Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.
Ülésnapok - 1927-112
124 Az országgyűlés képviselőházának járásra vonatkozólag elmondottam, megfelelnek a valóságnak. Ezek után nekem az a véleményem, hogy ha ezt az összeget, ezt a 14 millió pengőt, amely az adózó polgárságnak a forgalmiadó ellenőrzésére szükséges, ha ezt a 14 millió pengőt a valorizációra fogja fordítani a pénzügy minister ur, — hiszen ha a pénzügyminister ur nem is^ akarja behozni a fázisrendszer — behozatala nélkül is, ez kizárólag az átalányrendszernek mindenütt való keresztülvitelével, és a mai forgalmiadó stabilizálásával is teljes mértékben lehetséges, — ez eredményes is lesz, mert Sándor Pál t. képviselőtársam megállapítása szerint a valorizációhoz kevesebb pénz kellene évenként, mint amennyit a pénzügyminister ur a forgalmiadóellenőröknek fizetésben megad. (Bróly Ernő: Szóval, nyer még rajta a pénzügyminister ur!) Hárommillió pengőt! Előttem szólott t. képviselőtársam a hadikölcsön ökről beszélve megemlékezett ugyan azoknak az áldozatairól, akik, mint árvák maradtak itt, ellenben t. képviselőtársam, ugy látszik, megfeledkeztek azokról a hatalmas plakátokról, amelyek a háború alatt az egész országban mindenütt megjelentek, s amelyek a következőképen hangzottak: »anya, aki viszszavárod a fiadat, feleeég aki a férjedért reszketsz, katona, akit hazavárnak, jegyezz hadikölcsönt, mert a jól sikerült hadikölcsönjegyzés rövidíti a háborút« Méltóztassanak azok, akik a harctéren voltak, legelőször megállapítani — mielőtt, a különféle kategóriákat elővenné — hogy nincs az a féllábú katona és nincs az a vak katona, nincs az a sok hadiárva, aki az országban csavarog, anélkül, hogy az államtól nagyobb támogatást kapna. — mert az a három pengőt, amit havonként adnak a hadiárváknak, én szomorú ajándéknak tartóim az állam részéről — nincs az a szomorú hadiárva és nincs az a félszemű rokkant és féllábú katona, aki ugy tudna izgatni a háború ellen, aki olyan jól meg tudná csinálni a pacifista propangandát, mint ahogy megcsinálja a pacifista propangandát az a sok nyomorult kisember, aki az állam becsületében és helytállásában bizva, a maga pénzét az állam hadikölcsöneibe fektette. Mert emlékezzünk vissza, akik katonák voltak és odakünn szenvedtünk a harctéren, az első időben nem ugy volt, mint egyik képviselőtársam mondotta, hogy a hadikölcsönjegyzés ellenében haza lehetett jönni. Eleinte nem lehetet hazajönni, de azért a fronton mindenütt végigjárták a katonákat, tiszteket és legénységet: jegyezzetek hadikölcsönt! Végigjárták őket azzal: Írjatok haza feleségteknek, anyátoknak, gyermekeiteknek, hogy •jegyezzenek hadikölcsönt! És igen, jegyeztek hadikölcsönt, (Zaj a jobboldalon. — Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Nem lehet megfeledkezni', t. képviselőtársam, azokról a katonákról, akik nemcsak egészségüket adták oda a hazának, hanem vagyonukat is odaadták a hazának. (Szabó Iván: Én többet indítványozok!) T. Képviselőtársam, mikorra méltóztatik azt indítványozni? (Szabó Iván: Egy év alatt!) Fizetni fogunk egy év alatt? (Szabó Iván: Aki nem jegyzett hadikölcsönt!) Nem arról van szó, ti képviselőtársaim, aki nem jegyzett. Én azt akarom, hogy annak fizessenek, aki jegyzett. De mikor fognak fizetni, t. képv'selőtársam'? Mert a minister ur javaslata szerint, ugy veszem észre, hogy az eredeti ősjegyzőknek ükunokái fogiák megkapni a reménységéi annak, hogy talán az ő részükre fizetni fognak. Hiszen a ml'wister ur a békeszerződési terhek kiegyenlítése után, te112. ülése 1928 január 18-án, szerdán. hát valamikor 1965-ben akarja Isten segítségével a részletfizetést megkezdene nem tudom hány százalékkal. T. képviselőtársaim, ezt remélhetőleg nem méltóztatik tudomásul venni azoknak a katonáknak nevében, akik a harctéren jegyezték a hadikölcsönt. Vagy méltóztassék emlékezni t. képviselöItársam, Gyóni Gézának egy versére, amelyet akkor szavaltak, amikor rá akarták biirni az embereket a hadikölcsön jegyzésére: csiaik egy éjszakára küldjétek ki őket, hogy kimenjenek a harctérre, és odakünn megtudják a harctér minden nyomorúságát Azt mondja t. kénvi- " «előtárnám, hogy igen, ki kellett volna küldeni őket. (Felkiáltások a jobboldalon: Ki bizony!) Legyen meggyőződve t. képviselőtársam, hogy sajnos, ebben a szegény, nyomorult országban mindenkit kiküldtek a harctérre, még azokat is, akiket nem kellett volna kiküldeni. (Zaj. — Erdélyi Aladár: Lehet róla beszélni!) Ennek az országnak nemcsak az öregjeit, hanem a csenevész fiatalsógát is kiküldték a harctérre. (Erdélyi Aladár: Sokat nem láttunk ott!) Lehetetlenség az, hogy most azoknak az embereknek, akik nemcsak egészségüket, életüket áldozták, vagy vetették kockára, még a vagyonát is, amelyet hadikölcsönbe jegyeztek, elvegye az állam. T. képviselőtársam, méltóztassék elhinni, hogy a magyar középosztály rettenetes leromlásának és pusztulásának egyik oka a hadikölesön. (Ugy van! Uay van! a jobb- és a szélsőbaloldalon.) A hadikölcsön azért egyik oka a magyar középosztály pusztulásának, mert a magyar középosztály nemcsak azért jegyzett, mert kötelessége volt, nemcsak azért jegyzett, mert a magyar középosztályt ellenőrizték, ha-nem a magyar középosztályt minden eszközzel kény szeritették arra*, hogy nemcsak vagyonának egy részét, hanem sokszor még többet, mi'nt amennyit egész vagyona kitett, mint tulaidonképen tehette volna, bevigye a hadikölesönbe. Én nem értlem, hogy azok. akik itt állandóim, mint a magyar polgári középosztály ügyvédei szólalnak fel, nem érzik meg. hogy a miagvar középosztály rettenetes leromlásának és gazdf«ági elpusztulásának (Felkiál'ások a jobboldalon: Egyik oka a hadikölcsön!) egyik oka a háborúban jegyzett hadikölcsön. Azok a hadikölcsönök elvitték a kis birtokot, elvitték a kis házat, elvitték a megtakarított pénzeket, mármost a magyar középosztálynak értékét állandóan hangoztatni, azt mondani, hogy a magyar középosztály a nemzetnek a gerince, állandóan a magyar középosztály érdekeire hivatkozni, de amikor egyszer véletlenül adódnék egy alkalom, hogy tényleg lehetne valamit tenni a magyar középosztály gazdasági talpraállitása érdekében, akkor ezt a lehetőséget teljes mértékben semmivé tenni, ez elől mereven elzárkózni, t. Ház. méltóztassék elhinni, ez hozzátartozik a politikának ahhoz a kettőségéhez, amelyet én beszédem bevezetésében emiitettem, — (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) ahhoz a kettőséghez, amely azt jelenti, hogy mást beszélni és mást cselekedni, hangoztatni bizonyos jelszavakat, (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) hangoztatni bizonyos kint nagyon is kivonatos jelszavakat és idebent a képviselőházban épen ezekkel ellenkező törvényjavaslatokat megszavazni. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) T. Ház! Én nem tudom megérteni azt, hogy miként lehetséges, hogy t. képviselőtársaim keresik útját és módját annak, hogy a karitatív valorizáció módján fognak egyes embereknek kétezer pengőket, sőt kétezer pengőnél is na-
