Képviselőházi napló, 1927. VII. kötet • 1927. november 22. - 1927. december 20.

Ülésnapok - 1927-103

312 Âz országgyűlés képviselőházának 103. a tiszta pénzügyleteknek, tehát a készpénzkölcsönöknek a va

T

or

:

zá'ását ál'a'ában kizárra. Azt hiszem, nem kell ezen. a Ház plénuma által is elégre ismert javas'atnak reszVb'ntezkedéseivel itt bővebben föllapoznom, csak egy mondatban utalok rá arra hogy ez a javasat eltér egyes külföldi példáklól. amelyek a va'orizációnak percentuális zsinórméretét adták meg a bíróságnak, mint például a német, vagy a lengyel javaslat — 25—15—33%-kai — ami igen kazuisztikus és a gyakorlatban azt hiszem, igen igazságtalan zsinórmértéket ad, hanem mindent a bíróságra biz A bíróságnak csak azt mondja: a követeléseknek ez vagy az a neme, ez, vagy az a kategóriája valorizálható, s te birósag határozod meg az eset összes körülményeinek és a méltányosság elvének figyelembevételével azt, hogy milyen ménekben valorizálsz és miképen egyenlited ki a vagyoni e.ónyöKnek es hátrányoknak eLentétet a két szerződő fél közöa, Nem hiszem, ho

=

y ennél igazságosául}

at tudnánk taxáim és azt hiszein, nogy ezt a nehéz teiaaatot nyu

ö

outan biztatjuk bírósagainkra. íNem keli bővebben emlitenem, hiszen részletintézkedése a javaslatnak az, ameiy az életbiztosítások bizonyos merteku valorizációjával foglalkozik; ez egy speciális intézkedés. A díjtartalékokat, vaiamint a biztosító larsmatok anal az evek során at íizetenaö iiozzájárulásokat közös kü Ön ^a.apba heiyezi és ebLŐl az alapból a biztositások arányában valorizálja luiZutiyos sz^ibny inérieKiubn, — szaiuilasaim szerint 4—5

J

A-OS mertekben — az életbiztosításoknak 1922 eiőtt letre^ö.t szerződéseit. Miaon Magyarország torvenynozasa a legutóbbi szomorú hauorut lezáró pénzgazdaságát véglegesen le akarta likvidálni, tulajdonkept-iji ívtttOL lehet, viigy a iij.u..Loa ntz, va

D

y a jövő íeiő irányítja tekintetet. Kétségtelen, hogy nioraiis es LiszibibLienieito álláspont lett voma az, amely a muitra is tekint es a muitban teimeiuii igazság

Lai.ansagoK.aL enyintbUi es repax'aini ífeybKsziK ie

fo

aiuuu a ieiibi.0seg merieKuufcz képb^É. uv> keiuem, vaj

d

uii iecsuiiüiiuLt es an^a

ë

i erejeuen is megtorpant ország lorveiiyno^aöcUiaK ez-e a üeiyes ULjalf Keinem, varjún a Kücbitsso^- es íeiüiossefetrzetneK nem e&y ma&asauu iokat jbibiiti-t: az, ha ez az ország minden gazdasági energiáját a JVJ v o ivit Ki/iii/t,üLiaijtt, Lh iAt.il

! v un bi az ország a±aiv gazuasafei energiajáuoi seiniuit azuKtoi a feiauaioKLOi — es ezbk nemcsait gazaasaëi, ae Kuiiurans, Közegészségügyi es e^yeo lba.auaLoií is — axjj.bi>bii íieíjvui bJuntK a^ urszagnaií gazdasági es politikai megerösoaese leubibLiení 2iKiji tnnek az eszinéneK a iibiytsse^ei biismeriK, azoK ezL a törvényjavaslatot ei ío^jaK íofeaum. Az én saját meggyőződésem pedig az, hogy amidőn ezt a szomorú kérdést végleg rendezzük, a törvénynek nem lehet Janus-arca: vagy a múltra, vagy a jövőre kell néznie. (Gál Jenő: És a jelenf) Beszélek a jelenről is. Ennek a jelen generációnak végzete, hogy minden áldozatot a vállára kell vennie. Nézetem szerint hetesen teszi ez a generáció, ha azcn áldozatok mellé, amelyeket vérével hozott meg, meghozza utolszor azt az áldozatot, amely vagyonát érinti, s amellyel lehetővé teszi, hogy oly uj generáció kövesse a mienket, amely a mainál jobb idegekkel, acélosabb izmokkal, nagyobb gazdasági felkészü'tséggel és menten azoktól a terhektől, amelyeket levehetünk a vállairól, szabadon foghat hozzá a jövő magyar feladatainak megoldásához. Ebben a szellemben fogadom el a javaslaülése 1927 december lé-én, szerdán. tot és kérem a t. Házat, hogy azt méltóztassék általánosságban a részletes tárgyalás alánjául elfogadni. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a közéven.) El» fík: A pénziigyministorurkiván nyilatkozni. Bud János pénzügyminister: T. Képviselőház! Az előadó ur annyira behatóan foglalkozott a törvényjavaslattal, olyan szépen megindokolta azt. hogy jórészt nem is vo'na szükséges, brgy ezzel a magam részéről frgla'kozzam. Még

4

s ugy érzem, hogv ez alkalommal el kell térnem a szokásoktól és nem fogom bevárni a vitát, amely mindkét olda'ról meg fog indu

1

™, mert hiszen olyan nehéz, olyan fontos törvényjavaslattal állunk szemben, ahol, azt h'szem. azok. akik a vitában résztvenni kívánnak, mintegy megkövetelhetek tőlem, hogy talán továbbmenőleg is lássák azokat az indokokat, amelyek a kormányt arra kényezeritették. hogv pzt a t&jyén

viavaslatot a Ház elé hozza, fffrïyesîés bal felől.) T. Kénviselőház! Én bevallom nyi'tan és azt hiszem — ammt az e'őadó ur ?

s rámutatott. — hogy nehezebb és szomorúbb törvényjavaslat ppiu sok volt a Ház előtt. Ez a törvényjavaslat rnpga a magyar sors és akármelyik szakaszát nézzük végifr a törvényjavaslatnak, imndből kiüt a világháború és az utána következő összes események képeEgy tragédiának végelszámolása ez a törvényjava s

1 at

% ame'y elől. sajnos, nincs már kitérés. És t. Ház, megmondom azt is nyiltan, hogy énen^ azért én sem szívesen képviselem ezt a törvényjavaslatot és nem örömmel képviselem, de képv^se'em kötelességtudásból, képviselem meggyőződésből, mert mi. akik itt vagyunk felelős helyen és a kormányban, azt látjuk — és meg vagyunk arról

; győződve, hogy velünk fofr tartani ebben a kérdésben a nemzet többsége is, — hogy kötelesség ezt a törvényt meghozni, ha azt akarjuk, hogy ezt az országot a megkezdett utón tényleg újjáépítsük (Ugy van! jcbbfelől.) és újra megadjuk neki azt az erőt, amely ahhoz szükséges, hogy élni tudjon. (Uffíi

r van! Ugy van! jcbbfelől.) Mi az élniakarásnak vagyunk itt a hivei. (Ugy van! jcbbfelől.) mi erőt akarunk vinni a nemzetbe s nem akarunk erőt elvonni tőle. (Helyeslés johbfelől.) Mi az egész politikánkat ebbe az irányba tereljük és azért kell ezt a szomorú törvényjavaslatot is képviselnünk, mert tulajdonképen akkor, ha más elveket vallanánk, igen könnyen abba a helyzetbe kerülnénk, hogy mindazt az eredményt, amelyet eddig elértünk, veszélyeztetnők és bármilyen szólamokkal állanánk elő, nem tudnánk többé megindokolni, hogy felelősségünk tudatában nem álltunk ellen egyes szólamoknak, amelyek talán tetszetősek, amelyek azonban nincsenek összhangban a nemzet érdekével (Ugy van! jobb

f

e ől.) T. Ház! Én a magam részéről nem egyszer hangsúlyoztam azt és mutattam rá arra, hogy a politika természete az, hogy ott az érzelmek dominá'nak. A politikában a szubjektivizmusnak nagyobb a terrénuma és tessék elhinni, ebből kiindulva én is szivesebben jönnék ide egy olyan törvényjavas'attal, amellyel ta^n nagy közhangulatot elégíthetnék ki; de vannak időszakok, amikor tulajdonképen a belátásnak keU érvénysülnie, bármilyen rideg és bármilyen népszerűtlen legyen is az a belátás; mert jól tudom azt. hogy népszerűtlen szerepre vállalkozom, de azt tartom; inkább vállalom ezt a vádat magamra, mint azt a vádat, hogy bármilyen okból — legyen az politikai, vagy más természetű — engedtem azért, hogy aztán később drágán kelljen megfizetnünk ezt