Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.

Ülésnapok - 1927-112

126 Az országgyűlés képviselőházánah 112. ülése 1928 január 18-án, szerdán. dor Pál képviselőtársam hivatalos adatok alapján kiszámított, és amely pénznek megfizetése a magyar államnak becsületbeli és erkölcsi kötelessége ( lég lesz. (Ugy van! Ugy van! a balés a szélsőbaloldalon.) Ehhez nem kell semmi más, csak 11 millió pengő. (Kassay Károly: Nem muszáj Lillafüreden uj vadászterületeket csinálni a minister araknak!) T. Képviselőtársam, méltóztassék megnézni a magyar költségvetést, hogy abban hány olyan tételt talál, melyei nem szívesen szavaz meg. Például méltóztassék elhinni nekem, (Patacsi Dénes: Velem akar mindig vitatkozni?) hogy nincs szüksége ennek a nyomorult csonka országnak hat egyetemre, amikor Nagy-Magyarországnak, annak húszmillió lakosának elég volt három egyetem és nem volt numerus clausus. Most csonka Magyarországnak van hat egyeteme és van numerus elaususa. Ez az első. Másodsorban nem hiszem, hogy azok a nagy, aranymillió koronás kiadások, amelyeket a kultuszminister ur tárcájánál találok, Berlinben, Zürichben, Kómában millió aranykoronák kiadása tanulmányi célokra és a protekciósok kiküldésére, nagy nemzeti cél volna. (Uyy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon-) Ha azt látnám, hogy a nemzet tehetségeit és kiválóságait kiküldik külföldre tanu.ni, hogy oda elmehessenek olyan emberek is, akiknek nincs protekciójuk, akkor azt mondanám, lehetséges, hogy ezek az emberek lesznek a magyar jövendő apostolai, de amikor ma nem a verseny alapján kikeiült tehetség megy ki, hanem kimegy ezekbe az intézetekbe az, akinek legjobb a protekciója és legjobb az összeköttetése, (Bródy Ernő: Karitativ tehetségek!) vagy, ahogy Bródy Ernő képviselőtársam nagyon helyesen mondja, — remélhetőleg kitűnő műszót csinált — a karitativ tehetségek mennek ki külföldre, akkor az a véleményem, hogy ezeknek tenyésztése helyett inkább méltóztassék ezeket az összegeket is a hadikölcsön valorizációjára forditani. (Kassay Károly: Nagy-Magyarország ezt nem tudta megcsinálni! Most miért nem szól Patacsi? NagyMagyarország ezt nem tudta megcsinálni, és most csonka Magyarország tudja? — Propper Sándor: Patacsi feladta a küzdelmet! — Zaj.) A karitativ valorizációnál az egységespárt •tegnapi értekezletével kapcsolatosan van egy tiszteletteljes kérdésem egységespárti képviselőtársaimhoz: mi lesz az árvák pénzével? Azok is karitative fognak kapni és miként? Lesznek karitativ árvák és nem karitativ árvák? Miiként lesz ez? A hadikölcsönt jegyzők közül én a legnagyobb mértékben őket sajnálom és az állam felelősségét a legsúlyosabban az árvapénzeknél és a katonatiszti kaucióknál állapítom meg, mert az árvavagy ónokat és a katonatiszti kauciókat kényszer alatt kellett befektetni hadikölesönbe. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Az árvák pénze elveszett a magyar államnál, s a magyar középosztály egyik részének, a katonatiszti karnak a vagyona is a hadikölcsönben veszett el. Kérdem, hogy a karitativ valorizációnál — ha már méltóztatnak ezt a rettenetes dolgot megcsinálni — nem méltóztatnak-e valami osztályozást tenni abban az irányban, hogy legelsősorban jussanak segélyhez azok, akik árvák voltak, másodsorban azok, aik mint köztisztviselők, hivatali felebbvalóik utján belekényszerittettek abba, hogy teljes vagyonukat hadikölcsönbe fektessék be? Lehetetlen ebben az országban azt a rezsimet folytatni, amelyet a t. túloldal folytat. Annak a pártnak, amely a túloldalon ül és amely ma kormányoz, illetőleg látszólag kormányoz, (Ugy van! Ügy van! a baloldalon!) mert hiszen a túloldali párt csak kormányoztatja magát, ennek a pártnak ellenzeke vagyunk. Azért nekünk, akik ennek a pártnak ellenzéke vagyunk, mégsem érdekünk az, hogy az az elkeseredés, amely az országban már ma is megvan, olyan szélsőségekbe csapjon át, amelyeket megállítani majd mi sem tudunk, amelyek rajtunk is túl fognak haladni. Mi tehát óva intjük a többség tagjait, azt a hatalmas többségi pártot, amelynél legfontosabb jelenleg a pártfegyelem és amelynél legfontosabb az, hogy az elnöki tanács határozatainak mindenki eleget tegyen, (Farkasfalvi Farkas Géza: Mindig szabadon megnyilvánul itt a vélemény!) hogy van egy hatalmasabb érdek, amely fölébe emelkedik minden pártérdeknek, ez pedig az, hogy ebben az országban az elégedetlenség hullámai ne növekedjenek olyan óriási a, (Farkast'alvi Farkas Géza: Ezt kívánjuk mi is!) s ebben az országban ne legyenek csak kizárólag elégedetlen és kihasznált nyomorult rabemberek, (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) akiknek nincs semmi vesztenivalójuk, és akik talán az első adandó alkalommal hajiandok lesznek arra, hogy azokhoz csatlakozzanak, akik ebben az országban a legszélsőségesebb álláspontot fogják hirdetni. Mi polgári liberális ellenzéki képviselők, akik itt kevesen, de minden erőnk megfeszítésével dolgozunk azon, hogy a kormányt jobb belátásra birjuk s hogy az országban a helyzït ne jusson odáig, hogy az elégedetlenség hullámai magasra csapjanak, óva figyelmeztetjük a kormányt, hogy ez a rettenetes nagy elégületlenség, amely az országban van, ne növeltessék még azáltal, hogy itt a hadikölcsönök valorizációval kapcsolatban olyan intézkedések történjenek, amelyek a szegény, nyomorult, eredeti jegyző kisemberek kiseramizésével vagy igényeinek ad Graecas Calendas való eltolásával őket tönkreteszik. (Farkasfalvi Farkas Géza: Mi sem akarjuk! — Sándor Pál: Nincs hatalmuk! Bethlen István meg fogja üzenni és önök meg fogják szavazni! — Propper Sándor: Az elnöki tanács nem engedi! — Baraes Marcell: Majd meglátjuk a szavazásnál! — Sándor Pál: Szavazni fognak! Mint a csap, ugy fognak szavazni! — Neubauer Ferenc: A csap is szokott szavazni?) Hogy tehát a karitativ valorizációnál egyesek igényei kisemmiztessenek, vagy pedig, hogy a hadikölcsönök fizetési terminusa olyan rettenetesen eltolassék, hogy ennek következtében az országban az elégületlenség szikrája hatalmas lánggá csaphat fel, ettől óva intem a kormányt, mint polgári képviselő, akinek., magának is érdeke pártommal együtt az, hogy ebben az országban polgári rend és béke legyen (Ugy van! Ugy van! a baloldalon) és azért küzdünk és verekszünk itt, hogy mindenféle r< ndellenesség hullámai ebben az országban végre lecsapoltassanak és elpusztuljanak. Mi, akik ebben az országban esztendők óta ezért küzdünk, most is még figyelmeztetjük a kormányt, amint azt eddig is tettük, hogy vigyázzon arra, nehogy az elégedetlenség hullámai olyan nagyra növekedjenek, hogy a kormány csendőrszuronyai sem tudnak majd úrrá lenni ezen az elégületlenségen. Most beszédemnek egy olyan fejezetéhez értem, amelynél végtelenül sajnálom, hogy nincs itt a pénzügyminister ur. Sajnálom azért, mert ki kell jelentenem, mielőtt elmondanám mindazokat, amiket a tőzsdén törté-