Képviselőházi napló, 1927. VII. kötet • 1927. november 22. - 1927. december 20.
Ülésnapok - 1927-103
316 Az országgyűlés képviselőházának 103. és sikerült a feloldást keresztülvinni? Azért mondom ezt, mert hallottam egy megjegyzést közben, hogy mit kap a kertsKedelem í Amit tudiam aum, megadtam, ilyen körmmenyek kozott merem ánuani, nugy naiunü nmesentk tiia.mak, korlátozások, es végeredményben minden oldairói azt halljuk, hog.y mi, mini agrár aiiam fejiodunk. A magam részeroi minuig hangsúlyoztam, nogy a magyar tödben íaiom az erőt, bogy aiinaK nunaen erejét lei keli fokozni es na ebooi a szempontból néiem, akkor megint a prouiemaknaü: óriási tömegevei állok szemben. Legközelebb egy törvényjavaslat kerül a Ház eié, amely rendszeresen es szervesen akarja a vízügyi problémákat megoldani. Lehetséges-e az, hogyiia nyár idején egy kis záporeső után bejarja az ember a vidéket, azt látja, hogy ott a szép termés egyik napról t a másikra eitünik? Lehetséges-e az, ho/y százezer holdak kerüljenek viz a.á, lehetbéges-e az, hogy 4Ub ezer hoifl olyan földünk iegj- en, amely abszomte semmit sem teremt A Lunalecsapoló csatornára büszke vagyok. (Esztergályos Já.iOs: Megcsinálhatták volna mindazt korábban!) Az első törvényjavaslatom a Haz előtt a Dunaiecsapotó csatornáról szólt. Ez a csatorna jórészt mái' elkészült es 120 ezer hold oiyan földet ad az országnak, amely évtizedek óta műveletien volt. (Közbeszólás a jobboldalon: A többi meg folyamatban van!) De van még ilyen pár százezer hold földünk. Ezek azok a problémák, amelyeket nekünK meg keli oldanunk, ha mi a mi kereskedelmi mérlegünket és fizetési mérlegünket meg akarjuK javitani. (Sándor Pá*: Ezt nem tagadja senkii) Kénytelen vagyok végigmenni a problémákon, hogy lássák egyszer igazán a helyzetet. (Zaj és közbeszólások.) Elnök: Csendet kerek képviselő urak, ne méltóztassanak állandóan közbeszólni, különben kényteten leszek a folyton közbeszóló képviselő urakkal szemben erélyesebben eljárni. Bud János pénzügyminis t er: Am-kor azt látom, hogy egy országban l.oOO.ÜOü katasztrális holdnyi szikes terület van, amelynek legalább a feiéi: meg lehet javítani céltudatos programmai, amelynek terme.Ő képességét vissza lehet adni — igaz, h ugy ez az állani részéről nagy áldozatokat követel — kérdem, hogy vaj„on nem minden erőnket kell-e beié vinnünk az ilyen kérdést.k megoldásába? {Ugy van! Ugy van! a jobbo.dalon. — Pakots József: Mindig azt a problémát rángatják elő, amehyel lehet védekezni!) Itt nem lehet, nem ked védekezni, és nem lehet, hogy a képviselő ur azon az állásponton legyen, hogy jó az a kereskedelmi mérleg, amely ma jelentkezik. .Nekem mindent meg kell tenni ennek a helyzetnek megjavítására. (Sándor Pál: AngLában évtizedekig rossz kereskedelmi mérleg volt és Amerikának is évtizedekig volt rossz kereskede mi mérlege!) T. képviselőtársam, lehet rossz kereskedelmi mérlege egy országnak, de van egy határ, amelyen túi nem szabad menni Ez az első elv, a másik elv pedig az, hogy higyje el t. képviselőtársam, hogy nem tudok Európában egy államot mondani, amely nem abban az irányban dogozik, hogy ezt a helyzetet megjavítsa. (Sándor Pál: Ez igaz!) Ha mi a magyarföldből akarunk élni akkor a magyar földnek adjuk meg a termelési lehetőséget. (Ugy van! Ugy van! Taps a jobboldalon. — Pakots József:^ Ne tessék ellentétet kelteni a mezőgazdaság és a kereskedelem között. — Kabók Lajoj: Mit ér a föld ipar és kereskedelem nélküli! — Sándor Pál: Hogy lehet igy hangulatot csinálni? - Zaj.) ülése 1927 december lé-én, szerdán. Elnök: Sándor Pál képviselő urat kérem, ne szóljon állandóan közoe. (juothenstein itiór: Most híznak az agiái'iusok! — iteischi xtiekárd: Ugy hizzék maga, mint ahogy az agráriusok hoznak!) csendet kerek kepviseio UIM! Jíud János pénzugyminiStGr: A íöidniivelésügyi niiinsier uriol kértem egy határozott prog^ammot az eidositésre es a kertészet fejlesztésére. Méltóztassék megnézni kereskedelmi merlegünüec. Ha azt látom, hogy a fa milyen behozatallal szerepei, és itt 4i-0 ezer hold lö^dünk van, ameiy erdősítésre alkalmas, vájjon nem keilene-e nekünk Württemberg és Bajcioiszag példáját követnünk, hegy noszszabb idő aiatt, 1U—15 év aiait, de végre ezeitet a teiületeket beerdős^tsük? A kertészet fejlesztése irányában nem hiszem, hogy nézeteltérés lehessen közöttünk. J?akots képviseiőiársam azt, mondotta, hogy ez ministen demagógia. Én sohasem tudtam demagógiának, ha feltárják a nemzet jövő céljait. (Ugy van! a jobboldalon.) En sohasem voltam képes arra gondolni, hogy ez demagógia. Önöknek egy kötelességük van: erőteljesebben követe,ni ezeknek a céloknak megvalósítását, mint ezen az oldalon. (Pakots József: Nem lehet ellentétet támasztani!) Nem akarok ellentétet támasztani, azért mondtam, hogy önöknek ez a nagyoob kötelessége. Kátéiek az iparra. Abból a tételből indultam ki, hogy nekünk a magyar főid termőképességét az optimumra keli emelnünk. De amikor azt látom a másik oldalon, hogy a mi agrár terményeinknek folytonosan nehézségeket támasztanak, nekem szükségem van igenis ennek az országnak erejében gyökeredző, az ő viszonyaihoz alkalmazkodó magyar iparra is (Ugy van! Ug.u van! a jobboldalon.) és céltudatosabban kell ezen az utón haladnunk, a kérdéseket szervest bben kell megfognunk, hogy ebben az irányban is megoldjuk az ország kérdéseit. Nem teszünk különbséget mi gazdasági és foglalkozási ágak között» mert az egyiknek életkérdése kapcsolatos a többi foglalkozási ágakéval. Egymásba fonyódnak ezek és az az idő, amikor ellentéteket támasztottak, eltűnt. Sohasem volt parancsolóbb szükség arra, hogy a gazdasági ágak összhangban, egymással karöltve dolgozzanak, mint ma. (Bródy Ernő: A Talbot-centrálé is a magyar ipart védi?) Bródy t. képviselőtársam öt év múlva dicsérni fogja a Taibotcentrálét. (Bródy Ernő: A magyar ipar érdekében?) A magyar ipar érdekében, mert a magyar iparnak hosszú éveken át foglalkozást nyújt és akármilyen más megoldást keresne is ön a városnál, t. képviselőtársam, épugy a külföldi árut kellene igénybe venni, mint most. Legyünk egyszer objektívek, tárgyilagosak. (Taps a jobboldalon.) S megint nézem tovább végig a problémákat. A kereskedelemügyi minister ur foglalkozott itt nemrégiben egy olyan fontos kérdéssel, amely nem kerülhet le soha a napirendről. Ez az utak kérdése. (Ugy van!) Sokat cselekedtünk ezen a téren az utóbbi időben, végeredményben azonban mégis csak egészen kis részét tudtuk megoldani a kérdésnek. Ne méltóztassanak kivánni, hogy tovább belemenjek a részletekbe, csak jelezni akarom, hogy ott állunk, hogy alapjában véve azokból is csak egy részt tudunk megoldani. Lehetetlenség, hogy ezek a kérdések rövid idő alattomost m.nd megoldásra kerüljenek. Hosszú évek fáradságos munkájára lesz szükség, és kérdem, hogy ezek a kérdések, amelyek alátámasztják a gazdasági, a szociális és kulturális életet, amelyek mindenhova erőt visznek, vájjon ezek nem as
