Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.

Ülésnapok - 1927-114

Az országgyűlés képviselőházának 114. hadat végre szorítsuk le az ország nyakáról. (Ugy van! Ugy van! balfelől.) Elnök: A képviselő urat sértő kifejezéséért rendreutas itom. A pénzügyniinister ur kivan szólni! Bud János pénzügy minister: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Fábián Béla igen t. képviselőtársam felszólalásában részletes adatokkal felszerelve foglalkozott ugyanazzal a kérdéssel, amelyet ő kimeritőleg tárgyalt az általános vita alkalmával mondott beszédében. A magam részéről sokszor kifejezésre juttattam, hogy ez tényleg nem az én ügyem és nem az igen t. képviselő urnák az ügye, mert hiszen rendet teremteni az adminisztráció terén kötelessége annak, aki felelős állásban van. Magam egészen nyíltan beszéltem az ezen a téren nem egyszer jelentkező anomáliákról és törekedtem ezeknek megszüntetésére, helyesebben mondva eltüntetésére is. (Gaal Gaston: Az ajándékrendszer vezet ide t. minister ur! — Zaj.) Szabad kérnem a t. képviselő urat, méltóztassék nyugalommal meghallgatni. (Halljuk! Halljuk!) Nekem egy kérésem van ebben a kérdésben is. Lehetetlenség esetleg egyes esetekből kifolyólag általánositani. (Ugy van! jobbfclől.) Én mindig felhivtam az igen t. Képviselőház figyelmét arra, hogyha tényleg történik itt-ott egy-egy kilengés, ami el nem kerülhető egy ilyen nagy adminisztráció terén, (Zaj. — Halljuk! Halljuk!), ne tessék ezt általánosan alkalmazni és ehhez képest levonni a következtetéseket. Mielőtt azokra, az adatokra rátérnék, amelyeket igen t. képviselőtársam felhozott, először röviden foglalkozom azzal a három kérdéssel, amelyet ő előzetesen felvetett és szóvátett azzal, hogy miért nem válaszoltam ezekre a kérdésekre. Az egyik a pétervásári pótadó kérdése. Nem válaszoltam erre azért, mert hiszen a valorizációs vitával semmiféle összefüggésben állónak nem találtam ezt a kérdést, de a másik oldalon — bizonyára emlékezni fog reá igen t. képviselőtársam — a költségvetés tárgyalása folyamán tartott beszédeimben, de különösen akkor, amikor .azt a törvényjavaslatot tárgyaltuk, amelyben erősebb ellenőrzés alá akartuk vonni az autonómiákat, rámutattam arra, hogy — sajnos — az ország területén egyes községekben olyan pótadók szedetnek, amelyeket az illető községek semmi körülmények között el nem birnak. (Upy van! Ugy van!) Ezért kértük azt a felhatalmazást, hogy a kormány jobban ellenőrizhessen. Mert hiszen sokszor a célok igen szépek, amikor iskolaépítés, orvosi lakás építése, valamely közegészségügyi intézkedés, stb. foirog szóban, amelyek szükségesek is, de nem oldhatók meg ugy, hogy az illető községeknek vagv autonómiáknak teherbíró képességével arányban ne álljanak. És azt láttam, hop y jó volt, hogy ezt a törvényt hoztuk. Nagyon erőteljesen revideáltam az idén a belügyminister úrral együtt a költségvetéseket az egész vonalon, s nagyon sok leszállítást tudtunk elérni. Hiszen talán magában a fővárosban is ennek a következménye az, hogy ha nem is az adómérséklés terén mutatkozott ennek hatása, dei az egyes közszolgáltatások terén mindenütt mérséklést tudtunk keresztülvinni. Én azt hiszem, ezt mindenki el fogja ismerni. Épen ezért, mert ezen adatok tanulmányozása közben ,rájöttem ilyen anomáliákra, a legutóbbi ministertanácson határozatot hozattam, hogy még a kormány részéről sem történ'hietnek olyan intézkedések a községek felé. ilése 1928 január 20-án, pénteken. 173 amelyek terhet jelentenek rájuk, mielőtt a pénzügyniinister a belügyministerrel egyetértöleg meg nem állapítja, (Helyeslés.) hogy az il le lő községek teherbíró képessége megengedi-e azt vagy sem. (Helyeslés.) Mert többszáz százalékos pótadókkal a községeket csak tönkretenni lehet, (Ugy van! Ugy van!) de soha sem lehet elérni azt a célt, amelyet tulajdon-képen követünk. Igen t. képviselőtársain véletlenül alkalmat adott arra, hogy ma ezt is bejelenthessem; ezzel csak jelezni akarom, azt, hogy ne méltóztasssék azt hinni, hogy mi alszunk. Elég nehéz azonban a helyzetem, amikor hónapokon át itt kell ülnöm, és igy végeredményben minden kérdéssel nem foglalkozhatom mindig a legrészletesebben, amit azonban emberileg meg lehet csinálni, azt meg szoktuk csinálni és igenis törekszünk arra, hogy rendet teremtsünk az egész vonalon (Helyeslés.) A nagykátai kérdésre most nem tudok választ adni igen t. képviselőtársamnak. Elrendeltem a legteljesebb vizsgálatot és mihelyt az adatok rendelkezésre fognak állani, tájékoztatni fogom erről a Házat. Méltóztatott a hadikölcsönkötvényekkel való spekulációról is (beszélni. Én azt hittem, hogy az a felszólalásom, amelyet ebben a kérdésben tettem, elegendő lesz. Aki . ismeri a tőzsde élettanát, aki ismeri a spekuláció pszichológiáját, azt tudja, hogy ez nem olyan egyszerű kérdés, amelyet olyan könnyen el lehet intézni. Az a beállítás, hogy valaki előre informálva volt az én álláspontomról, lehetett igen szép, talán politikailag is alá lehetett támasztva. De ez legfeljebb gondolatolvasás utján történhetett volna meg, — eddig azonban még nem jutottunk el idáig — mert én reggel még nem tudtam, hogy ilyen nyilatkozatot fogok tenni itt a Házban, sőt még 1 órakor sem tudtam.— (Rassay Károly: Ugy látszik mások tudták, hogy kénytelen lesz ilyen nyilatkozatot tenni.) Nem tudták; most térek rá erre. Tessék elhinni, hogy ha itt vita folyik s erről az oldalról is, arról az oldalról is mindenki a valorizációt követeli, megtörténhetik ez — hiszen a tőzsde érzékeny egy testület, — különösen ha még hozzá számítjuk a további folyamatokat is. (Gaal Gaston: Vélemény vásárlás!) Ez a szokás. _ Baraes Marcell igen t. képviselőtársamnak az volt a kérése, hogy szüntessük be a hadikölcsönök jegyzését, őszintén megvallva, nagyon sok indokot látnék erre. azok szerint a tapasztalatok szerint azonban, amelyeket ezen a téren tettünk, a tőzsdei forgalom beszüntetése mindig a lehető legrosszabbnak bizonyult. Aki végig csinálta a háború alatt ezt a problémát és látta, hogy az nemhogy megnyugvást idézett volna elő, hanem olyan lehetetlen zugforgalmat és n zugforgalomban olyan áralakulást, amelyet semmiféle intézkedéssel megakadályozni nem lehetett, az tudja, hogy ezt a kérdést ily módon elintézni nem lehet. Nyiltan és határozottan mondottam és most is megismétlem azt, hogy aki akar spekulálni, spekuláljon, mert hiszen ettől elzárni nem tudom, de kérem legyenek szivesek ismételten tudomásul venni, hogy ez nem lehet az ilyen spekulációnak az alapja, Mert ha egyszer tény leg történni is fog ebben a kérdésben valami. nem hiszem,, hogy akkor is évek hosszú multán valaki is legyen ebben a Házban, aki többet tudjon követelni, mint amit mondottam, tudniillik az eredeti jegyzést (Ugy van! a baloldalon.) azt, hogy azok a kötvények, amelyek a nosztrifikálás alkalmával niegnosztrifikáltattak. az