Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.

Ülésnapok - 1927-114

160 Az országgyűlés képviselőházának 114. ülése 1928 január 20-án, pénteken. személyek sorsát is érintőleg intéztessenek ezek a kérdések. De nem szabad a leülepedett jogviszonyok megbolygatásának lehetőségére az utat megnyitani azért sem, mert nem lehet módot nyújtani arra, hogy a biróságuik perekkel árasztatván el, ezeknek a pereknek elintézésével a jogbiztonságot és a jogszilárdságot veszélyeztessük. De, mint mondottam, ezeket én jogpolitikai indokoknak tartom. Látok azonban jogi indokokat is annak megindokolására és megalapozására, hogy ezek n inegszükitő rendelkezések megtétessenek. A jognak nemcsak kényszerítő szabály-, nemcsak kényszerítő parancstartalma van, a jognak igazsága nemcsak shy lock i igazság, a jognak kell, hogy erkölcsi tartalma is legyen. Shylock igazsága azt a tételt bizonyitja, hogy summum ins summa iniuria. De shylocki igazság lenne, summa iniuria lenne, ha mi itt a szigorú jogelvét érvényesülni engednénk és ha módot nyújtanánk arra, hogy itt a szigorú jog- teljes parancsszavát érvényesitve a jogviszonyban álló felek egymást a tönkremenésig és tönkretételig vexálnassák. A jognafk ebből az erkölcsi tartalmából folyik az én nézetem szerint az, hogy amikor a jog és a jogtalanság összefolyik, akkor a jogot *a jogtalanságtól nem lehet elválasztani — már tudniillik a szigorú jogszabályainak érvényesülésével — anélkül, hogy ne preciziroztassék teljesen és ugy a jogviszonyban álló felek helyzete, hogy az előrelátott események figyelembevétele mellett ne érhesse egyiket vagy másikat olyan non putarem, olyan sérelem, a tönkremenésnek olyan lehetősége, a jogviszonyban szabályozott gazdasági állapotnak a jogviszony kereteit meghaladó olyan lebonyolítása, amely lebonyolítás pusztulást és veszélyt hozna a jogviszonyban álló felekre. A jog erkölcsi tartalmának tekinteni ezt és ugy in futuro, mint in concreto ezeket a kérdéseket a szigorú jog szabályainak érvényesítésével elintézhetőknek nem látom, ezeket a kérdéseket szerény nézetem: szerint a méltányosság kiegyenlitő szabályainak érvényesitésével lenét csak helyesen megoldani. Az igazság ugy a törvényhozó számára, mint a biró számára a jogból, a méltányosságból és az emberi bölcseségből adódik össze és alakul ki. És ez az igazság t. Képviselőház, mindennel szembenáll. szembenáll, esetleg magával a joggal, a szigorú joggal is. A jognak igazsággá emelkedett erkölcsi tartalma pedig azt parancsolja, hogy ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban és vonatkozásokban ne tegyünk olyan rendelkezéseket, amelyek a jogviszonyban álló felek valamelyikének tönkretételére vezethetnek. Tehát jogetikailag is megalapozott az az elhatározás és az az állásfoglalás, hogy azok a jogügyletek, amelyek a pénz értékromlásával nem számolhattak előzetesen, a méltányosság szabályainak figyelembevételével bonyolittassnnak le. Igen t. Képviselőház! Ez a javaslat tulajdonképen nem egyéb, mint meghatározása annak a demarkacionális vonalnak, amely mellett a lebonyolítás megtörténhetik úgyhogy a jogviszonyban álló felek sem egyike, sem másika a tönkretétel veszélyének ki ne tétessék. Nem könnyű kérdés ez, nehéz, súlyos kér(Irs. Hogy mennyire nehéz, mennyire súlyos kérdés, ni utat ja az — hiszen méltóztatik ismerni az előzményeket — hogy ennek a Háznak legjobbjai és külső jogászok legjobbjai is minden tudásukat, magyar lelküket összetéve és belevive ezeknek a kérdéseknek megtárgyalásába, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) keresték azt a demarkacionális vonalat, keresték azt pontot, amely pontig ezek a kérdések elvihetők, amely ponton ezek a kérdések közveszélyt és a jogviszonyban állókra eminens veszélyt nem jelentenek. Épen ezért mindez nem ügyvédkérdés. Nem az egyes esetek elintézési módozatának megállapítását tartalmazzák ezek a törvényjavaslatban foglalt rendelkezések, hanem a mai súlyos helyzetnek, a súlyos és alig megoldható kérdóskomplexusoknak megoldását tartalmazzág a lehető emberi bölcseség és jogtudás eszközeivel kimunkálva. T. Képviselőház! Ez a törvényjavaslat a pénzügyi és igazságügyi bizottság által elfogadott szövegében nagyrészben azokat az igazságokat tartalmazza, amelyek szerint a kormány ezeket a kérdéseket megoldhatóknak tartja. A bizottsági ülések befejezte óta is történtek azonban módosítások ; sorozatos, folytonos tanácskozások folytak s ezek a tanácskozások eredményre vezettek. Nekem a részletes tárgyalás során lesz módon előterjeszteni azokat a megállapodásokat, amelyek a bizottsági tárgyalások befejezte után jöttek létre és amelyek meggyőződésem szerint ezt a kérdést elősegítik abban az irányban, afelé a cél felé, amelyről megemlékezni bátor voltam. Igen t. Képviselőház! Ezzel kapcsolatban tehát arra akarok rámutatni — amit már egy szóval emiitettem, — hogy ez nem ügyvédi érdekből összeállított törvényjavaslat, de nem is elv nélkül, nem is irány nélkül összeállított törvényjavaslat, mint ahogy azt tegnap Györki Imre igen t. képviselőtársam felhozta, hanem ez egy átgondolt javaslat (Propper Sándor: Rosszul átgondolt!), amely az adott helyzetben, a mai viszonyok súlyossága mellett mindazokat a lehetőségeket tartalmazza, amely lehetőségeken belül ezeket a kérdéseket a mai nap meg lehet oldani. Ezeknek a dolgoknak részletes taglalásába nem akarok ezúttal belemenni, mert hiszen ezzel elébe vágnék a részletes tárgyalásnak. Sok megfontolás, sok küszködés, sok tanácskozás után szent meggyőződéssel vallom azt, hogy amit emberileg lehetett jót cselekedni ebben a javaslatban, azt igyekeztünk megcselekedni. Annak kijelentésével tehát, hogy hajlandó vagyok minden okos indítványt a magam részéről elfogadni és honorálni, tisztelettel kérem, méltóztassék ezt a javaslatot magánjogi vonatkozású részeiben a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Helyeslés jobb felől és a középen.) Elnök: Az előadó ur kivan szólani. Lakatos Gyula előadó: T. Képviselőház! Ennek a javaslatnak parlamenti tárgyalása, amely javaslat a magyar törvényhozás annaleseiben mindenkor fontossággal fog birni, több szempontból fog érdekes maradni a jövőben is, a magyar parlamentarizmus története látszögéből nézve is. Ennek a javaslatnak tárgyalása során előfordult az a rendkívül érdekes körülmény, hogy a Ház minden oldaláról elhangzott felszólalások és nézetek nem a politikai világnézletek szempontjából tárgyalták a kérdést, hanem felülemelkedve a politikai világnézletek egymást elválasztó korlátain, tényleg láttuk a Házban az akarást: keresni a legjobbat és a legigazságosabbat. Hallottunk a kormánypárt oldaláról felszólalasokat, amelyek a javaslat eredeti koncepciójával szemben foglaltak állást és viszont láttuk, hogy épen az ellenzék oldaláról történt felszólalás, amely például a hadikölcsönök valorizálását nem, vagy csak legutolsó sorban tartotta kívánatosnak.