Képviselőházi napló, 1927. VII. kötet • 1927. november 22. - 1927. december 20.

Ülésnapok - 1927-103

Az országgyűlés képviselőházának 103. igazi valorizációt jelentik-e, ez nem a legjobb tokebefektetés-e az ország jövő életének szempontjából és kérdem, hogy lehet-e ezeket félretenni és meri-e vaiaki megoldatlanul hagynii Itt csak egy baj van, az a baj, hogy a feladatoknak csak egy töredékét tudjuk megoldani és hosszú idő fog eltelni, amig ezeket a kérdéseket mind dü.őre tudjuk vinni. Most áttérek a bevételi oldalra is, és itt fogok Sándor Pál t, képviselőtársammal találkozni. Tényleg én is osztozom abban, hogy ebben az országban az adóteher még elég nagy. (Fábián Béla: Az adócsökkentés után több adóbevétel van, mint a csökkentés előtt!) T. képvise őtársam, én nem vagyok annyira jogász, sem ügyvéd mint ön, de igen jól fogja tudni t. képviselőtársam, hogy ez az adóbevételeméi kedás nem az adcitéte,ek emelkedéséből keletkezett, hanem egészen más tényezőkből. (Fábián Béla: Miből?) Keletkezett elsősorban a forgalom emelkedéséből. (Zaj. — Elnök csenget.) Mikor ebben az évben a behozatalunk háromszázmillióval több mint az elmúlt évben, akkor azt hiszem igen t. képviselőtársam nem tudná eltagadni, hogy forgalmunk emelkedett. (Ugy van! a jobboldalon.) Tessék átszámítani, mit jelent az ugy a vámokban, mint a forgalmiadóban és meg fogja kapni a bevételig többletet. Nem merem feltételezni képviselőtársamról, hogy ezt ne lássa be. (Fábián Béla: Az idén tizenötmillióval fizetett csak Budapest városa vámok nélkü' több adót, mint a múlt évben!) Elnök: Fábián képviselő urat, kérem, méltóztassék a közbeszólásoktól és különösen az ilyen hosszú közbeszólásoktól tartózkodni! (Derültség a baloldalon.) Bud János pénzügyininister: Épen ezért akarok arra rámutatni, hogy mikor az egyik oldalon látom a követelések légióját, amelyeket támasztanak és amelyek érvényesülnek a másik oldalon épen olyan kötelességem megvizsgálni, hogy vaijon a bevételi oldalra hogyan és meddig lehet támaszkodni. Nem vagyok abban a feltevésben, hogy ez a forgalom mindig ilyen keretű marad, mert a kereskedelmi mérlegünk mai helyzetének sok tekintetben összefüggésben kell lennie azzal, hogy az árukban tulajdonképen mindenütt kiélés történt, mindenki utánpótolja szükségleteit és ebből folyólag megnövekedvén a vásárlóképessége egy országnak, természetesen jelentkezett a nagyobb forgalom. Ez a tétel és. másrészt az a tétel, hogy a behozatalnak jórésze tényleg a terméssel van összefüggésben, mert nyersanyagból, félgyártmányokból, gépekből áll- eredményezi azt, hogy a kereskedelmi mérleg helyzetét nem lehet azért arrasztónak találni. (Sándor Pál: Ez így van!) Be viszont épen ezért azzal is számolni kell egy reális pénzügyininisternek. hogy a forgalom visszamehet. (Uf y van! a jobboldalon.) Amint visszamegy a forgalom, abban a percben természetesen csökkennek a bevételek a vámoknál és a forgalmiadóknál. Azonkívül más vámpolitikai szituációt is el tudok képzelni. Ma még Európában az elzárkózás politikája dívik, de lehetséges, hogy jön egy más gondolkozásmód. Az országok ta:án látni fogják hogy ez egyiknek sem használ, az államkincstár szempontjából előnyöket rejt ugyan magában, de csak a gazdasági életnek óriási megterhelésével. Lehetséges, hogy az egyes államok de talán mi magunk is a jövőben kénytelenek leszünk reviz.ó a.á venni ezeket a kérdéseket. Kérdem, szabad-e ilytnkor könnyelműen olyan tehertételeket vagy kiadásokat beállítani a költségvetésbe amelyek álülése 1927 december là-en, szerdán. 317 landóan jelentkeznek, amelyeknek azután későt) b nincs meg a fedezeti forrásuk. A forgaimiadót törültük a cikkek hosszú sorozatára. Azzai érveltek, hogy ez szükséges az arak leszállításához. Mindezt elhiszem, azonban nem látom ennek a törlésnek azt a nagy árbefolyásoló hatásat, ha nem is tagadom, nogy bizonyos fokig talán jelentkezhetett Lyen hálás, és talán ennyiben hozzájárultunk ahhoz, hogy az árnivó nem emelkedett. De kérdem, vaj„on meri-e va.aki vallani a forgaimiadót ulyan fixtételnek, amelyhez hozzányúlni nem lehet, (Sándor Pál: ±ia a fázisrendszert megcsinálják, akkor igen!) Én, mint penzügyminister kimondom, hogy erre nem vállalkoznék. A fazisrendszerre fokozatosan at fogok terni, amint meg tudok alkudni az érdekeltségekkel. {Zaj a baloldalon.) A közeli napokban pár cikkre nézve megint megjelenik egy ilyen tárgyú rendelet. (Fábián Béla: Tessék általánosságban megcsinálni garancia mellett.) Ezt a diktatúrát nem vállalom. A lényeg különben is az hogy itt forgaimiadó lesz. Itt nem a fázisrenaszerrol vagy a fázisrendszer hiányáról van szó. mert akár van fázisrendszer, akár nincs, a mai adótételt, ameiy 2%-os, a fázisrendszerbe át kell vinnem annyiszor, ahányszor körülbelül forog az a cikk. (Fábián Béla: Még akkor is jobban járunk!) Ellehet képzelni. De ha ilyen intézkedésekkel nem akarjuk az ország versenyképességét aláásni, a forgaimiadó színvonalát aiaoo kell szállítani. Jobban szeretném ma megtenni. Itt van még egy szempont is, ameiy engem ebben a kérdésben vezet, hogy tudniillik válasszuk szét ezt a tételt. A forgalmiadóból 1-5% az államot, félszázalék a városoka. és községeket illeti. Azzal a gondolattal is foglalkozni kell, nem helyesebb-e tisztán olyan adónemre átvinni a községeket a elyet Ömnag'uu*, l'e.eios^gnk tudaiában szavaznak meg, mert ma hozzájutnak olyan bevételi forráshoz, amelyeket nem közvetlenül ők szavaznak meg és amelyek azután eg^ es helyeken túltengést és fölösleges költekezést íuéznek^eiö. {É^enk helyeslés a baloldalon. — Helyeslés a jobboldalon.) lia a forgaimiadót csak egy félszázaikkal leszállítom, húszmillió penpőt vesztek ha egyszáza ékkal száliitom le, negyvenmillió pengőt. Engedelmet kérek, lehetetlen volna ezekre nem előre gondolni, és később vállalni a felelősséget azért, hogy nem tártam fel nyíltan és őszintén a helyzetet. Azt hiszem, kötelességet teljesítek akkor, amikor végigmegyek a gazdasági és állami élet valamennyi terrénumán és megmondom nyíltan, mekkora az ország teljesítőképessége. T. Képviselőház! A magam részéről még hozzá akarom tenni azt is, hogy végeredményben természetesen az állam gazdasági ereje fokozódni fog, s igy természetszerűleg és természetes utón a bevételek is emelkedni fognak. Blzek azonban legfeljebb arra lesznek alkalmasak, hogy a jelentkező kiadásokat fedezzék. Az ellenzék talán fog emlékezni arra, hogy mint kezdő pénzügy minister kifejtettem, hogy nem tudok modern állami életet elképzelni, arrmlv költségvetésében nem foglalkozik hasznos Deruházás okkal. A mi költségvetésünk annak idején ugy született mefe, nogy erre a ceira lehetetlen kis Összeg volt engedélyezve, aranykoronában tizeiiKe.millió. Jtvcsot i a .Népszövetség hozzá-járulásával, mint különtételek és mint külön költségvetés jöttek a Ház elé a beruházások. Akkor voltak egyesek, akik pesszimisták voltak s am.kor azi nionao tant. uo^y hosszú évekre vonatkozólag kell megoldani eat a kép-