Képviselőházi napló, 1927. VII. kötet • 1927. november 22. - 1927. december 20.

Ülésnapok - 1927-102

292 Az országgyűlés képviselőházának hogy a kormány időközönkénti intézkedésétől fügp^'ön a képvise'ők illetményeinek rendezése Ez alól a látszólagos függőség alól még ez alkalommal sem szabadulhatunk. A jelentésben imitt-amott burkoltan még most is hivatkozás történik a tisztviselők illetményrendezésére, a legutóbbi illetményrendezéssel kapcsolatban, bár egy helyen már a jelentés hangsúlyozza, hogy nem akar . a bizottság semmilyen vonatkozást és analógiát teremteni, - de mégis ebben az esetben sem tett a kormány semmit sem abban az irányban,

f hogy ezt a vonatkozást valamiképen eliminálja. A magunk részéről azonban nyomatékosan hangsúlyozzuk, hogy a szociáldemokrata képviselők az illetmények tartós rendezését csak oly módon tudják elképzelni és közmegnyugtató módon elintézettnek venni, ha a kéoyiselők illetméuyeinek mindenkori megállapítását a gazdasági bizottság előkészítésével, függetlenül minden tényezőtől, a törvényhozás intézi el. Ezt a kifejezést, hogy függetlenül minden tényezőtől, hangsúlyozottan alá kivánom húzni. Ma ugyanis az a helyzet, hogy amikor a gazdasági bizottság ebben a kérdésben ülést tart, akkor — konstatálom, hogy házszabályszerüen — ott ül a pénzügyminister vagy a pénzügyminister helyett annak képviselője is. Ez idő szerint nem tehetünk ellene semmit, mert a házszabá'yok ugy rendelkeznek, hogy a ministerek a bizottsági ülésen résztvehetnek és felvilágosításaikkal a bizottságnak rendelkezésére állhatnak. Mégis fonák az a helyzet, hogy a képviselők, amikor saját és társaik illetményeiről tárgyalnak, kénytelenek nemcsak a felvilágosításokat igénybeverj ni, hanem eltűrni, bogy a pénzügyminister vagy annak képviselője a maga befolyását bizonyos irányban érvényesítse, akár az összegszerűség megállapításánál, akár másmilyen í^án.vban. Az a körülmény tehát, hogy a képviselők illetményeinek megállapításánál a köztisztviselői illetmények rendezésével párhuzamosan igyekeznek eljárni és az a Körülmény, hogy a bizottsági tárgyaláson a pénzügy^ kormányzat is befolyással bír az összegszerűség megállapításra, .magában hordja a képviselők morális függőségét. Arról most nem akarok beszélni, hogy a bizottsági jelentésben előterjesztett javasat sok-e vagy kevés, nem akarok t egyszerűen azért, mert ennek a, javaslatnak tárgyalásába, különösen annak részletes tárgyalásába, nem is kívánok belemenni. Nem kívánok belemenni, mert a javaslattal szemben nekem homlokegyenest ellenkező javaslatom van. Meg kell azonban állapitanom — és ezt ismét hangsúlyozom, — hogy annak ePenére. hogy a gazdasági bizottság a maga jelentésében, illetve javaslatában már nagy mértékben közeledett a mi álláspontunkhoz, nem közeledett a mi álláspontunkhoz a kormány meß: ma sem. Ugylátszik, a kormánynak kedves az az állapot, hogy az időközönkénti drágulás következtében e'őálló kényszerhelyzetet kihasználva, a törvényhozás tagjait időről-időre az állami tisztviselőkkel együtt bizonyos morális függőségben tartsa. Ha nem így volna, a kormánynak lett volna már módja arra, hogy ezt az állanotnt megszüntesse. A törvényhozás tagjai függőségben tartásának kérdését, amint mondottam, a kormány ídá^'g még nem igyekezett rendezni. Külön kell még megemlékeznem a kormányelnök ur egyik kijelentéséről, amely szerint a Ház munkájának irányítása a kormány feladata* Ha ez igy áll. akkor a kormány fele102. ülése 1927 december 13-án, kedden. lős azért, hogy a közvéleményben a képviselők illetményrendezésével kapcsolatban olyan tendenciózus hirek kelhettek szárnyra, amilyeneknek tanúi voltunk az utóbbi időben. Én egyáltalán nem is csodálkozom azon, hogy a közvéleménynek a törvényhozás munkája pénzben kifejezve nem ér meg annyit, mint amennyibe ez a törvényhozás kerül. Nem érhet meg ez a törvényhozási munka pénzben kifejezve a közvéleménynek annyit, amennyibe kerül, mert hiszen, ha visszagondolunk a törvényhozás eddigi munkájára. — nemcsak én, de sokan mások, talán elfogulatlanabb tényezők is — megállapíthatjuk, hogy ennek a törvényhozásnak munkája folytatása a legutóbbi nemzetgyűlés munkájának, s nem volt egyéb, mint állandó gyorstalpalás, mint állandó konjunkturális törvényalkotások folyamata, amelyben nem volt semmi köszönet, csak örökös terhet jelentett mindenkire, kicsire és nagyra egyaránt. A folytonos adóemelések, ezzel szemben az a látszatszociálpolitika, amelynek épen most legutóbb egy-két törvényjavaslat tárgyalásánál ^nui voltunk, az egyoldalú gazdasági kedvezés az anyagilag úgyis erősebbnek és a szociálpolitika hiánya a gyengével szemben, azonkívül a vélemény- és gondolatszabadságának az az elfojtása, amelyre a kormány törekszik, törvényhozáson kivül épenugy, mint a törvényhozáson keresztül, általában a kormány hatalmi pozíciójának megerősítése vagy arra való állandó törekvése, természetszerűleg a közvéleményben nem kelthet olyan hangulatot, hogy a törvényhozással szemben a legnagyobb lelkesedéssel az anyagi áldozatok legmesszebbmenő határáig el tudjon menni. Nagyon megérthető, hogy a magyar adófizető közönség igen^ nagy animozitással viseltetik az ilyen kérdéssel szemben, különösen, ha hozzávesszük még azt a mesterséges közvélemény gyártást, amelyet ebben a kérdésben épenugy, mint igen sok más kérdésben, épen a kormány közvélemény-gyárai részéről tapasztalhatunk! Szerintem azzal járatja le a kormány a parlamentarizmust tudatosan, amikor ezt a célját minden kis és nagy eszköz igénybevételével el akarja érni. íme ez az eset is bizonyítja, hogy a kormány méfí ezt is igyekszik felhasználni a parlamentarizmus lejáratására. Ezért fogékony közvéleményünk minden kérdésben, amikor a képviselőknek egyéni ügyei kerülnek törvényhozás elé, vagy a közvélemény elbírálása alá. Ezért mondiuk mi, hogy ezt a kérdést nem lehet mindennap, nem lehet rövidebb időközönként újból és újból a törvényhozás elé cipelni. Ezt a kérdést meg kell oldani végre ugy, hogy elintézést nyerjen hosszabb időre, mert az a törvény, amelynek alapján ezidőszerint ebben a kérdésben a törvényhozás, illetve a kormány eljár, olyan régi, hogy az már megérett a módosításra. Ebben a kérdésben törvényhozási intézkedés 1893 óta csak incidentaliter történt, de alapos, generális rendezés nem történt. Megérett tehát az a kérdés arra, hogy végre a kormány komolyan hozzon ide törvényjavaslatot és ennek alapján intéztesse el ezt a kérdést. Épen ezért én a bizottsági jelentéssel szemben javaslom a t. Képviselőháznak, mondja ki, hogy a most előterjesztett gazdasági bizottsági jelentést a napirendről leveszi, egyben utasítja a képviselőház a kormányt, hogy az 1893 : VI. te. hatályon kivül helyezése céljából a képviselők illetményének tartós rendezéséről még oly időben terjesszen törvényjavaslatot a képviselőház elé, hogy az 1928/1929. évi költségvetés összeállitásakor, illetve a