Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.

Ülésnapok - 1927-112

Az ciszággyülés képviselőházának 112. ülése 1928 január 18-án, szerdán. 125 gyobb összegeket adni. Ez komolytalan dolog, protekció, semmi más. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) semmi egyéb, mint megint a lekötelezések rendszeréhez való visszatérés, (Bródy Ernő: Uj hitbizományok!) azért, hogy egyes emberek ismét könyörögni járhassanak minister urakhoz, főispán úrhoz és főszolgabiróhoz. Semmi egyéb, mint egy uj láncszeme annak a rettenetes függőségi rendszernek, annak a rettenetes jobbágyságnak, amelyhez ebben az országban a polgári társadalom elért, ez egy ujabb láncszem eunek kialakulásához. T. Ház, nem lehet protekció alapján valorizálni, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) nem lehetséges az, hogy akinek jobb összeköttetése van, az szegényebb legyen a hatalom előtt, többet kapjon. Én figyelmeztetem a képviselőtársaimat arra, hogy ez még rosszabb, mintha nem méltóztatnak karitative valorizálni. Mert az emberek lelkében ugy is élő rettenetes keserűségeket még jobban felkorbácsolja. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) mert ugyanúgy jegyezte az egyik a hadikölcsönt, mint a másik. Az egyiknek talán nehezebb volt jegyezni azt a hadikölcsönt, mint a másiknak s az egyik látni fogja, hogy azért, mert a másik a jegyző vagy főszolgabíró komája, barátja, az alispán vagy a főispán pertu, puszi pajtása, azért annak valorizálnak, a másiknak pedig, aki talán jobban rá van szorulva, és aki szemérmes, aki nem akarja magát eladni, aki nem akarja magát függő helyzetbe hozni, annak nem adnak egyáltalában semmit, vagy pedig adnak neki egy olyan összeget, amelyet csak alamizsnának lehet nevezni. (Igaz! Ugy van! a baloldalon. — Bródy Ernő: Ez uj kasztrendszer! Ez nem jogállam! — líassay Károly: Ez visszatérés a középkorba. Már dohányt is csak kormányhatósági engedéllyel lehet szivni ebben az országban. — Farkasfalvi Farkas Géza: Túlzott beállítás. — Sándor Pál: Hitelező mint koldus! — Zaj a Ház mindkét oldalán. — Elnök csenget.) Engedjék meg, hogy legelsősorban rámutassak a falusi és vidéki képviselőtársaim helyzetére. Méltóztassék t. képviselőtársaim rágondolni azokra a parasztgyerekekre, kisgazda gyerekekre, — hogy az uj terminológiát használjam — akik a harctérről hazajöttek és akik talán lovukat, tehenüket adták el a háború idején azért, hogy hadikölcsönöket jegyezzenek. Ezek az emberek ma kényszerítve lesznek könyörögni menni olyan helyekre, ahol ok bizonyára nem fognak kapni semmit, pedig kétezer pengőket adnak majd az egyeseknek ... (Felkiáltások: Kétezer pengőket! — Zaj. — Felkiáltások jobbfelől: Mit adjanak, ha nincs.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Fábián Béla: Tegnap az egységespártban, ugy tudom, tárgyalták ezt és e tárgyalás alkalmával egyes képviselőtársaim azt a kívánságukat terjesztették elő, hogy lehessen kétezer pengőn felül is adni évenként. Más képviselőtársaim — ha jól tudom. Patacsi vagy Sokorópátkai Szabó képviselőtársaim — ezzel szemben azt mondották, hogy ne lehessen nagy aránytalanság a karitatív valorizációnál. Higyjék el, ha ez a karitativ valorizáció meglesz, épen azért, mert most már kétezer pengőn felül is lehet menni... (Szabó István: Én azt mondtam, hogy mindenkiét! — Sándor Pál: Akkor már nem karitativ! — Szabó István: Én nem csináltam válogatást! — Bródy Ernő: Akkor már nem karitativ, akkor le tetszett süllyedni a jogegyenlőségig. — Derültségés zaj. — Elnök csendet. — Farkastalvi Farkas Géza: Méltóztatik látni, ezen az oldalon is mindent elkövetnek. — Rothenstein Mór: De az elnöki tanács nem döntött! — Zaj. — Elnök csenget. — Farkasfalvi Farkas Géza: Ez nekünk is épugy a szivünkön van, mint az uraknak! — Rothenstein Mór: Majd csütörtökön megmondja Bethlen. — Szabó István: Megtesszük kötelességünket a nép érdekében! — Malasits Géza: Azért nem tud kimenni a nép hónapokig a szobából, mert nincs csizmája! — Patacsi Dénes: Maga még egyiknek sem adott egyetlen félpár cipőt sem! — Sándor Pál: Miből adjon.' Nincs földje. Nem adhat. — Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! (Patacsi Dénes: Több jövedelme van, mint soknak, akinek földje van! — Sándor Pál: Nekem van, legyen nyugodt afelől.) Fábián Béla: Nagy örömmel hallom, igen tisztelt Szabó képviselőtársamnak azt a kijelentését, hogy ő is azt akarja, hogy mindenki kapjon, de ha mindenki kap, akkor tessék a karitativ valorizációt, amely kegydíjosztás, elvetni és a hadik öles ön valorizációját meg«szavaani. Tudom, hogy képviselőtársam, amikor hazamegy és kisgazdatársaival beszél, akkor a lelkében magával hozza ide a Házba azt a hangulatot, anauly a magyar nétp hangulata s amely követeli azt, hogy igenis, ebben az országban a ihadikölcsönök valorizáltassanak. Dehát, ha minden képviselői, a túlsó oldalról is, a lelke és meggyőződése szerint szavazna, olyan valorizálás volna itt, amilyen még nem volt a világon. (Szabó István: Nincs pénz!) Csak az a baj, hogy képviselőtársaim a törvényjavaslatokra ntEim aszerint szavaznak, hogy mi a meggyőződésük, hanem aszerint, hogy mit kivan a kormány. (Patacsi Dénes: Csonka (Kszág koldus népe Nagy-Magyarország összes adósságait nem birja valorizálni. — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ki akarja.') Ebben t. képviselőtársamnak teljesen igaza van. De van-e itt valaki ezen az ellenzéken, aki NagyMagyarország összes adósságait akarná mugfizetni'? (Sándor Pál: A nosztrifikálás 1921-lirn í történt meg.) A nosztrifikálás 1921-ben | volt, akkor megállapitották, hogy a kis MaI gyarország területén lakó jelenlegi magyar állampolgároknak mennyi hadikölcsön van a I birtokában, tehát azt az egysége spá'i ti szóla| mot, amelyet t. képviselőtársam — ne méltózj tassék haragudni... (Patacsi Dénes: Nemcsak ogységespárti. Gaál Gaston is ezt mondta és ! igaza is van.) T. képviselőtársam, nem tudom, i miért méltóztatik ezt igaznak mondani, amij kor a képvielő ur maga is elismeri, hogy 1921I ben összeiitáik, hogy mi esik csonka Magyarorj szagra. Ebből is csak egy bizonyos százalékot ! akarunk valorizálni. (Patacsi Dénes: Ha elbírja az ország, akkor örömmel ott állok én | is. — Bródy Ernő: Mi nem lehetetlent, hanem , lehető dolgot akarunk!) Mi nem azt akarjuk, hogy az állam százszázalékig fizesse az adósságát, (Zaj.) csak azt kívánjuk, hogy ötszázalékos tőkének ötszáza! lékos kamatát fizesse. (Sándor Pál: Ez is sok?) I T. képviselőtársam, méltóztatik tudni; száz; százalék helyett nem is a tőkének ötszázaiékát, hanem az ötszázalékos tőkének ötszázalék kai matat!. így még soha sem egyezett ki adós a hitelezőjével. Mondom, mi az ötszázalékos tőkének ötszázalékos kamatát kérjük. T képviselőtársam, tessék elhinni nekem: i csak egy kis összehuzózkodásra, csak annak ! figyelembevételére van szükség, amit mi itt | állandóan hangoztatunk, a pénzügyi igazgatásban takarékosságra (Elénk helyeslés a jobb• oldalon) és az a 11 millió pengő, amelyet Sán-