Képviselőházi napló, 1927. VII. kötet • 1927. november 22. - 1927. december 20.

Ülésnapok - 1927-92

Az országgyűlés képviselőházának mondani, mert őszintén megvallva, szégyenlem azokat elmondani. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Magam is voltam ifjúsági vezér, és teljes lelkesedéssel, szeretettel gondolok vissza a régi időkre, amikor nemes eszményekért lelkesedtünk, védtük a gyengét, arra nézve azonban nem volt példa, hogy a magyar ifjúság körében olyan turbulens esetek forduljanak elő, amelyek következményeképen egyesek méltatlanul és jogtalanul súlyos sérelmeket szenvedjenek. Azt hiszem, a Ház egyetlen oldalán sem találkozik ellenvélemény, hogy ez az eset helytelen. Ez még sajnálatosabb körülmény azért, mert ezek a verekedések akkor történnek, amikor a művelt világ társadalmában a nagy magyar igazságért bizonyos hangulat kezd kiváltódni. Ilyenkor magyar embereknek igazán óvatosan kellene egyes kérdéseket előhozni. (Gömbös Gyula: Tehát a numerus clausus kérdését is ügyetlenség volt előhozni. — Bródy Ernő: Nem verekedéssel!) Nem akarom ezt a kérdést részletesen érinteni, az illetékes tényezőknek azonban semmiesetre sem volna helyes megengedni azt, hogy ez a helyzet elfajuljon. Én, t. képviselőtársam, most nem foglalkozom a numerus clausus kérdésével, hogy a sárga bepakkolás helyett most fehér pakkolásban fogják azt beállítani. Én most a magyar becsület kérdésével foglalkozom és azt vizsgálom, hogy ezek az egyetemi turbulenciák milyen érdekeket sértenek. És meg vagyok róla győződve, hogy azok a fiatalemberek, akiket — jobban és helyesebben mondva — felhecceltek ezekre, később, ha majd benő a fejük lágya, pirulva fogják beismerni, s maguk állapitják meg, hogy eljárásuk, az. amit cselekedtek, nem volt helyes. AÜ egyeitemi verekedések sorozata sérti a meggyőződés szabadságát, sérti azokat az emberi jogokat, amelyek a magyar állam törvényeiben is biztosítva vannak, sért súlyosan egy felekezetet, amelynek jogai szintén az állam törvényei által biztosítva vannak, sérti az egyetem autonómiáját, mert az egyetem autonómiája meggyőződésem szerint azért van, hogy ott a tudományt szabadon hirdethessék és szabadon hallgathassák. De sérti magát ezt a numerus clausus törvényt is, mert azokat kergetik ki onnan, akik ezen fennálló numerus clausus törvény alapján jogosan jelennek meg az egyetemeken és végül — meg kell állapítanom — sérti a magyar becsület és a magyar tisztesség jó ügyét. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A mi népünk mindig sikraszállt a jogokért, a szabadságért, állott nehéz küzdelmek között a népek áradatával szemben, de a mi népünknél nem történt meg az, hogy 30—40 összeverődött ifjú egy védtelen társát megverjen, megrakjon. (Bródy Ernő: Szégyen! Gyalázat!) De vizsgálnom kell a felelősség kérdését is, azt, hogy kik felelősek ezek miatt az események miatt. S a felelősség tekintetében bizonyos sorozatot kell megállapítanom. Felelősek maguk az ifjak is, mert elvégre már olyan korban vannak és az erkölcsi érzés ki kell hogy fejlődjék bennük annyira, hogy meg tudják különböztetni, hogy milyen határig szabad elmenniök, hogy mi az, ami bűncselekmény, mi az. ami az erkölcsi renddel össze nem egyeztethető. De súlyosabb a felelőssége azoknak, akiü: a fiatalságot erre ingerlik, erre uszítják. (ttassay Károly: Különösen, ha professzor is akad köztük!) t ...... Méltóztassanak megengedni, najgyon kulo92. ülése 1927 november 22-én, kedden. 23 nös dolog az, hogy a numerus claususnak — mondjuk igy — numerus clausus megváltoztatásának ellene vagyok, de nem a porondon verekszem érte, hanem támogatom a kormányt, viszont hagyom, hogy a magyar ifjúság saját bőrét vigye a vásárra, felizgatom a magyar ifjúságot, s aztán előállók, hogy lecsillapítsam a szenvedélyeket. (Zaj.) itt azután kénytelen vagyok gróf Teleki Pál ur szerepére is rámutatni. Sajnálattal kell megállapítanom, hogy én a nemes grófnak különös szerepét látom a Paieologuejegyzéktől, a frankhamisitástóíl kezdve egészen az egyetemi verekedésekig, egy olyan szerepet, amelyet én a magam részéről egyáltalában nem tudok helyeselni. (Fáy István: Már megint gyanúsítanak! — Bródy Ernő: Nem gyanúsításról, verekedésről van itten szó! — Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek, kénviselő urak. Hegymegi-Kiss Pál: Én nem szoktam gyanúsítani! A gróf ur ezeknek az ifjúsági szervezkedéseknek a feje, a gróf urnák tehát módja van ahhoz* hogy ezeknek; az ifjúsági szervezeteknek... (Folytonos zaj. — Gál Jenő: A plakáton rajta van a neve!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Hegymegi-Kiss Pál:.. .meg nem engedhető kilengéseit a kellő időben megakadályozza. Én ezért kifogásolom a szerepét, mert nem elég folyton és folyton az ifjúság elkeseredésére hivatkozni. Láttam-e én, mióta a parlamentben képviselő vagyok, olyan törvényjavaslatot, amely felveti a szellemi proletariátus kérdését és igy a magyar ifjúság segítségéről gondoskodik? Ellenkezőleg! Mást láttam. Láttam egy rossz B-listázó javaslatot. De nem láttam a közegészségügy államosítását sem, pedig a közegészség államosítása esetén orvosok százait tudnánk a magyar egészség érdekéiben elhelyezni, hiszen ez a kamatot is bőven viszszaadná. Nem láttam a községek és a vármegyék igazgatásának rendezését, a gazdasági életnek az igazgatásba való belekapcsolódását, ami a magyar intelligenciának az elhelyezkedését megint nagy mértékben biztosíthatná és egy intenzív termelésnek lehetne alapja. Ezeket nem látom, de látom az

/ íiiuságnak folytonos ingerlését és hecceleset.. Méltóztassék megengedni, a felelősseget meg kell állapitanunk a kormánnyal szemNagyon ismerem a kormány hatalmát, mint ellenzéki képviselő. (Rassay Károly: Az igaz!) Két választáson mentem keresztül. Nagyon jól tudom, hogy milyen hatalommal rendelkezik a kormány. Ismerem a kormánynak rendőri szervezeteit is, (Rassay Károly: Az is igaz!) tehát nagyon jól tudom azt, hogy a magyar kormány az ilyen excessusokat nyomban meg tudja akadályozni, ha akarja. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) ' ' És arra kérem a magyar kormányt, hogy ne méltóztassanak itt az »irgalmatlan« jelzéssel ellátott nyilatkozatoknak tömkeleget leadni. Ha az egyetemen verekednek, akkor minden dékán meg minden rektor nyilatkozik. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Tessék fizikailag megakadályozni, hogy azok a verekedések ne történjenek meg. Mert hiszen, méltóztassanak megengedni, a külföld előtt, nagyon súlyos helyzetben tűnünk fel, ugy tününkfel, mintha a jelenlegi numerus clausus-törvenyj avaslatról ilyenmódon akarnók beigazolni, hogy ez a kívánalmaknak megfelel. . Az egyetemi tanár urak, rektor és dekán uraknak is ne tessék megengedni azt, hogy le-