Képviselőházi napló, 1927. VII. kötet • 1927. november 22. - 1927. december 20.

Ülésnapok - 1927-103

318 Az országgyűlés képviselőházának 103. ülése 192'}' december 14-én, szerdán. dést, ugy vélekedtek, hogy talán túlságosan messzire megyek, elégedjem meg egy évvel. Ma is azt mondom, amit annak idegen mondtam. Hála Istennek az elmúlt evekben tudtunk hasznos beruházásokat végezni, de nagy hiba volna, ha nem olyan költségvetést tudnánk biztosítani, amelyből a közeli három-négy évben is bizonyos összegek állanak, rendelkezésre erre a oelra. Ezt végzetes hibának találnám, ment ügyelem a küliöidi hebzetet is ebből a szempontból. Nincs különbség az egyes államok között. A problémák elemi erővel jelentkeznek mindenütt, kis államban ép«n ugy, mint a nagy államban, és üogyha azt látóin, hogy az államok egész útrendszerüket átalakítják, vasutakat, csatornákat epitentk stb., tízéves pmgrammokat áilitanak fel, kérdezem, vájjon a mai tragédiát átélt országnak nem kötelessége-e az, hogy teljesen reorganizálja magát! Nem voina-e iehetet±en egy oiyan költségvetés, amelyből mindezeket a eeiokat teljesen ki kellene küszöbölni. JNem hiszem, hegy a jövőben ezért a felelősséget lehetne váilami és hogy azt bárki is vakaihatna Igaz, és itt ujbói rá kell mutatnom, hogy helyzetváitozással fogunk szembenáilni és tisztultabb helyzettel is. Engem sok támadás ért amiatt, hogy két költségivet^ssei doigozom. Én nem voitam oka, mindig szerettem volna egységes költségvetéssel jönni a Ház e^é. tlogy ezt nem tehettem, annak megvolt az müoka. Nem tudtuk, miiyeu összegek szabadittatnak fel, nem tudtuk, milyen ösbzegek fognak rendelkezésre ánni és nem tudtuk a költségvetést ezen az alapon összeállítani. Ez hozta létre a félreértéseket, amelyek a feleslegek szempontjából jelentkeztek. SOK nagy összeget, amelyek nem voltak feleslegek, feleslegnek minősítettek. Olyan költségvetéssel jövök a Ház elé, amely az egész költségvetést fel fogja ölelni. Nem kívánok többé küiön költségvetésekkel dolgozni (Helyeslés.) Es ha hozzászámítjuk ehhez imndezeket a kérdéseket a tisztviselői illetményrfcndezéstől végig, akkor mindenki látni fVgja, hogy o.y szerény mértékben lesz csak ieiesleg, hogy azt legfeljebb csak nagyon fontos es elsőrangú beiutiazasi szükségletekre lehet fordítani. (Pakots József: Csak a vaiorizác.ót nem öleli fel!) Kijelentem nyiltan, hogy aki valorizációt akar az két dologgal legyen tisztában: először ne áltassa magát azzal, hogy kis összeggel meg lehet oldani a kérdést, másodszor, hogy a mai költségvetési helyzei mellett a kémest mtg tudja oldani. Nem mutatkozik tehát más lehetőség imnt uj bevételi források megteremtése. Í)e amikor arról beszólunk, hogy súlyosak az adóterhek, s hogy azokat mérsékelni kell. amikor nincs meg a teljes összhang az államháztartás, a különböző közületek háztartása és a magángazdaságok között, akkor nem hiszem, hogy valaki merné a felelősséget vállalni azért, ha uj bevételi forrásokat nyitnánk. Nagyon kérem, — nem személynek szól az, amit most mondok — ne méltóztassanak itt olyan megadóztatást felvetni, mely látszólag tatán vcnzó, végeredményében azonban csak elmérgesitené a helyzetet anélkül hogy megoldaná a kérdést. (Sándor Pál: Ez reám vonatkozik!) Nemcsak képviselőtársamra vonatkozik, mert más is felvetette a házvagy on vaitságot s.b. Miután igy végigmentem az összes problémákon, nyugodt lélekkel állithatom, hogy az ország mai helyzeteben mindaz, ami kulturális, szociális és gazdasági téren történik, a gazdasági élet összes ágainak megerősítése: ezek képezik tulajdonképen a valorizációt. (Ugy van! Ugy van! jobb felől.) Tessék elhinni, hogy akármilyen kis összegek is azok, amelyeket ebben az irányban felhasználunk, ezekkel mégis csak az ország megerősödését szolgáljuk. Es épen azért, mert a kormány látja, hogy vannak itt egyes rétegek, amelyek tényieg súlyosan vannak érintve, határozta el magát arra, hogy külön törvényjavaslatban gondoskodik azokról, akik élettxisztenciájukban tdjesen megrendültek. Nem akarok most kitérni erre a törvényjavaslatra, hiszen lesz alkalmunk azt megvitatni, de merem áliitani, hogy az ország mai heiyzetében bármilyen súlyos áldozatokat hoznánk is, az, amit az egyeseknek juttatni tudnánk a valorizálással, vajmi kevts, jóformán a semmivel egyenlő lenne. Eeszek bátor ezt egy példával megvilágítani. Ha valaki ezer korona hadikölcsönt jegyzett, ez 5%-os valorizáció esetén évente 2V2 aranykoronát jelent, tehát 10.000 korona után 25 aranykoronát és igy tovább. Hát lehet ezért valakinek magára vállalni azt az ódiumot, hogy uj adómegterhelést, uj adónemet hozzunk be az áliamcéiok megvalósítása érdekeljen. Be viszont, ha valaki olyan helyzetbe jutott, hogy a hadiköicsönjegyzés miatt elvesztette teljes létfeltételét, és rajta komolyabb Összeggel^ segítek, nem többet tettem-e társadalmilag és abból a szempontból, hogy egyes rétegek exisztenciáját alátámasztottam? Bennem ez a megnyugvás él és hiszem, hogy aki átgondolja ezt a kérdést, ezt be iogja látni. Egyik képviselőtársam — talán nem veszi tőlem rossz néven — Szent Antal perselyének nevezte ezu a juttatást. Én nem merném Szent Antal peiselyének nevezni, de ha Szent Antal perselyén át a társadalom ilyen szerencsétlenéin segiteni tudok, csak örülök neki, mert visszaadtam megélhetési lehetőségüket. T. Ház! Befejeztem mondanivalóimat. Ismételten felhívom a t. Ház figyelmét arra, méltóztassék elhinni, hogy fájóbb szivvel törvényjavaslatot pénzügyminister még nem képviselt. Én lennék a legboldogabb, ha többet tudnék tenni, nekem azonban kötelességem az államháztartás egyensúlyára ügyelni s meggyőződésem is, hogy nincs más megoldása a kérdésnek. (Pakots József: Más országban megbukott volna a pénzügyminister! — Zaj.) Megnyugtathatom t. képviselőtársamat, hogy egyálta.ában nem vagyok érzékeny. Mint a pénzügyi bizottságban is mondottam, nem veszem rossz néven, ha valaki más felelősséggel vállalja ezt a helyet s ha valaki más megoldást tud az ország érdekében taiálni, hajlandó vagyok erről a helyről azonnal távozni, a legkisebb érzékenykedés nélkül; mert nekünk itt egy kötelességünk van: képviselni meggyőződésünket, mert mi egy uj hatalmasabb és erősebb Magyaroi szagot akarunk s ezért képviseljük ezt a törvényjavaslatot. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen. — Zaj a bal- és a szél sőbalo. dalon. — Simon András: Adócsökkentés és valorizáció! — Pakots József: Ez komoly programm, ne tessék olyan cinikus hangon beszélni róla! — Zaj!) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Esztergályos János! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Szünetet kérünk!) Elnök: Az ülést 5 percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik? Berki Gyula jegyző: Esztergályos János! Esztergályos János: Kérem a tanácskozásképesség megállapítását ! Elnök: Minthogy az ülés nyilvánvalóan