Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.
Ülésnapok - 1927-107
Az országgyűlés képviselőházának 107. ülése 1928 január 10-én, kedden. 11 van! jobbfelől.) hogy ezek a kérdések esetleg az ő közreműködésükkel oldassanak meg. Az árvapénzekről akármennyit lehetne beszélni. Itt azonban igazán nem akarok erről a kérdésről szólani, hiszen ugy tudom, hogy egyik tisztelt barátom fog erről beszélni, azonban csak egy kérdést vagyok bátor felvetni. Erre a kérdésre itt még nem kaptunk feleletet. (Halljuk! Halljuk!) Tudom, hogy egyik-másik vármegye, talán 3—i vármegye, elhatározta, hogy az elértéktelenedett árvakasszájukat olyk'épen igyekeznek újból akcióképessé tenni és az árvákat ért veszteségeket a nagy közre felosztani, hogy bizonyos vármegyei pótadókat vetettek ki erre a célra. Volt olyan vármegye, amely 5%-ot vetett ki, volt olyan, amely 8%-ot, s ugy emlékszem, az egyik vármegye 10%-ot vetett ki. Ezeket a határozatokat, melyeket a vármegye törvényhatósága önként hozott meg. nem hagyták jóvá. (Sándor Pál: Évek óta nem hagyják jóvá.) Kérdezem, hogy miért? Itt nem valorizációról van szó, hanem arról, hogy azok az árvák, akiknek vagyona ott elveszett, kapjanak valamit. (Iaaz! Ugy van! — Sándor Pál: Könnyelmű ledérséggel vesztették el! — Jánossy Gábor: Vis major miatt vesztették el, ugy mint a többi! — Sándor Pál: Nem vis major!) A hadikölcsönt, záloglevelet, stb. illető fejtegetéseimnek végére jutottam. Van azonban itt a kérdésnek még olyan vonatkozása is, amelyet, bár nem tartozik szorosan ehhez a tárgykörhöz, meg kell hogy említsek. Hiszen, ha jól felfogjuk a dolgot, mondják is sokan: jól van. helyes, igy is mes: lehetne oldani az egész kérdést, de ne feledkezzünk meg: arról, mit jelent az, ha ennek az általam említett kétmilliárdnak csak egyik felét fogják befizetni azok, akik eddig hadikölcsönt nem fizettek. Ez jelentené egymilliárd aranykorona megmozgósitását. Mit jelentene továbbá az. ha a zálogleveleket a pénzintézetek bármilyen csekély mértékben valorizálnák? Ujabb lavina indulna meg. És itt van nyakunkon a földreform kérdésének el nem intézett pénzügyi oldala. (Ugy van! jcbbfelől.) Teljes joggal azt mondhatják: szép, szép. de hát honnan vesszük ezt az egész pénzt, honnan teremtsünk pénzt? Hiszen nézzük csak a Nemzeti Bankot. A Nemzeti Bank legutolsó kimutatása alapján a bankjegyforgalom 487 millió pengő- Az alap 318 millió pengő. De akárhogy veszem is, erre az egy nemzeti bankra nem építhetem fel ezt az óriási, több milliárdot tevő koncepciót. A Nemzeti Bank erre kéntelen. Ma is mi a baj, t. Ház? A lehető legrosszabb állapotban vagyunk, semmi pénzért kölcsönt kapni nem lehet, mert hiszen a hitelnek kamatja felemészt mindent. (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Hiszen nagyon jól tudjuk, hogy az első kézben, a legjobb kézben levő váltók nem honoráltatnak 10—12%-on alul. (Sándor Pál: Ugy van' Tizzel nem!) Mármost méltóztassanak elgondolni, hogy én a Nemzeti Bankhoz nem vagyok hajlandó a magam részéről nyúlni, nem is vonom be a számításaim körébe, mert ez olyan alappillérje az egész gazdasági életnek, hogy a legkisebb meggyöngitese katasztrofális íielyzetbe hozhatna bennünket. Ha a Nemzeti Bankra gondolok^ meg kell. gondolnom, milyen óriási fáradságba került ennek a Nemzői i Banknak létesítése, mi volt az, amig odáig jutottunk, hogy 1927 február 25-én a Nemzeti Bank tényleg kibocsátott bankjegy-állománya 105%-ban volt fedezve aranyban. Ez igen nagy dolog, s azt mutatja, hogy a világ legnagyobb bankjaival versenyez. Ehhez a bankhoz hozzányúlnunk nem szabad. A legkevésbé sem lehetséges, hogy ilyen óriási feladatok elé állítsuk ezt a bankot. Mi volna tehát a teendő? Ezzel legyünk tisztában. (Halljuk! a jobboldalon.) Innen, ebből a holtpontból ki kell hoznunk és ha nem jött volna ez a valorizációs törvényjavaslat, akkor is el kellett volna mondania Bud Jánosnak, amit ő »az igazi valorizáció« címmel a Pesti Napló vasárnapi számában előadott. Beszédem legelején mondottam. Hogy erre a figyelmet felhívjam, főkép ez volt az oka, amiért ma felszólaltam (olvassa). »Itt kapcsolódom bele abba, amit a Házban mondottam, — mondja a pénzügyminister ur — hogy az igazi valorizáció az, amit a gazdasági élet fellendülése ad, az igazi valorizáció az, amely a gazdasági élet felvirágozásában, felélénkülésében, felpezsdülésében találja meg feltételeit. És amikor elsősorban azt hirdetem, bogy a magyar föld ősi erejére és hatalmára kell támaszkodnunk, ennek termelőképességét kell a maximumra emelni, akkor nem csinálok eklektikus gazdasági politikát és nem a nemzeti produkció többi ága ellen hirdet cm ezt«. Százszázalékig igaza van a pénzügyminister urnák. Azt mondja továbbá később (olvassa): »Az igazi valorizáció, ^ ismétlem, egészen más feltételekben keresendő, a gazdasági élet fellendülésében. Ennek nagyjából két feltétele van: az egyik a termelés megkönnyitése és fokozása, a másik pedig az, hogy az állam ott, és amennyire lehetséges, támogassa a magángazdaságot«. Mennyire igaza van a minister urnák! Ez az a priusz, ami nélkül az általam érintett kérdések meg nem oldhatók. Mert micsoda voltaképen Magyarországnak valódi helyzete? Ne arról beszéljünk, hogy ma ilyen nyomorúságban vagyunk, hanem szószerint áll az, hogyha tekintjük Magyarország földjének termelőképességét, ha tekintjük a mi népünk acélos izmában lévő erőt. ha nézzük, x ennek a kicsi összezsúfolt országnak óriási szellemi képességét, amely itt van előttünk: egy tele kamra, amihez azonban nem nyúlhatunk, mert~a kamrának kulcsa elveszett. Hol van tehát ez a kulcs? Nem nyúlhatunk hozzá a kamrának kulcsához, nem tudjuk a földben rejlő kincseket felhozni, nem tudjuk megmunkálni a földet. Nincs hozzá pénz. Mindig ez az alfa és omega, mindig ez a cirkulus vitiosus, ha pénzről van szó. (Ugy van! a jobboldalon.) És itt nagyon sokan szeretik összetéveszteni a pénz fogalmát a tőke fogalmával, majd rá fogok mutatni; nagyon vigyáznunk kell erre t. Ház. Magyarország a legújabb statisztikai kimutatás szerint 93%-ban termőfölddel bir. A világ elsőnek ismert állama Dánia csak 89%-ban. Maguk a németek az ittlevő statisztikában — ha kívánják rendelkezésükre bocsáthatóm — azt mondják, hogy az egész földkerekségnek vezető 50 állama közt Magyarország áll az első helyen. Hát mi az istenverése rajtunk, hogy nem tudunk kimozdulni ebből a tehetetlenségből, ebből a nyomorúságból, mi az oka annak, hotry állandóan egész Európa koldusaként folyton rohanunk, keressük és hozzuk be külföldről a kölcsönöket. (Egy hang elől: Az egész világnak vagyunk a gv<ijú.) Mit jelentenek ezek a külföldi köl? Jelentik azt, hogy ezidőszerint csonka •országon több mint egymilliárd —--iarok pontos számokat mondani — kul2*
