Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.

Ülésnapok - 1927-114

174 Az országgyűlés képviselőházának 114. ülése 1928 január 20-án, pénteken. illetőknek a kezében voltak és ki voltak fizetve. Ha valaki ezen túl spekulál, ezt megakadályozni nem tudom. Csak ezt akartam erre nézve mondani. (Helyeslés.) Igen t. képviselőtársam nagyon behatóan foglalkozott a forgalmiadé kérdésével. Emiitette elsősorban az átalányozás kérdését. Itt arra akarok rámutatni, hogy tényleg én kezdeményeztem erőteljesebben az átalányozást. abból indulván ki, hogy lehetőleg a minimumra csökkentsük a zaklatást, amennyire csak lehetséges. Természetesen ezt sem lehet az egész vonalon máról-holnapra megoldani, de igenis azt hiszem, nagyon sok tekintetben előrevittük a kérdést. Abban igazat adok igen t. képviselőtársamnak, hogy az átaiányozás tényleg nem jelenthet zaklatást. Ez volt az indoka annak is, hogy más adóknál nem egy ponton rögzítettem a problémákat. Ez elméletileg nem volt talán helyes a jövedelemadónál, de rögzíteni akartam itt is. Tudomásomra jutott, hogy igenis az alkalmazottak az átalányozási rendszerrel visszaélnek. Tudomásomra jutott az, hogy igenis folyton piszkálják az adózó polgárokat a forgalmiadó tekintetében. »Gaal Gaston: Kendeleteket kaptak!) Megemlítettem a közelmúltban, hogy nem vagyok hajlandó ezt a helyzetet tovább tűrni. (Helyeslés a jobboldalon.) Ugy gondoltam legjobban megoldhatónak ezt a problémát — mert nem vagyok hajlandó folyton azzal állni itt a parlament nagy nyilvánossága előtt, hogy ebben a kérdésben nem az történik, amit én akarok — hogy a személyes felelősséget fogom belevinni és alkalmazni. (Élénk helyeslés.) És ezt végre fogom hajtani és pedig sokkal ride* gébben, mintsem gondolják a t. képviselő urak. (Bródy Ernő: Legyen kemény!) Amióta minister vagyok, pedig hát nem is olyan rövid idő óta vagyok minister, ha valami visszaélés a fülemhez jutott, még ha az a legkisebb volt is, ment az illető a helyéről, és menni fog ezután is. Csak azt kérem, hogyha valaki ilyen esetet tud, konkrét adatokkal jöjjön hozzám, mert általános adatok alapján nem tudok intézkedni. Mindenkinek módjában van hogy ezekkel a konkrétumokkal bármikor hozzám jöjjön. Példát is tudok felhozni eljárásomra. Amikor elmenesztettem egy alkalmazottat, az illető képviselő eljárt nálam, hogy reaktiváljam az illletőt, s én erre nem voltam hajlandó. (Helye slés. — Rassay Károly: Nem a mi álláspontunk lehetett az! — Fábián Béla: Mellékes!) T. képviselőtársamnak most csak azt akarom mondani, ne higyje azt, hogy engem ez a kérdés nem érdekel, mert valahogy ugTf volt beállítva, mintha ezzel nem foglalkoznám eléggé. (Fábián Béla: Ezt nem mondottam!) De igen. Más oldalon is rájöttem hasonló anomáliákra. Rájöttem arra, hogy leltárakat készítenek, ahol az nincs megindokolva; rájöttem a könyvvezetésekkel való anomáliákra. Itten speeiálisan a legnagyobb baj a Budapest« vidéki pénzügyigazgatóságnál van. A pénzügyigazgatót saját személyében teszem a jövőben felelőssé, magamhoz citálom, és kijelentem, hogy nem vagyok hajlandó ezt tovább elnézni. (Rassay Károly: Biztost tessék kiküldeni, aki az egészei ellenőrzi!) Nem szükséges. (Rassay Károly: UgyIátszik szükséges! — Fábián Béla: Nem tudnak egy ministeri rendeletet tévedésből sem végrehajtani! — Zaj. —- Elnök csendet. — Krisztián Imre: Általánosítani mégsem lehet!) Egészen természel esnek fogja találni azonban mindenki, hogy végeredményben a forv amiadó nem az az adónem, amelyért valami nagy lelkesedés volna. (Gaal Gaston: Az egyikért sem, ami azt illeti!) Egy adó iránt sincs lelkesedés, bár őszintén megvallva szeretném ha az a morál volna nálunk is az adószolgáltatás tekintetében, amely Angliában van, ahol önmaguktól vallanak be mindent az emberek, és ha rájöttek a tévedésekre, azokat helyrehozzák. (Bródy Ernő: Ott titkos szavazás van!) Tudok egy érdekes példát a közelmúltból, amikor utólag szintén megfizették az adót. Ha nálunk is az volna az adómorál, ha nálunk is mindenki arra törekednék, hogy megfizesse az adóját, akkor könnyű volna a helyzet. El kell ismernem, hogy különösen az utóbbi években a helyzet nagyon javult. (Gaal Gaston: Az előirásnál kezdődik a baj!) Az előírásoknál nem lehet egyszerűen elmenni a bevallások mellett. Én ismételten azt mondom, hogy gyönyörű ankétet tudnék rendezni képviselőtársaimmal s ha feldolgoznának kétezer kérdőivet, mint én, azok között tizet nem találnának, amely elfogadható. (Gaal Gaston: Rossz a törvény!) Ilyen körülmények között természetes hogy az az adó" tisztviselő és pénzügyi fogalmazó is kénytelen a saját belátása szerint cselekedni. Mert ha azt látom, hosy egy részvénytársasági igazgató bevallja, hogy van neki kileucszobás városi lakása, van nyaralólakása kint két autóra van szüksége — mert nyáron nem járhat ugyanazzal az autóval, amelyikkel télen — és bevall mindössze 6500 pengő évi jövedelmet, akkor bocsánatot kérek, mit csináljon az a szegény fogalmazó'? Nem tehet mást, mint saját elhatározásából kell, hogy egy összeget felvegyen. Lehet, hogy ez megközelíti a tényleges helyzetet de lehetséges gyakran, hogy nem tudja megközelíteni. De itt van egy másik példa. Bevallja valaki, hogy havi jövedelme nem tesz ki többet, mint 1,200.000 koronát és ha megnézzük a jövedelembevallását, látjuk, hogy a szakácsnéjának és két szobalányának többet fizet, mint amenynyi a bevallott jövedelme. Itt tehát egy kis elnézés történt a jövedelembevallásban. Ha igy mennek a bevallások akkor tessék megérteni, hogy nagyon nehéz a kellő utat megtalálni. Ennek a helyzetnek javulnia kell, és amilyen arányban javulni fog. ugyanolyan arányban fognak a panaszok elmaradni. (Gaal Gaston: El kell törölni a rossz törvényt!) Gaal Gaston t. képviselőtársam azt mondja, hogy rossz a törvény. Nem a törvény rossz — higyje el t. képviselőtársam — hanem a jövedelmiadÓ kérdése roppant nehéz probléma. Ezt mindenki tudja, aki ismeri a jövedelmi adó kialakulását az egész világon. Nem beszélek itt Angliáról ahol tényleg évszázadokon keresztül ezen alapszik az adórendsz« r. I)e ha a többi államot nézzük, azt látjuk,hogy pl. Franciaországban száz év óta próbálkoznak, Poroszországban ötven-hatvan év óta próbálkoznak és még mindig nem tudták megoldani a kérdést. És miért nem tudták megoldani? Miért van az az éles ellenállani pl. Franciaországban? Azért, mert a jövedelmi adó rendkívül individuális adó, és senki sem szereti ha belelátnak — hogy ugy fejezzem ki magamat — a fazekába. Itt van az akadály, és ezért lehet csak lassan, fokozatosan megoldani ezt a kérdést. Természetes, hogy ennek nyomában keletkeznek azok a helyzetek, amelyeket bátor voltam előadni. Azt hiszem, ezzel a kérdésnek nagy részére válaszoltam. Igen t. képviselőtársam szóvá teszi a jutalék kérdését is. Én a jutalékrendszert megszüntettem, az meg van ezüntetve. Ennél többet nem tudok