Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.

Ülésnapok - 1927-111

98 Az országgyűlés képviselőházának 111. ülése 1928 január 17-én, kedden. nekvés, amellyel szemben nincs satisfactio? Talán azt hozzák fel érvül, hogy azért nem valorizálhatják a hadikölcsönt, mert akkor megbillen az egyensúly? Talán akkor nem adhatnak több pénzt a Futurának, Hangyának és nem tudom, miféle alakulatoknak? Hát ezt elfogadják, ez a lelkiismeretükkel összeegyeztethető? Nem kell kiülni a haragnak és szégyennek az ember arcára, hogy itt instanciát kell járniok azoknak, akiknek^ pénzén a háborút vittük és ezzel szemben élvezik a jólétnek és a tudatlanságadta^ fenhéjázásnak minden lehetőségét azok a vállalkozások, amelyek nem értenek hozzá, amelyek tönkreteszik a legális kereskedelmet, tönkreteszik önmagukat, megkárosítják az államot! Erre csak egy vállvonogatás, csak egy gesztus a felelet, A pártmindenbatóság. amelynek talán nem sokáig fognak örülhetni az urak. diktálta ezt és adta kezükbe azt a fenhéjázó erőt, amellyel a minister urak ezt az ellenzéki megnyirbált padsort mindig egy kézlegyintéssel intézték el. Mihez hasonlítsam ezt az állapotot, hogy a t. kormány kitartott alakulatokat támogat és a legális ipart, kereskedelmet és gazdaságot elhanyagolja? Nem tudok erre mást mondani, minthogy ez olyan, mint a kékszakállú herceg, ez olyan... (Sándor Pál: Leköszönt a ministerium, hogy nincs itt egy sem a ministerek közül? — Fábián Béla: Ott van Scitovszky! — Rothenstein Mór: A belügyminister ur a háttérben van!) Nem fontos. Nekem annyi, mintha itt volnának. (Peidl Gyula: Egyre megy!) Valóban egyre megy, nem lényeges, hiszen úgyis egy fort chabrolban laknak, ők azt hiszik, hogy az elsáncolásnak ez az állapota egy bevehetetlen vár. A kékszakállú her^esr a Fort Chabro'Kin ez a helyzetkép a jellegzetes erre a rendszerre, amely itt a narlamentarî/mns lekicsinylésében tobzódik. (Mozoás a széhőbaloldalnn.) Az a háztartási, amelvben a törvényes felesésr a hamupipőke, pedig a kitartottak seIvemben, bársonvhan járnak, edd'g még mindig tönkrement. Póma is az^n dőlt meor. hoory laz erkölcsök lazultak meg. A dolsrozó rétegek, azok a hamvr>ir>őVék akik a jármot Tm^ák és 'a kitartott ^édasáorok azok. amelvek autón viszik a kereskedelmet, amelvpknp] nem a könyv •és a mérleg, hanpm az a fontos: háuv i^azgat<V m'lven szindikátus és mennyi tanfiem. Máskor, ha ilyen feljajdulás keletkezett, •knzások ^nnor^ottik el. de az a n^masóe. amelv •P7i n tvrálatot követi, azt nvtatia. ho«rv lelIHÍV mélyén pírvetértpuek ezzel az ell°uzé

v

kel. Ilátiák ennek io^zsa^at. érzik és tudiák ho«?y lelki mecro'vőződn'St hirdeti ezt. Itt nómnsáe-. Vipma Palfk. ott künn a tömeg, a velünk é^ző iés c7PTivpd3 tömeg morajlása a válasz ezekre a feloldásokra 1 Beszeljek arról, hogv a hadikölcsönvalovi'7np

?

nTi°k VprdpSP rnilvnn komo'v po p^ofó. TOZÓ befolyást gvakorol a konszolidált állapot niP<rVr>n

t

!+r"á

1

^s^ra' E^"

0 r£%v* iyp

A

(\ egypár Teminiszeen

ci ára mntatok rá elsősorhan. •Rpc

7

Ádek hangzottnl< el ós eikVpk iródt^k •és felolvosták itt a ré<n nénzÜP-^miTiicter uraknak nvilat^rf/qtait Fplnlvaefák TeleszkvnpV nnorT7

SZP

ríi pikket. állásfoglalásait, ismertették •Kállav T'hnrnak neme« lelkületét a valorizáló Vóvrfósjpnpn. amplv azonban a mai napior !

prrv«ltnláhan nem o-átnHa őt nKhnn. ho^v az 'pzz^l mp^*PVPTi «zemhphplvPTikedő VO^TUÓTW fplfogá<aának eoTTPh teVíntetben hü ktez^l^áMia maradjon. Felolvasták és ismertették itt Hegedűs Lóránt; nemes hevületét. Ismertették mindazoknak a konzervatív gondolkozású államférfiaknak azokat a meggyőző érveit, amelyeknek tetején ott állt Tisza István örökéletű mondása: a nemzet becsülete nyugszik benne. Ebben az Ígérvényben nem gazdasági érdekek testesülnek meg. A hadikölcsönigérvény: erkölcsi erőösszefoglalat. Öáltaluk vivtnk a háborút és most ők a háborúnak egyedüli koldusai. Az árva gyermek, akinek pénzét és házát megkérdezése nélkül elvették és befektették a hadikölcsönbe, most mint felserdült ifjú itt áll s kérdezi: hogyan, miért? Hát mindaz, ami egy élet becsületes szerzeménve, egy szójáték kedvéért feláldoztatik? Hát hogyan, miért? —- kérdezi a pártában felserdült leány, aki férjhez akar menni és nincs kelengyére valója. Hogyan, miért? Ki meri ellenmondással megtámadni ezeket az igazságokat és ki járhat emelt fővel egv ál pénzügyi tétel nevében, amely ugy szól: »pénzügvi egyensúly«. A pénzügyi eg ven súly nem billen meg ott, ahol plusszal záródik a költségvetés, mert én inkább akarok egy olvan költségvetést, ahol igazolt^ deficitek mutatkoznak, de anvagilag lemészárolt árvák nem léteznek; inkább kívánok e<?y olyan deficites költségvetést, amelyet a késő nemzedék majd megjavítani kénvszerül, de amelvnél a rokkantak megkapják a maguk járandóságaikat, az á'llam nyugdíjasai felemeltetnek az emberi létnek arra a nívójára, amely a létminimumot megadja, de hogy ugy kergessék el mint Petőfi őrültje, az embereket, egy érdeinnénzzel és rongyos öltözettel, az szivtelenség és kaiánság s nemzetgazdasági tételekkel nem igazolt. S hogyan íött létre hallgassák meg, t. Képviselőház, azokat a szemelvényeket, aim el vek már a jegvzésesábitás határán vannak. Itt ai nemzet szine elé idézem e férfiakat és azt mondn-rn npkik: ti nénzüsrvi nacvságok. ti bankvevé^ek, akik bepárnázott antóitok között ma is tobzódtok a jólétnek ezer szinezetében és fokozat -'than igazoljátok magatokat, akár kedves embereink vagytok, akár nem itt nincs személyválogatás. Ez nem tetemrehívás, az áryák ós í'eH'rokkantak jajszava amely hivia őket a sp>ii]leri harantr szavával: hívja az élőkét és simtja a halottakat, de egyúttal hozzia a villámokat, amelyek szétzúzzák a konokságot és lelketlenséget. Már 1914-ben Az Esitben Műnk Péter ur, aki egyike legnaeryobb magánbankárjainknak, iery hivta- föl a h^dikölesöniegyzésre a tömegeVet (olvassa): »Számszerűen óhaitom az uj hadikölcsön anyagi előnve't feltüntetnie mert r'tkán piőfordnló plőnyöket biztosítunk magunknak.« Igen. csak iól tessék ai szóra vipyá^ni: »mae-unknak«. Hát biztosítottak nacyszerü előnvöket maguknak de nekünk. aJki'k nem ismerjük a trezorok reitelm

p

it és nem ismerjük a szindikátusi megállapodások erkölcs, ^l^nsé^eit. npm hoztak semmit, csak elvittek tőMink mindent. Én nem vonom kétségbe — félreértés ne legyen — ezek az urak jóhiszeműen hirdették ezt akkor, hiszen mindnyájunk lo'kébpn élt az a tudat hogy a hadikölesönnél nincsen különb befektetés, de azok, akik előBTPSI és hirdető'- voltak, tudománvos és pénzüírvi me£r'>-vŐ7,ődés alapián hirdették ezt, azok most-voniák le a konzeVveneiákat. meH helvt Veil éTtani Ezt u«*v hiviák az üzleti vilaerbam, bofrv Treup und Glaubem A szegénv ember kézfne-áosal köt üzletet, a tőzsde' ember os'ak eery fpihólWást ad és már akkor szontség az üzletV-'te«! Hát akk^r mi a körplpsjjpo-e az államnak, ' amelynek nevében odafordultak és azt mon-