Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.
Ülésnapok - 1927-107
Az országgyűlés képviselőházának korona. f Hát erre anélkül, hogy erre a kérdésre nézve vitatkozni akarnék, mégis megjegyzem azt. hogy a pénzt nem osnpán a neve, hanem a törvényben meghatározott minőségű és mennyiségű arany értékéhez való viszonya és vásárlóereje is stigmatizálja. A hadikölesönökön pedig, ne felejtsük el, dátum is van. Igen tisztelt Képviselőház! Az 1892 : XVII. te, az 1899 : XXXVI. to. a mi valutánkat megállapította, megállapította annak az aranyhoz való relációját. S kérdezem, ha a korona korona, akkor miért tárgyaljuk itt ezt a valorizációs javaslatot? (Uav van! balfelől.) Ez egy olyan álláspont, amelyet fenn kell, hogy tartson az állam, de ezért mégis rá kell mutatnom arra, (Baracs Marcell: Trssék átsé:álni!) — nem. kérem, hiába invitálnak az urak, lesz majd olyan is, amikor nem fognak invitálni — (Derültsép.) hogy az állam maga túltette magát a korona korona álláspontján. Ne felejtsük el. hogy volt ám itt taka.rékkorona, de ma már sokan elfelejtik ezt. Ugy tudjuk, hogy az állam a saját követeléseit másokkal szemben ugyancsak valorizálta, ugyancsak a korona nem korona alapján. Megjegyzem, hogy a magyar bíróságok ugyanilyen értelemben már több döntvényt hoztak. Azt hiszem, az előadó ur is ismeri a német judikaturának azt a határozatát, amely kimondja, hogy a márka nem egyenlő a márkával, hiszen erre is tudnék hivatkozni. Ezek után engedje meg a t. Ház, hogy áttérjek ennek az egész kérdésnek másik legfájóbb sebére. A másik legfájóbb seb itt a záloglevelek kérdése. (Halljuk! Halljnk!) Itt már szabadabban és nyugodtabban beszélhetünk, mert hiszen ennél a záloglevél-kérdésnél az állam — qua allam — közvetlenül érdekelve nincs. Igen sokan vannak azonban érdekelve magánosok. Ezek a papirosok békében iti állandóan úgynevezett pupilláris papíroknak voltak tekintendők. így az itt elveszett összes: az, amely a lep^súlyosabban esik latba. Ebben a záloglevelekben elveszett összerben veszett el legnagyobb 'észben a biztositóknak, az árváknak a vagyona; énen azért nagyon nehéz ugyan a disztinkciót megvonni közte és a hadikö'csönök között mert hiszen a hadikölesön elvesztése is fáj, ezt azonban nagyban és egészben meg tud ; a érteni az ember, mert egyszerűen azt mondja: elvesztettük a háborút, tehát elveszett és elveszett. Ebbe mégis csak bele tud nyugodni az ember. (Ellenmondások bal fel öl.) Ámde itt a zálogleveleknél nem ez a helyzet. A zálopleveleknél az a helyzet, hoary a zálogleveleknek el'enértéke megvolt, meg is van. (Uav •óanl jcbbfelől.) ís ha kérdezem és ha gondolkozom ran ta. hogy mi az oka. hogy a záloglevelekbe helyezett óriási tőke elveszett, hát bWonv nagyon nehéz az eredményt megtalálnom Mert hiszen ha csak egy nyúlfarknyi rendelet jel (Mit volna meg. egy fillér sem lett volna szabad, hogv elvesszen a zálogleveleknél. Ha csak e?y picike rendelet jelent volna meg. amely eltiltotta volna a kényszerárfolyammal biró pénz elvételét záloglevelek céljaira! Szó sincs róla, ez na<ryon nehéz dolog. De tovább is van a dolog. Mert azt kérdezem: akár volt ilyen rendelet, akár nem volt. azok a nagy intézetek, amelyek zálogleveleiét bocsátottak ki. nem érezték masnikban azt az óriási felelősséget, amikor magukra vették azt. hogv a zálogleveleknek kétmilliárdnyi összegét elfogadnak es visszaad iák a zálórlevéltulajdonosnak. a zalosrlevéladós részérrl Hiszen itt ezek a nagv intezetek sa iát tőkéiükkel nem dolgoztak. Tudnuk nagyon jól. hogy zálogleveles kölcsönt csak ugv árthattak, ha a megfelelő zálogleveleket el tudtak KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. VIII. 107. ülése 1928 január 10-én, kedden. 9 helyezni. Végeredményben itt tehát csak mint közvetítő jelentkezik a bank. (Felkiáltások jobbfelől: A külfölldel szemben!) Hogy nem volt meg ezekben az intézetekben bizonyos felelősség? Lehetséges-e az. hogy nagy múlttal biró intézetek minden további nélkül kiszedtek kétmilliárd aranykoronát az egyik csoport zsebéből és odaadták — hozzáteszem mala fide — egy másik csoportnak? Ez pedig súlyos dolog. Odaadták anélkül, hogy csak egy esetben is fentartással éltek volna. Mert hiszen azt mondhatják rá, hogy a törvény kényszeritett, hogy a zálogleveles kölcsönök értékét vegyék fel kényszerárfolyammal biró pénzben. Bocsánatot kérek, ha kényszeritette is a törvény, fentartással joguk volt élni, élhettek volna. (Emi hann jobbfelől: Éltek is!) Kérem, nem éltek, épen ez a szomorú, hogy nem éltek. (Eny hang jobbfelől: A léfjtöbb esetben!) mert ha fentartással éltek volna, akkor ma itt erről a kérdésről nekünk a valorizációval kapcsolatben nem volna szabad beszélnünk, mert azok az ingatlanok, amelyek ezeknek a zálogleveles kölcsönöknek alapját, képezték, akár földben, akár házban, ma is effektiv megvannak; (Ugy van! Un.U van!) nagyban és egészében közel aranyértéket képviselnek. Arról beszélhetnénk, hogy mennyiben vesztettek aranyérlékükből, de mindenesetre azt mondom, hogy nagyban és egészen közel aranyértéket képviselnek. (Lakatos Gyula előadó: Papirt kaptak érte!) Mekkora ez az összeg? Kétmilliárd aranykorona. Akkora mint a francia 1871-es hadisarc fele, amely 5 milliárd aranyfrank volt. Vagy ha nézzük a szanálási kölcsönt, amelyet külföldről vettünk fel, mit látunk? Ez annak nyolcszoros Összege. Annak az öszszegnek nyolcszorosa veszett el itt tisztán és kizárólag azért, mert az egyik oldalon az a kis rendeletke nem jelent meg. a másik oldalon pedig a záloglevél kibocsátással foglalkozó intézetek nem tartották kötelességüknek azt, hogy bizonyos fentartással éltek volna Ezért van az ho«-v ezeknek a zálo^veVknek e<»v része külföldön lévén, a külföldiek nekünk esak olyan kölcsönt hailandók adni ez idő szerint, amellyel kapcsolatban a helyzet az, hogyha egy külföldi kölesönt akarunk felvenni, mire az a tulajdonosnak, illetőleg a felvevőnek kezébe kerül, 25% hiányzik belőle. Ez még a lenjobb esetek közé tartozik. (Lakatos Gyula előadó: 10%!) Mármost, ha nézem, hopy mi oka lehetett annak, hogy ez a záloglevél-kérdés kivétetett a valorizációs komplexumból, nagyon furcsa eredményre jutok. Mert hiszen az, hogy az államnak nem volt érdeke ezt kivenni, egészen világos, hiszen az államnak magának semmi köze sincs ehhez, az állam közvetlenül nincsen benne érdekelve. Lehetett talán az ok magánérdek? Magánérdek sem lehetett, mert legalább is ugyanannyi magánérdek van mellette, mint amennyi ellene Mert np-yebár vannak záloglevél-hitelezők és adósok. Ha az eí'viknek érdeke, hogy benne legyen, a másiknak nem érdeke. Legalább is party egal. Mármost talán a bankok érdeke? Nem lehet a bankok érdeke, mert hiszen a bank ebben az esetben csak közvetítő volt a két fél között. Ha keresem, israzán nem tudom meglátni, mi érdek van abba, hogy ez idekerült. Nem is tudok rá más magyarázatot, minthogy volt egy idő nálunk, amikor talán egy-két gyönge koponyában a Treu und Glaube megingott, a többi csak egyszerűen követte ezeket. Jogilag egészen világos a dolog, hogy az 1921: XIV. te. — amely a papírpénzt kényszer2
