Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.

Ülésnapok - 1927-107

Az országgyűlés képviselőházának 107. ülése 1928 január 10-én, kedden. 7 a további adatok talán nem érdeklik, de ha igen. akkor a folyosón szivesen rendelkezésére bocsátok minden adatot..,. (Rassay Károly: De nagyon érdekel! Hogyan valorizálja ma, milyen értékkel?) Kérem, Sándor Pál t. képviselőtársam 4485 millió koronában állapítja meg a hadikölesönök végösszegét, én pedig ennek a felében, vagyis 2242 millióban. Ebből az ősjegyzők kezében semmiesetre sincs több az én becslésem szerint, mint legfeljebb másfél milliárd. Erre nézve semmi adat nem áll rendelkezésünkre, nem is gyűjtöttek adatokat. Meg vagyok győződve, hogy a t. pénzügyminister ur sem tudná megmondani, vaijon ez az adatom helytálló-e. Ez csak egy becslési alap. Ha én az összes hadikölcsönök végösszegét 2242 millióra becsülöm, akkor nézetem szerint ennek körülbelül kétharmad része lehet az ősjegyzők kezében. Ez volna tehát nézetem szerint az a végösszeg, amelyet szét kellene osztani. Kik között kellene szétosztani? Megmondottam az imént: azok között, akik fizetni képesek. Én a terhek egyenlő és aránylagos szétosztását kérem azok között, akik azok viselésére képesek. Hiába is raknók azoknak a gyenge vállaira, akik fizetni ugy sein tudnak. Nem marad más hátra, mint szétosztani azok között, akik fizetni képesek. A kérdés az, vájjon ezek elbirják-e azt a 1 érhet. Erre is gondoltam. Itt van előttem az 1928 é

;

vre megjelent legújabb statisztikai adat, — már annyit statisztikáztam, hogv unalmas volna azt is felolvasni — ezen legújabb német statisztika a mi nemzeti vagyonunkat 18 milliárd Reichsmark-ra becsüli; a legújabb ugyancsak az 1928. évre szóló amerikai statisztika szerint 4 és fél milliárd dollárra. Ha átszámítjuk egyiket is, a másikat is, végeredményben kereken 24 milliárd pengőt kapunk. A 24 milliárd pengővel szemben állana tehát ez a 2 milliárd egynéhány százezer koronányi összeg, amelyről beszéltem, — de csak állana. Az én nézetem szerint hibás minden olyan állapot, amely közjövedelemből akar valorizálni; hibás pedig elsősorban és főképen azért, mert amint közjövedelemből valorizálunk, ezt másképen nem nevezhetjük, mint adónak, akármilyen címen is, de ez mindig adó. (Ugy van! jobbfclől.) Az adók szétosztásában pedig, ha megnézzük: az egyenesadók összege 160 milliárd, minden többi adó és az államnak minden többi jövedelme közvetett utón folyik be, tehát épen a legszegényebb osztály is terhelve van. Ezért maradok meg az én magam terve mellett, hogy azok között kell a hadikölcsönök végösszegét szétosztani, akik annak elviselésére képesek és hajlandók. A fenti összeg szétosztása az én szerény nézetem szerint leghelyesebben a vagyon-, a jövedelemadó és talán a társulati adó-alapok arányában történhetnék meg. (Erdélyi Aladár közbeszól-) 1. képviselőtársam, erről beszélhetnénk. Nekem rendelkezésemre állanak azok az adatok, hogy mennyi az egyik, mennyi a másik adó, kijelentem azonban, hogy nem tudom azt, mennyi a társulati adó-alap, nem pedig azért, mert a társulatok ezidőszerint az aranymérlegüket még el sem készítették. Amig az aranymérleggel készen nincsenek, nem tudbatja a minister sem pontosan, mennyi lesz nz az adóalap, amelvet kimondhatunk a társulati adó alapjául. Itt tehát mégis miről van BZÓ1 Arról van szó. hogv azok fogassanak be a badikölcsönök viselésébe, akik annak az elviselésére képesek. ^Mármost hogyan történhetnék ez meg? egeszén egyszerűen ugy, hogv a hadikölcsönőknek ezt az imént emiitett leszállított összegét osszuk el azzal a számmal, amelyet a társulati vagyon és a jövedelemadó-alapok nekünk nyújtanak, akkor fogunk kapni egy átlagszámot, amely átlagszám lesz az, amelyet egyik-egyik egyénnek befizetnie kell. Hogyan történjék a befizetés? Arról van itt szó, igen t. uraim, hogy likvidáljuk és számoljuk le egyszer a hadikölcsönt. Aki jegyezte a hadikölcsönt és teljesítette az ő kötelességét, amikor a hadikölcsönjegyzés teljesítésére felhivta őt az állam, az igen könnyen eleget tesz ennek a kötelezettségnek, mert egyszerűen odamegy, a rá eső részt befizeti hadikölcsönben, átadja: »Tessék, én befizetem, átadom!« Az azonban, aki akkor kivonta magát, most fogja teljesíteni a kötelességét. (Ugy van! .jobbfelől. — Sándor Pál: Nagyon helyes.) Teljesíteni fogja pedig olyanképen, hogy egyszerűen megveszi a hadikölcsönt azoktól, akik annak idején helyette is teljesítették a befizetést. Mármost kérdezem; kin történik itt igazságtalanság? Hiszen, akik teljesitették kötelességüket, azoknak is hozzá kell járulniok a háború elvesztésének terheihez, azok pedig, akik azt eddig nem teljesitették, nem tudom, miért ne lennének arra szorítva, hogy azt a kötelességüket, amelyet akkor elmulasztottak, tessék pótolni most. (Jánossy Gábor: Ugy van!) Ezáltal tehát azoknak a hadikölcsönöknek, amelyeket az illetők erejükön túl jegyeztek, bizonyos értéke fog támadni. Itt természetesen azután gondolhatunk arra, hogy az üzérkedés megakadályozása szempontjából bizonyos méltányos átszámitási alap állapittassék meg; lehet arra gondolni, hogy azok, akik befizetni tartoznának ezeket az összegeket, bizonyos fizetési határidőt, esetleg kötvényt kapjanak. E megoldási módok fejtegetésébe én most nem megyek bele, ezt kereskedőember vagy az, aki tudja, hogyau kell egy ilyen kérdést lebonyolítani, bizonyára jobban fogja tudni, mint én. Az egész kérdés lebonyolítható volna az adóhivatalok által. Azért, hogy zavar ne támadjon, talán itt lehetne arról is intézkedni, hogy bár nem valorizáltatnának a tőzsdén forgó összes hadikölcsöncímletek, ezek az eddig történt legalacsonyabb jegyzésen egyszerűen vonassanak be és semmisittessenek meg, már csak azért is, hogy holmi Blumenstein-féle esetek elő ne fordulhassanak. (Ugy van! jobbfclől.) Itt kellene még arról is gondoskodni, hogy azok, akik vagyonváltságba vagy adóba adták be hadikölcsöneiket, nagyon rosszul ne járjanak, ezeknél a már általuk történt beadásokat be kellene számolni, mégpedig olyan arányban, hogy azért ők ezen ne nyerhessenek visszamenőleg. (Jánossy Gábor: Ugy van!) Mármost nézzük meg, mit jelentene ez az egyeseknek. Én optimista vagyok, és nem Írom alá, nem húzom alá Sándor Pál t. képviselőtársamnak érveit, amelyek szerint ő azt mondotta, hegy az egész ország lázong és itt borzasztó igazságtalanságok történnek. (Pakots József: Pedig igy van!) Az én szent meggyőződésem az, hogy ki-ki annak idején erejéhez képest teljesítette az ő kötelességét; ez az én meggyőződésem. (Pakots József: Sokan kivonták magukat!) Ez a t. képviselőtársunk álláspontba; én nem vitatkozom vele. Ha az én álláspontom a helyes, akkor nem történt senkin iga^'glalanság azok közül, akik a hadikölesönt jegyezték, mert hiszen akkor előre likvidáltak, és előre befizették azt a költséget, amely aránylag o reájuk esett. Ha pedig a t. képviselőtársain álláspontja áll meg. vagyis, hogy sokan, vagy