városok problémája a legkényesebb kérdések egyike. Nem tagadhatják a t. képviselő urak azt, — mert hiszen hosszú időn át nem hallottam itt e tekintetben panaszt, holott azelőtt felmerült ez a kérdés a pártban, felmerült az ellenzéki oldalon s folytonosan szóvá tették, sőt volt idő, amikor a pártban heten kéntszóvátették,—hogy nagyon sok panaszt meg tudtunk szüntetni. Sajnos azonban, még mindig nem tudtam egy teljesen kielégitő szisztémát kitalálni. (Rassay Károly : Nem is lehet !) Körülbelül nem is lehet. Itt csak arról van szó, hogy a kinövéseket és az esetleges visszaéléseket a minimumra csökkentsük. De én nem tudom igen t. képviselőtársam, hogy mi a tényállás, ön megint általánosit, és nekem csak ez ellen van kifogásom. Azt méltóztatott mondani, hogy a kiküldöttek ellopják a pénzt. Hát bocsánatot kérek, ez egy nagyon súlyos vád. Ezt alkalmazni egy egész tisztviselői és alkalmazotti karra nem lehet. (Krisztián Imre : Általánosítani nem lehet !) Lehetnek személyek ellen észrevételek, lehetnek az egyesek tevékenysége ellen kifogások, de végeredményben ez az alkalmazotti kar is becsülettel látja el a maga hivatását (Éri Márton : Általánosítani nem szabad !) és elég nagy fáradsággal teljesiti kötelességét. Ne tessék ezt az egész alkalmazotti kart ilyen váddal illetni. (Félkiálltások a szélsőbaloldalon : Ez természetes !) Azért kérem, tessék azt kijavítani ! (Rassay Károly : Majd kijavítja !) Ez nagyon súlyos eset, mert hiszen az az alkalmazott aki ilyent tesz, egy napig nem maradhat a helyén; ezt kijelentem. (Helyeslés.) Kérek konkrét adatokat és bebizonyítom igen t. képviselőtársamnak, hogy az illető 24 órán belül távozik. T. Ház ! Még arra is méltóztatott utalni, hogy az egyik forgalmiadóellenőr Zerrmann osztálytanácsosnál munkát végez, Én nem tudom, hogy mennyiben van animozitás, mennyiben nincs az illető osztálytanácsos úrral szemben ; fel kell tételeznem, hogy az igen t. képviselő ur a legnagyobb tárgyilagossággal mondta el adatait. (Fábián líéla: Nem is ismerem!) Én csak azt tudom, hogy az illető nagyon jó tisztviselő. Hogy mármost a tanácsos ur hivatalos órák alatt asztalosmunkákat végeztessen magánál egy alkalmazottal, azt nem tudom elhinni. Hogy egy forgalmiadó-ellenőrnek passziója az, hogy hivatalos órán kivül asztalosmunkát végezzen, azt el tudom hinni. Sokkal nagyobb urakról is tudom, hogy szeretnek ipari munkákkal foglalkozni. (ZajJ Megemlítem itt, hogy Gaal Gaston t. képviselőtársamnak gyönyörű műhelyét láttam, ahol órákat tölt ilyen ipari munkákkal. (Derültség és zaj. — Rassay Károly : De nem a fölötteseinek !) Bocsánatot kérek, ha a forgalmiadóellenőri tevékenység mellőzésével, azon kivüli időben valaki ilyen munkát teljesít, abban semmiféle kifogásolni valót nem látok. (Fábián Béla : Hivatalos idő alatt ! — Zaj jobbfelől.) Még csak igen t. képviselőtársamnak egy kérdésére válaszolok. Méltóztatott említeni a büntetéspénzeket. (Rassay Károly : Tessék először Zerrmannal végezni !) Bocsánatot kérek, az is szóvá tétetett, hogy Zerrmann az alantas közegeit utasítja, hogy bizonyos célokra, egyesületekre stb. pénzeket adományozzanak. Ez engem is érdekelt, mert egy pillanatig sem volnék hajlandó eltűrni azt, hogy valaki, aki mint felettes hatóság szerepel, megadóztasson másokat, akármilyen szép és nemes célra. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Én ezt sohasem tenném meg mint minister, de nem tűrném meg azt sem, hogy valamelyik alantas közegem ezt megtegye. (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Érdekelt engem ez a kérdés, mert súlyos az a vád, amely elhangzott. Ezért a mai napon kérdőre vontam az illető urat, hogy tegyen vallomást. (ZajJ Elnök : Csendet kérek, képviselő urak, mindkét oldalon. Bud János pénzügyminister : A helyzet a következő. Tény az, hogy az illető tanácsos ur bizonyos egyesületeknek elnöke, igy a Keresztény Ifjúsági Egyesületnek, s ő tényleg szólt egyes főnököknek, hogy saját jószántukból, minden nyomás nélkül (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ezt már ismerjük !) nem volnának-e hajlandók erre a célra adományozni. (Bródy Ernő: Tanácsolta ! — Zaj.) Amint ez a ministeriumnak tudomására jutott, Vargha államtitkár ur azonnal felszólította őt, hogy még ebben a formában sem tartja ezt összeegyeztethetőnek az állásával. (Helyeslés jobbfelől.) Azt hiszem, ezt elég korrektül tettük meg. Aki akar adni, az adjon magától. (Bródy Ernő : De ne szólitsák fel hivatalból ! — Zaj.) Ha valaki adott ennek az egyesületnek céljára, azt saját jószántából tette. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ezt le akartam szögezni. T. képviselőtársam 130 millióról beszélt. Tévedésben van; a félreértés — azt hiszem — ott van, hogy ott, ahol a részesedés többletet ért el, mi köteleztük, hogy mielőtt intézkedés történnék, ennek 50%-át a központi számlára beadják. Talán a tévedés onnan van, hogy azt hiszik, ez az öszszeg más célokra ment. Ha ezek az összegek a várost illetik meg, vissza is kapják. (Felkiáltások a középen: Tényleg visszakapták !) Én csak azt mondom egy mondatban, hogy nem volnék hajlandó tűrni semmiféle ilyen nyomást, mert ezt nem tartom összeegyeztethetőnek a hivatalfőnökök és a felettes hatóságok hivatali állásával. (Gaal Gaston : Még a gyűjtést sem ! — Rassay Károly : Még saját jószántából sem ! — Zaj.) Én is azt mondom : Saját szándékából sem, mert aki adni akar, az adjon magától, mindenféle közbenjárás nélkül. Azt hiszem, ebben egyek vagyunk mindannyian. (Rassay Károly : Az elnök ur arcképének megfestésére !) Még a büntetéspénzek kérdésével fogialkozom. Igen t. képviselőtársam félreérti ezt az egész problémát. Ott volt a kérdés lényege a múltban, hogy az egyes alkalmazottak — és nemcsak itt, hanem a vámoknál is — egészen a zaklatásig mentek a felek ellenőrzésében csak azért, hogy bizonyos visszaélést állapitsanak meg, melynek alapján jött a büntetéspénz, aminek ha jól emlékszem 7«, vagy még nagyobb része, mint feljelentőket, őket illette meg. Ez volt a rendszer a múltban, ezt a rendszert azonban nem találtam morálisnak (Helyeslés.), mert ez arra ösztönöz, hogy ok nélkül ott is kutassanak bűncselekmények után, ahol nincs, ezt pedig nem tűri meg a gazdasági élet. Ezért akként intézkedtem, hogy igenis ahelyett, hogy — mint a múltban — egyénileg kapják meg ezt a jutalmat, a büntetéspénzek most befolyjanak egy közös kasszába, ahonnan nem egyénenként kapják meg ezt, hanem összességében kapja az a testület, amely ezzel a kérdéssel foglalkozik. (Rassay Károly : Ki osztja ezt ki ?) Azt a ministerium állapítja meg. (Fábián Béla : A forgalmiadó osztály ! — Gaal Gaston : Beteg dolog ez ! Az államnak volna szüksége erre a pénzre !) Azt hiszem, nagy haladás ez a múlttal szemben, s ezt mindenkinek el kell ismernie. Kérdezzék meg az önök oldalán ülő Strausz István t. képviselőtársamat, hogy amióta ez az uj rendszer van bevezetve ugy a vámoknál, mint itt, nem hallunk annyi zaklatásról. Éppen ezért tettem ezt az intézkedést. (Rassay Károly:
