Képviselőházi napló, 1927. VII. kötet • 1927. november 22. - 1927. december 20.

Ülésnapok - 1927-101

èèâ 'Àz országgyűlés képviselőházának iúl. ülése Ï927 december 7-én, szerdán. Következik a 34. §. Kérem a jegyző urat, sziveskedjék a szakasz szövegét felolvasni. Petrovics György jegyző (olvassa a 3i, §-t). — Gál Jenő! Gál Jenő: Nem kivánok szólani! Elnök: A képviselő ur eláll a szótól. " Szólásra következik? Petrovies György jegyző: Bródy Ernő! Bródy Ernő: Nem kivánok szólni. Elnök: A képviselő ur nem kivan szólni. Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Györki Imre! Györki Imre: Elállók a szótól. Elnök: Kérdem, kiván-e még valaki szólani? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a szakasz meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Következik a 35. §. Kérem a jegyző urat, sziveskedjék a szakasz szövegét felolvasni. Petrovies György jegyző (olvassa a 35 §-t, amely észrevétel nélkül elfogaùtatik. Olvassa a 36. §-t),..— Györki Imre! Györki Imre: T. Ház! Tekintettel arra. hogy fél kettőkor az interpellációra át kell térnünk, tisztelettel kérem, méltóztassék megengedni, hogy beszédemet a legközelebbi ülésnapon mondhassam el. Elnök: A házszabályok értelmében a napirendre szánt tárgyalási idő utolsó félórájában kell áttérnünk az interpellációkra, viszont szintén a házszabályok szerint a képviselő urnák negyedórai felszólalási ideje van, igy tehát nincs semmi akadálya annak, hogy a képviselő ur beszédét elmondhassa. Méltóztassék tehát beszédét megkezdeni. Györki Imre: T. Képviselőház! A törvényjavaslat általános vitájánál már szóvátettem, hogy e törvényjavaslatnak a megrögzött bűntettesekről szóló fejezetét nem tudom magamévá tenni. Az ebben a javaslatban foglalt rendelkezések ugyanis nem olyanok, amelyek megnyugtatóak lennének azokra, akik az igazságszolgáltatás kérdésével foglalkoznak. Azokat az aggályaimat, amelyek fennállottak akkor, amikor az általános vitánál felszólaltam, nem tudta eloszlatni még az előadó ur sem. amikor reflektált a vitában elhangzott felszólalásokra, nem tudta eloszlatni azért, merit ennek a törvényjavaslatnak azok a rendelkezései, amelyek a megrögzött bűntetteseknek büntetését határozatlan tartamú dologházba való utalással kívánják szabályozni, szerintem nem olyan megnyugtató rendelkezések, amelyektől gyökeres /rendszerváltozást várnánk és amelyek azzal az eredménnyel járnának, hogy. akiket büntetni kivan és dologházba kivan utaltatni az igazságügyminister ur, azoknak megjavulását kellene várnunk. Ha figyelembe vesszük azokat a szabályokat, amelyek a börtönbe csukott, vagy fegyházviselt emberekre vonatkoznak és ha figyelembe vesszük azt a felszólalást, amelyet az előadó ur részéről hallottunk ennek a rendelkezésnek becikkelyezésére vonatkozólag, a következőket látjuk. Ha jól emlékszem azt hallottuk, hogy azért van szükség dologház felállítására mert a dologház felállításával azokat az embereket, akiket dologházba utalunk, vissza tudjuk vezetni a rendes, becsületes munkához, szigorú rendszabályok femtartásával hozzászoktatjuk őket •a dologhoz és ahhoz, hogy ha a dologházból kikerülnek, a társadalomnak ismét hasznos tagjaivá legyenek. Már az általános vitánál tartott felszólalásomban utaltam arra, hogy a közveszélyes munkakerülőknek dologházban való utalásáról már 1913-ban alkotott törvénynek rendelkezéseit sem tudtuk végrehajtani. Az eloldó ur azt felelte erre, hogy azért nem tudtuk végrehajtani, mert közbejött a világháború és igy nem tudtuk megteremteni a dologházat, tehát azt az intézményt, amelybe a közveszélyes munkakerülőket be tudnók utalni. Ha állt ez abban az időben, amikor a világháború kitört, még fokozottabb mértékben áll ez mai napjainkban, amikor semmiféle garanciánk és semmiféle kilátás sincsen arra, hogy a megrögzött bűntetteseknek dologházáról valahogyan gondoskodni tudjunk. Ha pedig elfogadjuk azt, amit az előadó ur előadói beszédében hangoztatott, hogy a szabadságvesztéses büntetésre Ítéltek befogadására alkalmas valamely meglévő intézményt — akár egy kerületi börtönt, akár egy fegyházat — alakitanak át dologházzá, akkor megint felmerül az a kérdés, hogy ha igy áLl a helyzet és ez az igazságügyi kormányzat célzata, akkor mi szükség van arra, hogy azt az intézményt más névvel nevezzék el. Hiszen ha fegyház, vagy börtön volt eddig az az épület, a jövőben is lehet fegyház, vagy börtön. Semmi szükség sincsen arra, hogy dologházzá alakítsák át, amikor ugyanabban az intézményben rendezik be a megrögzött bűntettesek dologházát, amelyben ma végrehajtják a szabadságvesztéses büntetéseket, akár börtön, akár fegyház alakjában. Eámutattam arra is, hogy semmiféle garancia sincs arra, hogy azok az emberek, akiknek a megjavításától sokat remél az igazságügyi kormányzat, megjavuljanak akkor, ha dologházba kerültek, holott nem javultak meg akkor, ha börtönbe, vagy fegyházba kerültek. Szerintem teljesen és tökéletesen mindegy, akárminek nevezzük azokat. Ha nem lehetett javítani ezeken a szerencsétleneken börtönnel, vagy fegyházzal, nem fogunk javítani rajtuk és nem fogjuk ezeket az embereket a társadalom hasznos tagjaivá visszavezetni akkor sem, ha dologházba utaljuk őket. Az általános vita során rámutattunk arra, hogy egészen más szempontok kell hogy irányiteák az igazságügyi kormányzatot akkor, amikor ezeknek a szerencsétlen bűnözőknek a társadalom hasznos tagjaivá való visszavezetését akarja előmozditani. Rámutattunk arra, hogy nevelésügyi és gazdasági célzatokat és szempontokat kellene ehelyett a kérdés helyett megoldani és ha ezeket megoldjuk, akkor csökkentjük azoknak a számát, akik az ilyen bűnözők, a megrögzött bűntettesek fogalmát kimerítik. De rámutattam arra is, hogy hogyan viselkednek elzárás alatt ezek a megrögzött bűnösök. Méltóztassék, isen t. igazságügyminister ur, bármelyik börtön- vagy fegyházigazgatóval, vagy gondnokkal érintkezésbe lépni ebben a kérdésben és akkor a következő megállapítást kaphatja, amit én is kaptam. Legjobban azok fogják magukat viselni, akik a megrögzött bűntettesek fogalmát teljes egészében kimerítik. Azok az emberek, akik ezt a fogalmat teljesen kimerítik és akikre rá lehet applikálni azt, hogy megrögzött bűntettesek, az alatt az idő alatt, amelyet ez a törvényjavaslat mint minimumot állapit meg, az alatt a három év alatt kifogástalanul fognak viselkedni, mint ahogyan kifogástalanul viselkednek az emberek ma is, amikor börtönben, vagy fegyházban vannak lecsukva. A gyakorlati emberek mind igazolhatják azt. hogy jobb fegyenc, vagy jobb börtönviselt ember nincs, mint az, akit megrögzött bűntettesnek szoktak nevezni. Az olyan ember, aki ma először kerül be a letartóztatási intézetbe, még bizonyos tekintetben nehezen szokja meg azt a szigorú