Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.
Ülésnapok - 1927-111
108 Az országgyűlés képviselőházának 111. ülése 1928 január 17-én, kedden. Valorizálás történjék. Aki elutasitja magától ezt a lehetőséget, az megveti azokat az osztályokat, az elégedetlen osztályok pedig elégedetlen tömegeket teremtettek mindig. S nagyon kérem a mélyen tisztelt többség gonüoikouo tagjait (Rotnenstein Mór: Vannak olyanok?) nagyon kérem azokat a egyéniségeket, akik szivükön viselik a magyar jövendőt, amelynek erkölcsi értekein felül gazdasági megóvása priuszként jelentkezik, nagyon kérek mindenkit, aki aggódó, hazafias lelkülettel és nem csak mámoros hódolattal jelenik meg az ország házában: mozduljon meg a szive és mozduljanak meg gondolkodó agyának atomjai és sejtjei. A napóleoni háború utáni assignata-világban a rombolás mindaddig tartott, amíg a felértékelés művelete el nem kezdődött. iNezzék meg Nyugat-Európa tanulságait és merítsenek erőt belőlük. Nézzék meg a számadatok kérlelhetetlen erejét. Meg kell állani a leromlás utján. A gazdasági konszolidáció utján etikai fenségekhez jutunk; a külföld megbecsülése akkor kezdődik, ha idehaza a magyar ember hitelképessége azonos lesz a magyar állam hitelképességével. Ameddig az állam váltója jó és az állam polgárainak rossz, addig nagy ür van, addig egy gazdag kormányzat van szegény államban. Én azt akarnám, hogy gazdag polgárság, megelégedett munkásság, az erőviszonyok arányos eloszlása, a gazdasági lehetőségek és munkaalkalmak megnyitása a belföldi hitel újraéledését egyengesse. Most is, máskor is és majdan akkor is, ha eljön az ideje, hogy újra ott kell állani és levetni a kabátot és levetni mindent és feláldozni mindent azért, hogy egy nagy szent cél érdekében tegyünk a haza oltárára vagyont, vért és életet! Ennek előmunkálata az legyen, hogy most bizalomra ébresszük a kétségbeesetteket, felemeljük a kétkedőket ós eloszlassuk azoknak a gondolkozását, akik a szkepszis ármányának hatalmába jutottak. Nem lehet máskép, pártos vita nem segit, a többség önálló gondolkozása mentse meg attól az inficiáló anyagtól az országot, amely belejutott. Én azt merném mondani — ha már ott tartok, hogy mitől kell hazánkat megmenteni — hogy meg kell menteni az országot attól a pénzügyi koncepciótól is, amelyet a pénzügyminister ur sajátjának vall. Azok a sajátszerűségek, amelyek eddigi igénytelen fejtegetéseimben megnyilatkoztak, csak 'bizonyítékok,, maguk a tények keserves valóságukban sajátszerüen sorakoznak fel. A kormányzat sorozatos tevékenységei mutatják, hogy ennek az állainrendnek gazdasági vonatkozásban nincs meg az öncélúsága. A pénzügyminister ur azt mondja, igen becses és a törvényjavaslat indokolásában kifejezésre jutó elvben azt vitatja, hogy ö meg akarja óvni az állam pénzügyi egyensúlyát. Nem méltóztatik talán azt gondolni, hogy mi nem akarjuk megóvni? Mi is meg akarjuk óvni és azért mutatunk rá azokra az ei őforrásokra, amelyekből táplálkozhatok az a törekvés, amely segítséget nyújt azoknak, akik hadikölcsönben és egyéb kölcsönkötvényben rászorulnak a megsegítésre. A mélyen t. pénzügyminister ur azt mondja: én szeretnék segíteni, s nekem nagyon fáj a szivem, hogy nem tudok valorizálni. Én erre azt mondom: inkább ne fájjon a minister ur szive, de valorizáljon. Lássa, mélyen t. pénzügyminister ur, mi ahhoz voltunk szokva a régi időkben, — ez is volt a kormányzati elv — hogy amit egy minister nem tud lelkesen képviselni, azt nem képviselte. Mert nem helyes contre coeur ideállani a Ház elé és azt mondani, én beterjesztek egy javasr latot, amelyben teljesen abrogaiom mindazt, amit eddig judrcatura, tudományos készség nekem, mint varóra válhatót hirdetett, abrogaiom azért, mert én tudom a legjobban, — mondja a minrster ur — mik a lehetőség határai, én csinálok költségvetést, én ismerem a fedezet tételeit, en ismerem az arányokat, ez tehát rám tartozik. En elismerem, hogy ez is álláspont, diiiri János pénzügyminister: Ëz a heryes álláspont! — l'akois József: De az életet nem ismeri a minrster uri) En a nyilatkozás szabadsága érdekében súlyt helyezek arra, hogy mindenkinek meggyőződése tiszteletben tartassék. Hiszem, hogy a mélyen t. minister ur is adózni fog lejtegetéseininek legalább annyiban, hogy elismeri, hogy mindez az én megalapozott meggyőződésem. (iiud János pénzügyminister: ügy van, ez a helyes!) Ha ezt meghirdeti a méiyen t. minister ur, engedje meg, hogy mégis elébe tartsunk egypár szempontot arra nézve, hogy ez talán mégsem állhat igy meg és egyenes feleretet legyen szíves adni arra, (itotnenstein Mór: Nehéz lesz!) hogyha éveken keresztür azt hirdeti meg a leglerső magyar biró, a legfelső német bíró, a közgazdasági egyetem és a tudományegyetem pénzügyi joggal és magánjoggal ioglalkozó professzora, a gyakorlat emberei közül peiig olyan kiérdemesült tagjai a bíróságnak és az ügyvédi kainak, mint láttuk — mondom, ha ezek mind azt állítják, hogy feltétlenül van legalább annyi lehetőség, amennyivel el lehet kezdeni a valorizációt, miért nem fogadja el ezt helyesnek a minister ur? A minister ur például nem volt jelen a Magyar Jogászegyletnek azon a tudományos nivó tekintetében páratlanul álló ülésén, amelyen egy curia tanácselnök a valorizáció kérdését taglalta. Ott voltak ezen az ülésen Schuszter Rudolf körül a pénzügyi és államjogi tudás magyar korifeusai és akkor azt mondta ez a tudós tanácselnök: az a kegyetlenség és ridegség, amellyel elfordult az állam saját belső hitelezőinek kielégítésétől, borzalmas katasztroiákat idézhet elő, mert — hogy szó szerint idézzek előadásából — »az élet a prius« az az első és azután jön minden, még a törvény is. Mit jelent ez? Ez jelenti a harmóniát azzal a német felsőbirósági intelemmel, amely törvénytisztelettel, de mégis megüzente a német törvényhozásnak: ha pedig az Aufwertung nem történik meg befelé is, a lipcsei Reichsgericht, sajnálatára, nem lesz abban a helyzetben, hogy ezt a törvényt végrehajtsa. Nem ugy, hogy megtagadja a végrehajtást, hanem van annak más módja. És Isten óvjon egy passzív rezisztenciától bírói és igazságszolgáltatási téren. Nem kivánhatja a minister ur, hogy teljesülési határozatok, a jogszokásnak, a consuetudo-nak az az ereje, amelyből három éven keresztül táplálkozott a magyar igazságszolgáltatás, most egyszerre mind martalékul dobassanak oda, mert a minister ur jön egy törvényjavaslattal, amely azt hirdeti, hogy jön a lavina, hogy a pénzügyi konszolidációt és az állam pénzügy egyensúlyát támadja meg az, ha valorizálunk. Sehol sem támadta meg, épen minálunk támadja meg? Sehol sem hirdették azt, hogy a kölcsönszerzésnek, a hitelszerzésnek az az egy módja van, ha nem valorizálunk. Mélyen t. minister ur, bocsásson meg nekem, én nagyon veszélyesnek tartom ezt a vállalkozást, nagyon veszedelmeztetőnek tartom azt, ha a mélyen t. pénzügyminister ur ugy
