Képviselőházi napló, 1927. VII. kötet • 1927. november 22. - 1927. december 20.

Ülésnapok - 1927-105

Az országgyűlés hépviselöházánah 105. • szaporítás volt a bankokrácia érdekében! — Zaj.) Munkásokat — azt lehet mondani — alig" bocsátottak el és ujabban ismét növekszik a munkásság

1 létszáma. De nem hiszem, hogy az igen t. képviselőtársam ne ismerné a német viszonyokat, nem hiszem, hogy nem foglalkozott volna velük. Amikor ott a koncentráció megindult, — bár más alapon, mint nálunk — és azt hiszem, hogy a mi nálunk foganatosított koncentráció a helyesebb, mert Németországban tényleg csak a financiális koncentráció ment végbe, — ott is olyan aggályok voltak, hogy munkáslétszámcsökkenés áll be, ami azonban csak ideiglenesen történt, később a munkáslétszám felfokozása következett be. Ugy tudom, hogy ott maguk a munkások, helyesebben a szociáldemokrata párt is belátja azt, hogy ez az egyedül helyes ut, mert máskülönben elsenyvesztik a nagy vállalatokat az egész vonalon, eltüntetik valamennyit az élet szinpadáról. Ez pedig nem megoldás. Annyit tehát meg kell tenni, hogy amelyikben erő és élet van, azt az élet számára megtartsuk. Csak ennyit akartam mondani... (Rothenstein Mór: Elég kevés! — Derültség. — B. Podmaniczky Endre: Móricnak kevés!) Kiváncsi vagyok, hogy igen tisztelt képviselőtársam mennyivel fog majd többet mondani; érdeklődéssel várom! (Derültség. — Szabó Sándor: Beszélni többet fog, de mondani nem! — Rothenstein Mór: Honnan tudja maga? — Szabó Sándor: Éli már tapasztaltam. Nem rőffel mérik a beszédet, képviselő ur! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Bud János pénzügy minister: Rátérve mármost arra a kérdésre, hogy vájjon nem tártam-e fel helyesen a helyzetet, vájjon olyan | adatokkal jöttem-e, amelyek legalább is félrevezetésre alkalmasak, erre vonatkozólag csak azt válaszolom, hogy végeredményben nagyon nehéz valakire azt mondani, hogy nem jó adatokkal jön, amikor az igen tisztelt képviselőtársam azokat az adatokat olvasta fel, amelyeket én adtam. (Sándor Pál: Nincs más adat! Ezt is csak^uay kiszorítottuk, minister ur! Napokig bajlódtunk, amig megkaptuk ezt a sovány adatot!) Minden adat a képviselő ur rendelkezésére áll. amit méltóztatik kivánni. (Sándor Pál: Kértük a pénzügyi bizottságban, de nem kaptuk!) A pénzügyi bizottságban felsoroltam az adatokat végig. Mármost ebből a szempontból megint hogyan áll a kérdés? Igen tisztelt képviselőtársam azt mondotta, hogy én nem akarom a hadi kölcsönök valorizációját, mert félek a külföldtől. Én nem olvastam át a beszédemet, amelyet ott tartottam, de elég jó emlékezőtehetségem van és emlékszem arra. bo.^y ezt a szót én ki sem ejtettem a számon. (Sándor Pál: Melyik szót? A »külföld« szót. Én másként állit ottam fel a tételt és azt hiszem, hogy az a két szónoklat, amely elhangzott, azt mutatja, hogy nekem teljes mértékben igazam volt. Én azt mondottam, hogy aggodalommal látnék bármely oldalon egy ilyen törekvést, mert egy lavina indulna meg. A lavina pedig abból származik, hogy nekem aggodalmaim vannak abban a tekintetben, ho^y ha az egyik koronatartozással szemben valorizálunk, — s én mindi er korona-tartozásról beszéltem ugy a pénzügyi bizottságban, mint itt, — nem váltja-e ez ki a valorizációt a másik oldalon. A másik aggodalmam az, hogy ebben a kérdésben nincs mes-állás, mert hiszen az igen tisztelt képviselőtársam tud^a azt nagyon jól. hogy még ott is, ahol valorizáció történt, — most nem fogok (lése 1927 december 16-án, pénteken. 357 azokra az erőbeli különbségekre rámutatni, amelyek Németország és Magyarország között vannak, — merem állitani, hogy senki sincs megelégedve azzal, hanem bizonytalanság és nyugtalanság van ott az egész gazdasági és szociális életben, és annak vannak olyan veszélyei is, amelyek ma előre sem láthatók. Én tehát nem mondtam egyebet és ne méltóztassanak nekem mást imputálni, mint hogy azután ez más tekintetben milyen hatásokat vált ki és^ azt hiszem, hogy az igen tisztelt képviselőtársam is meg fog ebben velem egyezni, mert hiszen végeredményben akármelyik koronatartozásnál maradunk meg, mégis az egyenlő elbánás elvét kell követni, ami befelé történt, az valószinüleg kifelé is meg fog történni. Mármost az igen tisztelt képviselőtársam szemrehányásképen két dolgot mond. Az első az. hogy miért vettem én fel a zálog-leveleket. (Sándor Pál: A tizennégy milliárdot!) Ennek is megvan a magyarázata. A magyarázata pedig kettős, mert amikor én koronatartozásokról beszélek, a koronatartozásokat a nemzet egésze szempontjából állítottam be, hogy ezek a koronatartozások mit jelentenek. (Szabó Sándor: így volt!) Igen, igy volt. Én soha sem azt mondottam, hogy az állam tartozik, én koronatartozásokról beszéltem. (Sándor Pál: Meglátjuk, hogy ugy van-e?! — Szabó Sándor: Korona járadékról meg hasonlókról volt szó!) A másik kérdés pedig következő volt. Teeryük fel, hogy elképzelhető volna a záloglevelek valorizációja — amit én elképzelhetetlennek tartok, — vájjon tulajdonképen kivel óhajtaná ezt az igen tisztelt képviselőtársam megfizettetni? Hiszen azt méltóztassék tudomásul venni, hogy a zálogkölcsönök viszszafizetése meg volt engedve, a visszafizetés meg is történt, itt befejezett ügyletekről van szó. (Egy hang jobbfelől: Az adós kifizette!) Igen. az adós kifizette. Tehát hol jelentkeznék ez a teher? Közvetve megvan az összefüggés itt az állammal, megint ott állanánk, hogy az államnak kellene valamilyen formában visszafizetnie 2w össze-. gekei (Sándor Pál: Ki kötelezi arra? Trianon nem kötelezi erre, bocsánatot kérek! — Zaj.) Nem azt mondtam. Itt nincs Trianonról szó. Csak azt emiitettem, ho°"y mi milyen alapon vettük fel a zálogleveleket és csak azt mondottam, hogy abban megvolt a lotrika, mert végeredményben elég logikával szoktam dolgozni. Én csak rámutattam erre ebből a szempontból és az volt a törekvésem, hogy rámutassak arra, hogy mennyi aggodalom van ennél az egész kérdésnél. Hosry mennyire osztja ezt az igen tisztelt képviselőtársam, arra legjobb bizonyiték, hogy tegnap már számításai voltak az összes koronatartozások valorizálására is. (Sándor Pál: Azért, mert az ön theoriáját akartam elfogadni! Még az sem változtat a dolgon!) Most tovább megyek. Igen tisztelt képviselőtársam hivatkozik arra is, hogy én a nyáron más adatot mondtam. 12 milliárdról beszéltem. Akkor hirtelen állítottam fel, hirtelen beszéltem, 12 és 14 milliárd között mindenesetre, különbség van, de én nem ugy jelentettem ki, mintha ez volna a vée-ső adat, csak a nehézségeket akartam kimutatni. Sajnos, még továbbmenőleg is igazam volt, mert tulajdonképen több lett ez a koronatartozás, mint amennyit mondottam. Az igen tisztelt képviselőtársam arra is hivatkozik, hogy a költségvetésben más ad a-,