Képviselőházi napló, 1927. VII. kötet • 1927. november 22. - 1927. december 20.

Ülésnapok - 1927-102

3ÔÔ 'Az országgyűlés képviselőházának országban emberek, akik saját hibájukon kivül jelenleg nem tudják megmondani, hogy tulajdonképen melyik ország állampolgárai. Különösen szegényebb emberek, akik a törvényekben nem annyira jártasak, akik valahol a vidéken éltek, akiknek optálásról vagy ehhez hasonló dologról fogalmuk sincs és így saját hibájukon kivül követtek el mulasztásokat, amelyeknek most reájuk nézve igen súlyos következményei vannak. Ezeket az embereket, főképen a vidéken, de a fővárosban is összefogják, beutalják a toloncházba és ott tartják mindaddig, amig állampolgárságukat meg nem állapítják. (Esztergályos János: Internálják őket! — Zi, .) Ez a megállapítás nem egy esetben hónapokig tart s leszek bátor pár esetet felemlíteni, amelyek közül az egyiknél pé'dául kilenc hónapja tartanak egy családot a toloncházban, állampolgárságukat még most sem állapították meg, ég és föld között lebegnek, még most sem tudják megállapítani, hogy román, cseh, jugoszláv vagy magyar állampolgárok-e? Hangsúlyozni kívánom, hogy túlnyomórészt olyan esetekről van szó, amikor az illetők Magyarországon születtek, vagy ha nem is Magyarországon születtek, de életük nagyrészét itten töltötték el. Olyan emberekről van szó, akik éveket töltöttek a magyar hadseregben, {Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Esztergályos János: Kitüntetéseik vannak!) nem a háború alatti hadsereget értem, hanem a háború utáni nemzeti hadsereget, amelyben például az egyik férfi három évet szolgált és most megállapítják róla, hogy külföldi állampolgár, illetőleg nem állapítják meg, csak azt állapítják meg, hogy nem magyar állampolgár. De hogy milyen állampolgár, azt megálíapitani nem lehet. Mindaddig, míg nem tudják megállapítani állampolgárságát, a toloncházban van. Hangsúlyozni kívánom, olyan egyének ezek, akik nem követtek el semmiféle büntetendő cselekményt, még kihágásért sem voltak elitélve s ezeknek hónapokat kell ott tölteniök, míg állampolgárságukat megállapítják. Legyen szabad pár esetet felemlítenem. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Steiner Ármin 30 naoja, Denhcffer Emil 10 hónapja van benn a toloncházban, utóbbi egyébként vasesztergályos és három évig szolgált a nemzeti hadseregben, özvegy Mátyás Miklósné, Sipos Lászlóné. — utóbbi Budapesten született — Schönfeld Sándorné a férjével együtt hónapok óta van a +1 "bázban. De különösen fel kívánok említeni két esetet. Barta Erzsébetet, Sátoraljaújhelyről hozták be, mert nem magyar állampolgár, annak ellenére, hogy alkalmazásban volt az ottani Erzsébet kórházban; otthon hagyta hároméves )• s gyermekét. Az apja asztalosmester volt Sátoraljaújhelyen. Ez a nő jelenleg hat hete van a toloncházban. (Esztergályos János: Hallatán! Lelketlenség!) Egy másik eset még felháboritóbb. Egy László Emma nevű asszony négy gyermekével együtt van a toloncházbanA gyermekek: egy hat és egy 13 éves fiu, valamint egy 17 és egy 18 éves leány. Az asszony közös háztartásban élt egy zenésszel, aki feleségül kívánja őt venni, de nem tudja, mert a válóper nincs befejezve. Addig tehát együttélt vele közös háztartásban. Ezt a családi együttélést, amelynek a törvényességét csak az nem adja meg, hogy a törvényeknek és rendeleteknek megfelelően nem tudnak egybekelni a válóper be nem fejezése miatt, szétdúlják, íniután az asszony állítólag cseh állampolgár, 102. ütése 1927 december 13-án, heââen. de ezt megállapítani nem lehet. Ezt az asszonyt behozták tehát a toloncházba. A hatéves gyermek ott van mellette, a 13 éves ott dolgozik a többi toloncházi emberrel együtt, valamelyik munkateremben, zsebmetszőkkel, tolvajokkal egy társaságban. (Zaj.) De a legfelháboritóbb a 17 és 18 éves leányok esete, akik eddig anyjuk mellett voltak és most benn dolgoznak a közös munkateremben a többi prostituálttal és csavargó elité'ttel Iary fertőzik meg ennek a családnak erkölcseit ezekkel az intézkedésekkel. (Zaj.) Ezt tetézi az a körülmény, hogy ez a család kilenc hónapja van a toloncházban. Nem kívánok több esetet felhozni, időm sem volt ezeknek külön megvizsgálására, azonban azt hiszem, hogy az általam felemiitett nár eset. különösen ennek a két nőnek esete, épen eléggé illusztrálja azt a helyzetet, amely a toloncházban van. Annyit beszéltek itt a Házban a legutóbbi hetekben az egykéről, az erkölcsről, a család védelméről és sok mindenről, azonban a gyakorlatban mindennek épen az ellenkezőjét látjuk. Hogyan lehet összeegyeztetni a család védelmével azt, hogy egy asszonyt, mert nem tud egy férfivaî törvényes házasság" kötni saját hibáján kivül, el kell szakitanijd családi tűzhelyétől, be kell utalni a csavargók, zsebmetszők és tolvajok közé, 9 hónapig ott tartani, két leányát beutalni ott a közös munkaterembe, ugyanakkor pedig kint kiadják az erkölcsvédelmi rendeletet és igyekeznek az erkölcsöket védeni rendelettel papiroson, a gyakorlatban azonban ilyen intézkedésekkel az erkölcsöket tényleg tönkreteszek. (Esztergályos János: Ez több, mint Ázsia!) Nekem a'kalmam volt személyesen meggyőződni ezekről a dolgokról, tehát nem bemondás alapján, hanem a helyszínen győződtem meg ezekről az esetekről, és személyesen beszéltem az illetőkkel, a bizottsásr többi tagjaival egyetemben. És most kötelességszerűen idehozom az esetet és felhívom a belügyminister ur figyelmét arra, hogy az a tény, hogy a velünk szomszédos országok kormányai komiszul és hitványán bánnak az emberekkel, nem lehet jogcím arra. hogy mi ugyanúgy bánjunk azokkal. (Igaz! Ugy van!) Ha a csehek, románok és a többiek az állampolgárság

1 kérdésében ilyen komisz, elítélendő, mindenki által helyteleníthető és rosszalható gyakorlatot és álláspontot foglalnak el, (Ugy van! Ügy van!) nekünk meg kell mutatnunk, hogy mi kulturnemzet vagyunk és nem olyan nemzet, amely állampolgáraival így akar elbánni, és nekünk csak egy szempontból lehet ezt a kérdést elbírálni, abból a szempontból, hosry a köz szempontjából veszélyes-e az illetőnek Magyarországon való tartózkodása. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Márpedig nem hinném, hogy akadna közöttünk bárki is, aki azt mondhatná, hogy egy asszony, akinek négy gyermeke van, aki itt élt egész életén keresztül, a másik, akinek apja Sátoraljaújhelyen asztalosmester volt, tehát rendes, tisztességes foglalkozást űzött, adót fizetett, akinek lánya az Erzsébet-kórházban alkalmazásban ve't, akit elszakítanak három éves gyermekétől: ezek a köz szempontjából veszélyesek volnának. Tűrhetetlen az a gyakorlat, amely a belügyministeriumban e kérdéssel kapcsolatosan kifejlődött. Kimennek oda. ismételten felülvizsgálják, ismételten elbírálják az esetet, azután aktáznak, küldözgetik az aktákat ide-oda. Aki valaha eljárt ilyen ügyben, az tudja, mit jelent egy olyan ember jugoszláv állampolgárságát megál apitani, aki Magyarországon született például, és akinél azért állapítják meg