Képviselőházi napló, 1927. VII. kötet • 1927. november 22. - 1927. december 20.
Ülésnapok - 1927-92
22 Az országgyűlés képviselőházának minden adóra áll az, hogy végeredményben mindenki iparkodik az adót másra átháritani, es ilyen okoskodás mellett nagyon könnven odajuthatnánk, hogy törüljük el valamennyi adót. ami pedig ugyebár, — ezt nem szükséges bovebebn magyarázni, — ha még olyan szép kívánság is, de teljesen megvalósíthatatlan a gyakorlati életben. S itt még azt is szabad volna talán megjegyeznem, hogy feltéve, hogy ezt az adót tényleg mindenki iparkodni fog átháritani, mindenesetre megállapítható az, hogy ha végső fokban nem is az viseli az adót esetleg, aki az automobilnak birtokában van. de ezáltal mégis csak az utak jókarba hozatala, az utak kiépitése céloztatik, itt tehát bizonyos fokig mindenki részére jut bizonyos pozitiv ellenérték. Ami Malasits Géza igen t. képviselőtársam azt a megjegyzését illeti, hogy ő a maga részéről attól tart, hogy ennek az adónak alapszerű kezelése ismét csak egy olyan koraisziget kialakulására fop- vezetni, mely az állami adminisztráció megduzzasztását és egy külön hivatal kreálását jelenti: én azt hiszem, hogy ez az aggodalom teljesen felesleges és alaptalan, mert hiszen az alapszerű kezelés, amint azt a törvényjavaslat indokolása is kimondotta, mindössze azt célozza, hogy a költségvetési év végén fennálló feleslegek, amelyek (tehát még fel nem használtattak az útépítésre, átvihetők legyenek a következő esztendőre is. Egyébként is az ilyen alapszerü^ kezelés az állami adminisztrációnak már számos más megnyilatkozásában meg van, pl. a kultuszigazgatás körében ugy a népiskolai, mint a polgári iskolai alap is ilyen természetű. Alig hinném tehát, hogy itt uj hivatalnak felállítása, akár pedig csak pár ujabb tisztviselőnek alkalmazása is szükségessé válnék, és biztosra veszem, hogy a meglévő számvevőség személyzete bőségesen elegendő lesz ahhoz, hosy ezt az alapot majd kezelje. Uj állami hivatalnak kreálása és ezzel kapcsolatosan az adófizető polgároknak ujabb megterhelése nézetem szerint semmiesetre sem fenyeget. (Malasits Géza: Majd meglátjuk!) Kétségkívül igazat kell adnom ugy az innét, mint & túloldalról elhangzott felszólalások azon megállapításának, hogy az autókkal szemben különös faluhelyen, igen nagy fokban megmeffnyilvánuló ellenszenv uralkodik. (Rothenstein Mór: Jogosan!) Ez ellenszenv okának kutatása mindenesetre olyan téma, amellyel ta^án érdemes volna behatóbban is foglalkoznunk. Kétségkívül igazat adok előttem felszólalt képviselőtársaimnak abban, hogy ennek az ellenszenvnek nagyrészt az az oka. hogy bizonyos autótulajdonosok nem sokat törődnek azzal, amikor a falvakban áthajtanak, hogy azoknak, akiknek autójuk nincs, akik ott laknak és akikének csak a por és szag marad az elsurranó autó után, ez abszolúte nem lehet valami kellemes. Azonban azt hiszem, hogy e téren a kultúra haladása, az automobilizmusnak mindinkább való terjedése, az autótulajdonosoknak kívánatos és remélhetőleg mihamarább bekövetkező jobb belátásra ébredése napról-napra csökkenteni fogja ezt a fennálló ellenszenvet, amely ezídoszerint oly sajnálatosan tapasztalható. — (Kuna P. András: Van is ok rá néhaO Szerény véleményem szerint a tárgyalás alatt álló adónak az a lényege, hogy, miután kifejezetten céladó, körülbelül milyen teljesítményre számi thatunk az adó hozadék alapián, vagyis hogy hány kilóméter utat fogunk belőle évente építhetni és fentarthatni. Ugy vagyok értesülve, hogy a mai munkabérek és anyagárak mellett egy kilométernyi 92. ülése 1927 november 22-én, kedden. hosszú, négy méter^ szélességű úgynevezett állami útnak az építési költsége circa 32—35.000 pengő körül mozog. Ha tehát e számitás alapján tekintetbe vesszük az adónak várható hozadékát, amely ugy tudom, hogy körülbelül három és félmillió pengőre van kalkulálva, mindenesetre nem megvetendő az az eredmény, amelyet évente a közutak kiépítésében majd elérni tudunk. Ezenkívül a meglévő utak fentartásáról is gondoskodhatunk. A magam részéről ezen általános megjegyzések után mindössze egy konkrét kis módositást volnék bátor mármost, az általános vita síorán, proponálni; ez pedig az volna, hogy a 11. § — amely a közúti gépjárműveknek ezen törvényjavaslatban szabályozott közúti adón kivüli további, más közlekedési adóval való megterheléséről intézkedik — kiegészítendő lenne egy rövid bekezdéssel, amelyben kimondatnék, hogy a közúti gépjárművek közúti adója után semmiféle további pótadót nem lehet kivetni. A vonatkozó szakasz ugyanis kifejezetten csak a közlekedési adóval való megterhelés tilalmáról intézkedik és nem zárja ki azt, hogy a törvényhatóság, vagy a község a közúti adót magát esetleg pótlékolja. Félreértések elkerülése végett tehát bátor vagyok indítványozni, hogy a 11. § utolsó bekezdése után 4. bekezdésként ez a szöveg vétesisék fel (olvassa): »A közúti gépjárművek közúti adója után semmiféle pótadót nem lehet kivetni«. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: A részletes tárgyalásnál tessék benyújtani!) A törvényjavaslatot egyébként általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Szabó Imre! Szabó Imre: T. Képviselőház! Az idő előrehaladott voltára való tekintettel tisztelettel kérem, méltóztassék hozzájárulni, hogy beszédemet a holnapi ülésen mondhassam el. (Helyeslés.) "Elnök: Azt hiszem, határozatkép kimondhatom, hogy a Ház hozzájárul ahhoz, hogy Szabó Imre képviselő ur beszédét : legközelebbi ülésünkön mondhassa el. (Helyeslés.) A napirendre szánt idő letelt, a vitát megszakítom és előterjesztést teszek legközelebbi ülésünk napirendjére nézve. Javaslom, hogy legközelebbi ülésünket holnap d. e. 10 órakor tartsuk és annak napirendjére tűzessék M a mai napirenden szereplő, de még le nem tárgyalt törvényjavaslatok és jelentések tárgyalása. A napirendhez feliratkozott? Gubicza Ferenc jegyző: Hegymegi-Kis Pál! Elnök: Hegymegi-Kiss Pál képviselő urat illeti a szó. Hegymegi-Kiss Pál: T. Képviselőház! (Zaj Halljuk! Halljuk! — Elnök csenget.) Az elnök ur napirendi javaslatával szemben egy pótló inditványt kivánok beterjeszteni, méltóztassanak tehát megengedni, hogy indítványom megokolásakéoen az egyetemi verekedések dolgára kitérjek. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Hegymegi-Kiss Pál: Sajnálattal kell megállapítanom, hogy az ország összes esryeitemein, szinte tervszerüleg, időszakonként felmerülnek incidensek, súlyos verekedések, amelyek egy kultúrember, de mondhatom, egy magyar ember felfogásával össze nem egyeztethetők. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Én^ nem fogom ezeknek a verekedéseknek sorozatát el-