Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.

Ülésnapok - 1927-114

162 Az országgi/iilés képviselőházának 11* zást is kivánta, én azonban azt hiszem, hogy tekintettel arra, hogy az árindex épen a háború alatt a különféle kényszerintézkedések hatása folytán, nem működött, helyesebb lenne ebben a kérdésben a zürichi aranyindexre támaszkodni, aminek folytán például az 1918-ban kibocsátott VIII. hadikölcsönnél a valorizáció bázisa sem lesz már 100 korona, hanem annak csupán 40%-a, T. Képviselőház! Van azonban ehhez kapcsolódóan két megjegyzésem, amely nem hangzott el a Házban, amelyet azonban nem kivannak el nem mondani, mert helyesnek tekinteném a jövendő valorizáció alapelveinél ezt a kettőt is figyelembevenni. Az első a következő. Én azt hiszem, hogy megkönnyítené a jövőben ennek a kérdésnek eldöntését az, ha a jogi személyek hadikölosönjegyzései közül nem valorizálnák azoknak a jogi személyeknek, teihát részvénytársaságoknak, satöbbi hadikölcsöneit, amelyekről beigazolható, hogy vagyonuknak bizonyos százalékát a háborúból átmentették. Ha ezt levonjuk a valorizálandó tömegből, mindjárt sokkal enyhülnek állampénzügyileg a valorizáció terhei. (Neubauer Ferenc: Amelyeknek tartozásait nem valorizálták!) A másik kérdés, amelynek tekintetbevételére szintén az igazság késztet, az, hogy elvégre nem lenne-e helyes törvényhozási gondolat az eredeti jegyzésű kötvényekkel parifikálni azokat, amelyek nem jegyzés utján, hanem abban az időben, amikor a korona még teljes értékű volt, a szabad forgalomban vétettek. Itt különösen célzok épen az árvaszékeknél ós kényszer folytán bizonyos kauciókban elhelyezett hadikölcsönökre, amelyek gyakran szabad forgalomban vétettek, mert hiszen épen akkor, mikor < zeknek a vagyonoknak befektetésére került a sor, nem volt emisszió. Elvégre az országgal szemben való áldozatkészség, az ország pénzügyeivel szemben való bizalom épenngy megnyilvánul azon hadikölesönöknél is, amelyek nem eredeti jegyzés nt.ján, de olyan időben vásároltattak, amikor még a korona értéke teljes, vagy legalább is majdnem teljes volt. T. Ház! Ezeket a kérdéseket akartam a hadikölcsönök majdani valorizációjának keretei gyanánt erről a helyről elmondani és most már csak röviden térek ki arra a kérdésre, ;i mellyel t. képviselőtársaim közül egyrészt Dabasi Halász Móric foglalkozott igen mélyreható beszédében, másrészt Szabó Iván képviselőtársam is célzott erre, de az ellenzék oldaláról is többen, igy pl. Szilágyi Lajos képviselőtársam azt a kérdést vetette fel, hogy tulajdonképen, ha valorizálunk hadikölcsönöket, majdan, akármikor, ki fizesse meg ezt a valorizációt, kinek a terhére menjen ez a valorizáció. Egy emberileg igazságos és helyes gondolat nyilvánul meg az igazságnak abban a keresésében, hogy a hadikölcsönök valorizá ciójánál elsősorban vétessenek igénybe azok a vagyonok, amelyek a múltban nem teljesítették a hadikölcsönök jegyzése körül a hazafias kötelességnek azt a mértékét, amelyet abban az időben megkívánhattunk minden állampolgártól. Mégis engedjék meg nekem, hogy aggályomat fejezzem ki a rendezésnek ezen módja elhn, kifejezzem pedig azért, mert ma tökélelsen lehetetlennek látom már annak a helyzetnek a visszaállítását, amely 1914-t öl 1918-ig az országban létezett. Ma már adómegá lia pi fásokat, adókatasztereket alapítani arra, hogy kicsoda volt hadinyerő és milyen mértékben, a lehetetlenséggé] határos feladat. . ülése 1928 január 20-án, pénteken. amint ezt minden ország törvényhozása mutatja. Hadinyereségadót azonnal kell kivetni, azonnal kell drákói szigorral behajtani, mint azt Anglia tette és mint azt mi, sajnos, nem tettük. Annak idején kellett volna erélyesen eljárni, ilyen utólagos előszedése 10—15 év előtti vagyoni és jövedelmi viszonyoknak többékevésbé büntetési jelleggel birna ma már, azonfelül egy szempont ellen is vétene és ez a belső tőkeképzés szempontja. Magyarországnak mindenek felett szüksége van arra, hogy a belső tőkeképződés nyugodtan meginduljon. ebbe a folyamatba való belenynlás most azáltal, hogy szemrehányásképen mondjuk, hogy te akkor nem jegyeztél eleget, most ujabb adót vetünk ki rád, nem hiszem, hogy igazságos lenne, de nem hiszem azt sem, hogy a pénzügyileg helyeset megközelítené. Ezzel kapcsolatban kivánok igen t. képviselőtársam beszédének azon részével is csak pár szóval foglalkozni, amellyel kamatozó hiteljegyek kibocsátását proponálja. Amennyiben helyes magja van ennek a gondolatnak, hogy tudniillik mobilizálni kívánja azt a jelenleg immobil tőkeerőt, amely részben a váltságföldekben leledzik, részben pedig az agrárreform alkalmazásával kapcsolatban lekötve hever, minthogy a kártalanítás problémáját eddig nem tudta Magyarország megoldani, ennyiben elfogadom a gondolatot, neki azonban, aki ezzel a kérdéssel mélyen foglalkozott, meggondolásra ajánlom azt, vájjon nem fél-e attól, hogy ha ilyen kamatozó h it el jegyek bocsáttatnának ki, melyeknek célja, az általa bevallott célja is az, hogy a pénz mellett, tehát a tulajdonképeni bankjegyek mellett mint pénzforgalmi eszközök szerepeljenek a forgalomban, akkor Magyarországon is azok a jelenségek fognak mutatkozni, amelyek eddig minden olyan országban mutatkoztak, ahol egymás mellett a pénzforgalmi jegyeknek két tipusa egyidőben cirkulált. A tapasztalatok mindenhol, ahol asszignaták, Scheinok stb. alkalmaztattak, azt mutatták, hogy ezek alkalmazása kedvezőtlen volt. Kedvezőtlen volt azért, mert van egy nemzetgazdasági törvény, amelyet Gresham-féle törvénynek hivnak, amelynek elemzésével nem kivánok foglalkozni, amely azonban azt tanítja, hogy a rosszabb pénz mindig kitúrja a forgalomból a jobb pénzt, másrészt pedig azért, mert — amint a pénzügyminister ur is említette — két ilyen pénznemnek egymás uielletti forgalma könnyen inflációra, elsősorban árinflációra, tehát az árak emelésére vezetne. Márpedig szerény véleményem szerint Magyarország közgazdaságának egyik legnagyobb baja, hogy nem tudunk stabil árhelyzetet teremteni, dacára stabil valutánknak. (Ugy van! jobbfclől.) Ha tehát a valuta-oldalon ismét olyasmit csinálunk, ami az áralakulásokat módosíthatná, azt hiszem, veszedelmes experimentumba bocsátkoznánk bele. T. Képviselőház! Ama további ellenvetések közül, amelyek a javaslatnak immár módosított jellegével szemben itt elhangzottak, legyen szabad egy szóval felelnem Szilágyi Lajos és Gál Jenő képviselőtársaimnak azon ellenvetésére, hogy az időpont bizonytalan. Máiéi őadtam, hogy ha bizonytalan is a későbbi valorizáció időpontja, a törvényhozás ezt bármikor rekonsziderálhatja. Gaal Gaston igen t. képviselőtársamnak arra az egyébként a Ház minden oldalával ellentétben álló és — amint megítélhettem — a Ház egyetlenegy oldalán sem rezonanciára nem találó javaslatával szemben, hogy tulajdon-