Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.

Ülésnapok - 1927-114

Az országgyűlés képviselőházának 114. ülése 1928 január 20-án, pénteken. 175 mondani. Kérem azonban igen t. képviselőtársamat, hogy ne menjen vissza egészen az aranybulláig. Mert ha végigmegy az összes európai és egyéb államokon is — hogy csak egy példát említsek — nem tud igen t. képviselőtársam egy államot sem említeni, ahol pl. a vámeljárás keretében jutalék ne léteznék. Ha ez nem volna, akkor nem lenne vámbevétel; bizonyos jutalékrendszernek kell lennie. De igenis megtettem azt, hogy a jutalékrendszert a forgalmiadónál beszüntettem, egyéb téren pedig a kellő mérvre csökkentettem. (Helyeslés.) Á jutalék csak abban a formában áll fenn, amelyet a régi törvények is rendszeresítettek. Ennél tovább nem tudok menni, és higyje el igen t. képviselőtársam, hogy akárki lesz is a pénzügyminisíer, nem fog tudni ennél tovább menni. Ezek után rátérek a díjazásokra. Igen t. képviselőtársam cáfolja az én adatomat, azt, hogy tulajdonképen négy millióba kerül a forgalmiadó behajtása, és ismételten fentartja, hogy — ha jól értettem — az 14 millióba kerül. (Fábián Béla: Igen!) Igen nagy tévedésben van t. képviselőtársam, mert képviselőtársam az arányszámokat, amelyeket felhozni méltóztatott, s amelyek rendkívül tetszetősek, nem az összforgalmi bevételhez alkalmazza, hanem a városok részesedéséhez. (Fábián Béla: Ugy van!) Méltóztassék akkor néggyel elosztani azokat az arányszámokat, hiszen a negyedét kapja a város. így ezek az arányszámok élességükből máris sokat veszitenek, mert ami 40-nek van mondva, abból csak 10 lesz, (Fábián Béla : És ami 50-nek van mondva?) Méltóztassék osztani néggyel. Nem azért vagyok itt, hogy ezt az osztást én végezzem el. (Zaj és derültség. — Krisztián Imre: Számolási tanfolyam! — Elnök csenget.) T. képviselőtársam felszólalásaiban ritka jól hiszemüen hozza fel ezeket az adatokat, és el kelismernem, hogy t. képviselőtársam bizonyos helyzetek feltárásával sokszor hozzájárult ahhoz, hogy kérdéseket rendezzünk. Csak egyre kérem. Ne méltóztassék olyan adatokkal jönni, amelyek kifelé más látszatot adnak a dolognak, mert akkor ez a kérdés egészen másképen alakul. Ha én most generali ter — nem vagyok az összes adatok birtokában — 4 milliót veszek, és ezt az összeget a 100 és egynéhány millió bevételhez viszonyítom (Fábián Béla : 140 millió) — annál jobb az én álláspontom szempontjából — akkor ez általában még 3%-nyi megterhelést sem jelent. Igazam van-e vagy nem, tessék osztani és szorozni ! így fest a kérdés, ha tárgyilagosan kezeljük. (Ugy van ! jobb felől) Igen t. képviselőtársam azt mondta, hogy többet kapnak ezek az adóellenőrök. Én igenis rájöttem arra, hogy ezek sokat is kaptak egy időben. Áprilisban kezdtük ezt a kérdést rendezni és végig köteleztük a hatóságokat, hogy ehhez alkalmazkodva tegyék meg intézkedéseiket. A városok tényleg kapnak bizonyos részesedést költségeik fedezésére. A mi álláspontunk szerint ez 1%-nál több nem lehet. Tényleg ez az egyik helyen kevés, — amint nagyon helyesen hallom hátam mögött a megjegyzést - a másik helyen sok. A városoknak kötelességük erről nekünk azonnal számot adni, és ha azt látjuk, hogy ezáltal tényleg indokolatlanul emelkednek ezek a díjazások, akkor a részesedési százalékot megfelelően leszállítjuk. Én tehát itt előterjeszthetem a kimutatást ebben a tekintetben. Ha más a helyzet, erről kerek konkrét adatokat, mert azok a polgármester urak nekem is felelni fognak. (Fábián Béla : Azok mind jelentették a minister urnák a varosok kongresszusán !) Felelni fognak, mert telelniok kell. A helyzet vagy az, hogy nem tartjak be a KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. VIII. fennálló rendelkezéseket, vagy az, — ami lehetséges — hogy valahol a bevétel jobban alakult az emiitett százalékos arány folytán, és még nincsen leszállítva a százalék- De megmondom, hogy azt itt is le fogom szállítani. (Fábián Béla : Ez rendben van !) Nagyon örülök, hogy igen t. képviselőtársammal ennyire találkozunk ebben. (Fábián Béla : Részemről a szerencse ! Derültség. — Zaj.) Ebből kifolyólag még csak egyet akarok megjegyezni. Tényleg nekem is feltűnt, hogv Budapest környékén ilyen erősen dotált vezetők vannak. Nyiltan megmondtam, nem találom helyesnek. Az indokolás az volt, hogy ezek ritka, nehéz és nagy kerületek. Erre azt mondtam, hogy ennek megvizsgálását és a döntést későbbi időre fentartom magamnak. Hogy valamivel jobb a díjazása ezeknek az alkalmazottaknak, az abban találja magyarázatát, — és erre Rassay igen t. képviselőtársam alludált — hogy ezek szerződéses alkal mazottak. Nekem itt foglalkoznom kell ezzel a problémával. Általában nem szeretem a szerződéses alkalmazottakat. (Helyeslés.) Az államnak legyenek rendes alkalmazottai. (Helyeslés.) Akárhogy próbálom rendezni a kérdést, nem birom ugy megoldani ezen az alapon, hogy közmeguyugvasra oldassék meg. Igenis, foglalkozom azzal a gondolattal, hogy ezek is rendszeresített alkalmazottak legyenek. Csak egy hibája van ennek, és ez magyarázza, hogy miért nem tettem eddig. Amikor kezdtük a forgalmiadét, az természetesen az elején elég nagy létszámot kivánt meg az ellenőrzést illetőleg. Méltóztattak látni, hogy az utolsó két év alatt a felére csökkentettem azt a számot, amelyet annak idején bejelentettem. Én a magam részéről oda törekszem, hogy az általányok jobb, szélesebb körű kiképzésével, az egész ellenőrzésnek egyszerűbbé tételével még tovább csökkentsem ezt a létszámot; viszont azáltal, ha én ezeket rendszeres alkalmazottakká teszem, indok nélkül veszek fel egy nagy létszámot, amely különösen a nyugdíj szempontjából, de egyéb szempontokból is jelentős, másrészt azonban nem látjuk a forgalmiadónak mikénti alakulását. Mert hiszen a cikkek egész sorozatát oldottuk fel már a forgalmiadó alól és ép a legutóbbi hetekben is egy pár ujabb cikket oldottunk fel. A fejlődést is inkább ebben az irányban látom a jövőt, illetőleg. mint generális intézkedésben. Különösen fontosnak tartom azt, hogy a szociális szempontokat mérlegelve, engedményeket tegyünk ott, ahol ezt tenni kell. Akkor természetszerűleg önmagától is kell csökkennie ennek a létszámnak. Én minden esetre csökkenteni akarom a létszámot, és amint eddig csökkentettem, ezután is csökkenteni fogom. Hallottam itt egy pár olyan megjegyzést, amelyek már súlyos vádszámba mennek. Az egyik az, hogy a központi fogalmazók kimennek a napidíj kedvéért. Azt hiszem, elég jól idéztem t. képviselőtársam szavait. (Fábián Béla: Igen, majd megmondom!) Azt mondotta igen t. képviselőtársam, hogy kimennek a napidíj és a kilométerpénz kedvéért. (Fábián Béla: Kiküldik őket, és kapnak ennyi és ennyi napidíjat és kilométerpénzt!) Kérem, az ugyanaz. (Krisztián Imre: Nagy a különbség a kettő között!) Méltóztassék elhinni, hogy annak a központi fogalmazó személyzetnek sokkal több a dolga, mintsem hogy kedvtelésből utazgasson. Mást tudok igen t. képviselőtársam, mert láttam azokat az anomáliákat, hogy egész rendszertelenül járnak el az egyes területeken a forgalmiadóellenőrök, semmi egységesség nincs. Ebből a szempontból én rendeltem el, hogy a központból valaki ezt kontrollálja és egységet vigyen be az eljárásba az egész vonalon. Ha pedig ez megtörténik, akkor mindenki tudja, 25