Képviselőházi napló, 1927. VII. kötet • 1927. november 22. - 1927. december 20.

Ülésnapok - 1927-101

'Àz országgyűlés képviselőházának ÍOI. fegyelmet, amely ott van; annak állandóan összeütközése van azokkal a hatósági közegek­kel, akik a felügyeletre vannak kirendelve. Ellenben azok az emberek, akiket mint meg­rögzött bűntetteseket ismer a társadalom és az igazságszolgáltatás, a leghívebben, a legpre­cízebben és a legodaadóbban teljesitik azokat a feladatokat, amelyeket ott teljesiteniök kell­Betartják a munkarendet, betartják a fegyel­met. Ezek között soha sincs olyan, aki össze­ütközésbe kerülne a házirenddel, a fegyelmi szabályokkal és avval a ministeri rendelettel, amely a börtönben és fegyházban levő emberek sorsát szabályozza. Mi következik tehát ebből? Az, hogy azok az emberek, akiktől a társadalmat az igazság­ügyminister ur meg akarja menteni azáltai, hogy azokat határozatlan tartamú szabadság­vesztésre dologházba utalja, tudva azt, hogyha a szabályokat precizen és hiven betartják há­rom év letelte után szabadulni fosnak, megfe­lelően fognak viselkedni és szabadulásuk ese­tén ismét itt lesznek és megint mint megrög­zött bűntettesekkel kell velük számolni. De rámutattam ara is, hogy amikor nekem mint törvényhozónak választanom kell a között, hogy mit csináljak és hogyan oldjam meg ezeknek a szerencsétleneknek a kérdését, akiknek a számát még az előadó ur is és a tör­vényjavaslat indokolása is maximálisan ezer­ben állapitotta meg, de akikből — mint mon­dottam — körülbelül 300—350, sőt maximálisan 400 ma is különféle letartóztatási intézetekben van. ha választanom kellene nekem a között, hogy ezt a 400 embert meghagyjuk-e minden­féle ilyen dologházi intézmény megteremtése nélkül, vagy pedig ezek részére ilyen intéz­ményt teremtsünk és ha választanom kellene, hogy ezeket rászabadítsuk a társadalomra, vagy pedig a dologházakra fordítandó össze­geket más célokra fordítsuk: iskolákra, okta­tási célokra, kórházak és szanatóriumok felállí­tására, akkor nekem könnyű a választásom. Én ugyanis azon az állásDonton vagyok, hogy sokkal nagyobb szolgálatot teszünk az ország­nak, sokkal nagyobb szolgálatot teszünk a köznek, ha az ezeknek a letartóztatási intéze­teknek fentartására, ezeknek az embereknek élelmezésére, elhelyezésére, az ügyeknek ad­minisztrálására forditandó összegből kórháza­kat, szanatóriumokat építünk. Szerettem volna, ha az igazságügyminister ur akkor, ami­kor a megrögzött bűntettesekről szóló ezt a fe­jezetet idehozta, rövid költségvetési előirány­zatot terjesztett volna a képviselőház elé arról, hogy mennyibe fog kerülni ilyen letartóztatási intézetnek, vagy ilyen dologháznak a felállí­tása, mennyibe fog kerülni az ott őrizetbe vett egyes ember ellátása, mennyibe kerül ennek az intézetnek az adminisztrálása. Ha ezt meg­kaptuk volna, láttuk volna, hogy milyen horri­bilis összeget kell^ ennek a teljesen inproduk­tiv, teljesen cél nélkül való intézménynek fen­tartására fordítanunk. Én az egész rendszert, amelyet az igazság­ügyminister ur ebben a fejezetben meg kíván valósítani, igazságszolgáltatási szempontból teljesen elhibázott, teljesen céltalan dolognak tartom és ezért a magam részéről kérem, mél­tóztassék hozzájárulni ahhoz, hogy a megrög­zött bűntettesekről szóló III. fejezet 36. §-tól egészen a 47. §-ig töröltessék. (Helyeslés a szél­sőbaloldalon.) Elnök: Kivan valaki szólni 1 ! (Nem!) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. Az igazságügyminister ur kivan szólani, Pesthy Pál igazságügyminister; Igen t. ülése ÎÙ27 december 7-ên f szerdán* . %$ Képviselőház! Mindazok a kérdések, amelye­ket Györki igen t. képviselőtársam most íel­emlitett, már az általános vita során megbe­szélés tárgyát képezték. Való igaz, hegy akkor az idő rövidsége miatt ezekkel a kérdésekkel behatóbban nem foglalkoztunk. A képviselő ur beszédének lényege az, hogy csináljunk iskolákat, kórházakat és jó­léti intézményeket, akkor az ezekre fordított költségekkei dologházak építését szükségte­lenné tesszük. En magam is azon vagyok, hogy építsünk iskolákat, kórházakat s nuuden jóléti intézményt, ha azonban nnndezt meg is cselekedjük, akkor sem oldottuk meg ezt a kérdést, mert megrögzött bűntettesek és visz* szaesők mindig lesznek. Az igen t. képviselő ur ugy kezeli a dolog­ház kérdését, mintha annak első célja a javi­tás lenne. Nem! Hangoztattam már az általá­nos vita során is, hangoztatom most is: a ja­vítás feladata a börtöné, a fegyházé, — ezt el­ismerem — a dologháznak első és főfeladata pedig a megrögzött bűntetteseknek ártalmat­lanná tevése egyrészt a társadalommal szem­űén, másrészt pedig azokkal a letartóztatot­takkal szemben, akikkel ezek a megrögzöttek a börtönben vagy a fegyházban együtt lenné­nek és akikkel szemben mint egyetemi taná­rok működnének a közös munkahelyen. Ebben a tekintetben kell orvoslást keresni, ezért kell ezeket a megrögzötteket és javíthatatlanokat ártalmatlanokká tenni. Az általános vita során is rámutattam arra, hogy igenis, másodsorban a javítás a célja ennek a dologháznak s remélem is, hogy azok mellett a liberális rendelkezések mellett, amelyek ebben a javaslatban vannak, viszo­nyítva a dologházra vonatkozó egyéb külföldi rendelkezésekhez, a javításnak nagyobb száza­lékát fogjuk elérni, mint amilyent elérnek a külföldi dologházak. Tökéletesen igaz az, hogy a dologház, a megrögzött bűntettesek külön kezelése bizo­nyos nevelési szisztémában és erkölcsrendé­szeti szisztémában csak egy momentum. Töké­letesen igaza van az igen t. képviselő urnák abban, hogy nem a végén kellene ezt, hanem el kell kezdeni az elején, el kell kezdeni a nevelé­sen, a bűntől való megóváson, szóval a patro­názs-intézményeken s azután kell jönni a má­sodik fórumnak, a bűnbeesés megtorlásának, végül pedig az üzletszerűség esetén jön a har­madik fórum: a dologház. Patronázs-intézmé­nyeinkkel igenis, behatóbban kell foglalkoz­nunk. Eltökélt szándékom az, hogy egy átme­neti otthon létesítésével és patronázs-jóléti in­tézmények létesítésével a kezdetén is megfog­juk ezt a dolgot, addig azonban, amig ezek a patronázs-intézmények a maguk jótékony ha­tását éreztetni fogják és eredményt^ produkál­nak, ennek az intézménynek a létesítésével várni nem tudok. Nem is lehet, mert a bűnö­zésnek ilyen tömege, ilyen fokozott mennyi­sége mellett, mint amilyenben most a bűnözé­sek előfordulnak, hatékony intézkedéseket kell tenni a tekintetben, hogy a megrögzött bűn­tettesek számára lehetetlenné tegyük, hogy a társadalmat és a bűnbeesetteket megfertőzzék­Mindezeknek figyelembevételével kérem, hogy a képviselő ur indítványának elvetésével a IÎI. fejezet tárgyalását elrendelni méltóztas­sék. (Helyeslés jobb felől.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyil­vánítom. Következik a határozathozatal. A 36. $-szal szemben áll Györki képviselő ur indít­ványa, amely a 36. § törlését javasolja. Felte­szem a kérdést, méltóztatnak-e a 36. §-t eredeti 40*

Next

/
Thumbnails
Contents