Képviselőházi napló, 1927. VII. kötet • 1927. november 22. - 1927. december 20.

Ülésnapok - 1927-101

â60 "Az országgyűlés képviselőházának 101. nyesen megállapította, ehhez nyúlni nem lehet, ehhez kötve van a magyar királyi Curia!« Félre ezekkel az ódon jogszabályokkal! Én üdvözöltem volna az igazságügyminister urat és lelkesedéssel állottam volna azon igazságszolgáltatási munka mellé, amely inaugurálta volna, hogy ezt a dohos levegőt küszöböljük ki és ne tegyük még reakciósabbá azt az igazságszolgálatot, amely elzárja a felek elől annak lehetőségét, hogy kutathassák, indítványaikkal szorgalmazhassák azt a kérdést,hogy mi az igazság egy ügyben; nem a tény és jog megkülönböztetése, hanem a törvénynek helyes értelmezése mellett minden kérdésben a biró elé járulásnak a lehetősége az a biztosíték, amely mellett az igazságot el lehet érni. Ez a fogalmazás pedig ezt egyáltalán nem szolgálja, ez a fogalmazás csak betetőzése an- ! nak az intézkedésnek, amellyel ettől a naptól kezdve, amikor a novella életbelép, vége van Magyarországon annak a klasszikus igazságszolgáltatásnak, amelyet a törvényhozás terén, a Csemegi Károlyok alkotásai, a törvény értelmezés terén pedig a Zsitvay Leók rezüméi szolgáltak; vége van annak az igazságszolgáltatásnak, amelynek a Fabiny Theoűlok és a Szilágyi Dezsők állottak az élén; vége van annak az igazságszolgáltatásnak, amely közvetlen kapcsolatot teremtett vádlott, ügyész, minden fél között és a biró között; eltemetnek í papirosárkusokba mindent ezek a törvényszakaszok ós ebben a kriptában el fog pusztulni mindaz a szépséges alkotás, mindaz az Európa előtt dicsőséggel emlegetett törvényalkotás, amely eddig a Kódexben fennállott és amelyet eddig a Kódex alkalmazói képviseltek. Mély tisztelettel kérem, méltóztassék a 33. §-t elvetni és helyébe a következő^ módosítást elfogadni (olvassa): »Az 1. bekezdés a következőkkel egészítendő ki: Ha a ténymegállapítás helyesbítése a vádlott terhére befolyásolná a hozandó Ítéletet, a koronaügyészt és a védőt mindig meg kell hallgatni. A 2. bekezdéshez az utolsó mondat helyett a következő volna felveendő: A semmiségi panaszt felülvizsgáló bíróság ily határozatot hivatalból hoz; az esetre azonban, ha a ténymegállapítás hiányosságát vagy homályosságát a felek észlelik, erre vonatkozó előterjesztésüket jogosultak felülvizsgálati bírósághoz beterjeszteni«. Elnök: Szólásra következik? Petio

vies György jegyző: Kálmán Jenő! Kálmán Jenő: T. Képviselőház! A törvényjavaslat tárgyalása során nagyon sok aggodalmat hallottunk jogászok részéről; beszéltek itt jőgelvonásokról, beszéltek jogfosztásokról is. Bizonyos aggodalmakra nézve nem lehet megtagadni, hogy azok alaposak voltak. De én végtelenül csodálkozom azon, hogy Gál Jenő igen t. képviselőtársam épen ennél a paragrafusnál, a 33. §-nál, látja a helyzetet olyan nagyon sötétnek, holott épen ez az a szakasz, amely a jogot nemhogy csorbítaná, szűkebbre szoritaná, (Váry Albert előadó: Ugy van!) hanem épen kiterjeszti. Hiszen amikor megállapítja és kimondja, hogy a ténymegállapításba a Curia beleavatkozik, illetve beleavatkozhatik, akkor épen azt a helyzetet akarja megszüntetni, (Váry Albert előadó: Ugy van!) amelyre nagyon helyesen méltóztatott rámutatni, hogy ézideig a Curia tehetetlen volt nagyon sok esetben azért, mert hiszen kötötte a tábla által megállapított tényállás. (Gál Jenő: Minkret is engedjenek beleavatkozni!) Most, a szaülése 1927 december 7-én, szerdán. kasz kimondja, hogyha a semmiségi panasz elbírálására hivatott biróság ugy találja, hogy az alsóbiróság ténymegállapítása az iratok tartalmával ellentétben áll, vagy helytelen ténybeli következtetéssel történt, akkor — amennyiben az iratok alapján helyreállitható a helyes tényállás — ezt a tényállást megváltoztathatja. Vagyis nem történhetik meg az az eset, nem fog olyan mértékben megtörténni, mint ahogyan eddig történt, hogy a semmiségi panaszok egyik részét, mint méltóztatott mondani, elutasította, a másik részét pedig visszautasította, ami pedig azért történt, mert a tényálláshoz nem juthatott hozzá. (Ugy van! jobbfelől.) Én magam is, aki nagyon sok aggodalmamnak adtam kifejezést az általános vita so^ rán, nagy örömmel üdvözlöm ezt a szakaszt, és pedig azért, mert előttem lebeg annak^ példája, hogy a polgári perrendtartás^ során is ugyanez volt a helyzet, amint igen jól méltóztatik tudni, és nagyon jól bevált az az intézkedés, amikor a felülvizsgálati panasz körét egy novelláris rendelkezés kiterjesztette és pedig szinte szó szerint ilyen módon: ha iratellenes vagy nyilvánvalóan helytelen ténybeli következtetéssel történt a ténymegállapítás, akkor módot adott a felsőbíróságnak arra, hogy ebbe a ténymegállapításba is beleavatkozhassak. Egyébként a szöveg helyesebbé és s zab atosabbá tétele céljából bátor vagyok egy módositást ajánlani. (Halljuk! Halljuk!) és pedig az 1. bekezdésnél ajánlom, hogy annak negyedik sorában a »ténymegállapítás« szó után a következő szavak szúrassanak be: »hiányos, homályos vagy«, a második bekezdésből pedig a következő szavak hagyassanak ki: »a ténymegállapítás hiányos, vagy homályos«. Ennek a javaslatnak az az indokolása, hogy szabatosabbá, precizebbé akarja tenni a szöveget, amikor megállapítja, hogy a hiányos vagy homályos ténymegállapítás is reparáció tárgyává tehető. Viszont a második bekezdésnél a szavak kihagyását az indokolja, hogy már az első bekezdésnél beszurattak ezek a szavak, itt tehát feleslegessé váltak. Teljesen igaza van a t. képviselőtársamnak abban, hogy a ténykérdés és a jogkérdés határvonalai élesen nem különíthetők el; hogy azoknak egymástól való elkülönítése sok esetben a legélesebb elméjű jogászokra is igen súlyos feladatot jelent és nehézséget okoz; egy kérdés nehézsége azonban még nem jelenti azt, hogy áz a kérdés egyáltalán nem létezik, mert hiszen »ténykérdés« és »jogkérdés« mindenkor lesznek és nincsen olyan modern perrend sem, — és kevésbé lesz ezután — amely a kettőt élesen el nem különítené abból a szempontból, hogy a jogorvoslatot vagy csak az egyik, vagy csak a másik, vagy mind a kettő esetében engedi meg és igy bizonyos korlátozásokra, el kell ismerni, feltétlenül szükség van. Elismerem ezt magam is, aki pedig a jogorvoslatok korlátozásának nem vagyok barátja. Tisztelettel kérem, méltóztassék az én módosításommal elfogadni a szakaszt! (Helyeslés jobb felől.) Elnök: Kivan még valaki szólni? (Nem!) Ha senkisem kíván szólani, a vitát bezárom. Az igazságügyminister ur kivan nyilatkozni, Pesthy Pál igazságügyminister: T. Képviselőház! Kálmán Jenő t. képviselőtársam felszólalása kimeríti mindazokat a kérdéseket, amelyek Gál Jenő t. képviselőtársam felszólalása folytán válaszadásra igényt tarthatnak, így én csatlakozom mindazokhoz,; amiket Kál-