Képviselőházi napló, 1927. VII. kötet • 1927. november 22. - 1927. december 20.

Ülésnapok - 1927-101

258 "Àz országgyűlés "képviselőházának %h hogy legyen-e tárgyalásába semmiségi panasznak. Az elnök ur és az előadó ur megegyeznek valamiben és akkor nincs tárgyalás. (Váry Albert előadó: Rábizhatjuk a Curiára!) Az ember azt a jogot, amelyet neki magának biztosit a törvény, nem ruházza rá még a biróra sem. Az egyéni jogokat épen ezért statuálták a törvényben, hogy ne mások éljenek vele, hanem éljen vele az, akit megillet. Az igazságügyi bizottság szövegezésében továbbá azt a koncessziót tették, hogy (olvassa): »A jelen paragrafus alá eső ügyben abban az esetben is tárgyalást kell tartani, ha csatlakozást jelentettek be, vagy ha a felek bármelyike e törvény kihirdetését követő 15 napon belül a perorvoslat felől határozó biróságnál tárgyalás tartását kéri«. Mit érünk el ezzel? Azt érjük el, hogy még több dolgot adunk a biróságnak, mert az Írásbeli kérvényre végzést kell hozni, ezt is be kell vinni az ülésbe. Saját intézkedésükkel cáfolnak rá arra, hogy nem kevesebb, hanem még több munkát adnak a biróságnak. Ezen nagyon egyszerűen lehet segíteni, ha méltóztatnak elfogadni a 32. §-hoz a következő módosításomat (olvassa): »Azokban az ügyekben, amelyek a jelen törvény életbeléptetése előtt kerültek a királyi itélőtálákhoz, vagy a királyi Curiához, tanácsülésben főtárgyalás nélkül csak akkor hozható érdemleges bírói határozat» ha a vádlott a tanácsülésben való elintézéshez kifejezetten hozzájárul«. Vagyis épen megfordítva óhajtanám, mint ahogy kontemplálták. Ha a vádlott azt mondja, hogy neki semmi kifogása nincs az ellen, hogy tessék tanácsülésben dönteni, akkor megvan a megnyugvás és dönteni fognak. Tehát épen a contrario és ezzel megóvtuk a fellebbezési jogot. Ez után igy folytatódnék a paragrafust (olvassa); »A jelen törvény hatálybalépte után a királyi táblákhoz, vagy a királyi Curiához felterjesztett ügyekben tanácsülésben az ügy Ítélettel csak akkor dönthető el, ha a felek közül bármelyik perorvoslatra jogosult az ügynek fellebbviteli vagy felülvizsgálati bírósághoz történt beérkezésétől számított 15 nap alatt szóbeli tárgyalás kitűzését Írásban nem kéri«. Tehát azt a negatívumot állítsuk ide, hogyha a vádlott nem kéri, méltóztassék rendelkezni. Ha ilyen kérvény be nem érkezett, akkor legyen érvényben a törvénynek rendes menete, a régi törvényben biztosított, nagyszerűen bevált, egész Európában divatozó, mindenütt ebbe az irányba törekvő eljárásmód. A minister ur általában — ne méltóztassék rossz néven venni — itt eltért Európától. Ez valahogy Kelet felé tolódást jelent a Nyugat felé való bekapcsolódás helyett. Az alatt a cím alatt, hogy ne legyen annyi dolga a bírónak, ez az intézkedés egyúttal a könnyelműbb és a könnyedebben hozott ítéleteket inaugurálja Magyarországon. Tudom, hogy ez nem szándéka az igen t. minister urnák, de méltóztassék elhinni, hogy ez lesz ezeknek a torz alkotásoknak következménye. Nem kell novellákkal tarkítani a klasszikus magyar büntetőjogot, bizzunk abban, amit nagy elődök nagy tudással és nagy lelkiismeretességgel építettek fel. A birák is ezt szeretik jobban és nyugtalanítja őket, hogy mindennap más rendeletek és ujabb noveiláris alkotások zavarják az igazságszolgáltatás régi és klasszikus menetét. Eínök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Györki Imre. Györki Imre: Elállók a szótól! 1. ülése 1Û2? âecember ?-èn, szerâàn. Elnök: Kíván valaki szólni? (Nem.) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. Az igazságügyminister ur óhajt nyilatkozni! Pesthy Pál igazságügyminister: T. Képviselőház! A javaslatnak ez a szakasza kizárólag azt a célt szolgálja, hogy a felsőbíróságok hátralékba merült állapotán segitäen. A hátralékra vonatkozó számok — amelyeket mindjárt leszek bátor a Házzal is megismertetni — indokolják azt az, elismerem, merész elhatározást, amely ebben a szakaszban le van fektetve. A számok tudniillik azt mutatják, hogy a királyi Curiánál 3000 bűnügy, a budapesti táblánál pedig- 6400 bűnügy van ezidőszerint elintézetlenül. Ezek a horribilis számok hátráltatják a felsőbíróságok működését. Ha ezeket az ügyeket nézem, mint ahogy vizsgáltam is, meg kell állapitanom, hogy ezek az ügyek körülbelül öt-hat év alatt gyülemlettek fel, s a cselekmények elkövetése óta csak számos év elteltével kerülnek a felsőbíróságok^ Ítéletéig. Olyan hosszú az idő a tett elkövetésétől a jogerős elbírálásig, hogy az szinte már kimeríti az elévülési határidőt. Tudom és vallom is, hogy minél távolabbi időben Ítéltetik el és biráltatik el egy ügy, annál enyhébben kell a cselekményt elbírálnunk. Enyhébb szemmel kell ezt a cselekményt vizsgálnunk, mert figyelembe kell vennünk, hogy a közben elmúlt hosszú idő a terhelt lelkében nem telhetett el nyomtalanul, hiszen ezt a hosszú időt a vád súlya alatt volt kénytelen eltölteni. Tulajdonképen ezek a szempontok azok, amelyek az amnesztiát teszik indokolttá. Azonban bátor voltam már jelenteni az igen t. Képviselőháznak, és egyúttal kijelenteni is, hogy egy általános amnesztiával szemben bizonyos averzióval viseltetem, márpedig ez a kérdés vagy általános amnesztiával, vagy ilymódon oldható meg. Az amnesztiát kikapcsolva nem volt más útja a mesoldásnak, mint ez. (Rothenstein Mór: Amnesztia helyett bosszú!) Az erre vonatkozó általános amnesztia nem használna önöknek! (Rothenstein Mór: Mindegy!) Mi foglaltatik ebben a szakaszban? Ebben a szakaszban az van, hogy azokban az ügyekben, amelyek eddig felérkeztek a kir. Curiához és a királyi táblához, ezt a szakaszt alkalmazni kell. Mi következik ebből? Az, hogy azokban az ügyekben, amelyek később fognak felérkezni, ezt a szakaszt nem kell alkalmazni, hanem alkalmazni kell a bűnvádi perrendtartás rendes szakaszait. Ebből tehát egy konzekvenciát akarok levonni, azt tudniillik, hogy az a fenyegetés, amelyet a t. képviselő ur ide szegezett, hogy eras mihi, nem következhetik be. (Rothenstein Mór: Majd^ meglátjuk! — Derültség a jobboldalon. — Jánossy Gábor: Igen, majd meglátjuk! — Rothenstein Mór: Nem lesz mindig nyilt szavazás! — Jánossy Gábor: Tudja Isten mi lesz!) Ezek figyelembevételével sem fogadhatnám el az igen t. képviselő ur inditványát. De meg kell még jegyeznem, hogy nem fogadhatom el azért sem, mert azok az indokok, melyeket felhozott, az én megítélésem szerint nem helytállóak. Azt mondja a t. képviselő ur, nogy az elitélt előre tudja, hogy el fogják ítélni, ha kitűzik a főtárgya] ást. Hát nem fogja tudni, mert nemcsak az esetben fog főtárgyalást kitűzni a felsőbíróság, ha az ítéletet megváltoztathatónak látja, hanem az esetben is, ha egyéb fontos ok forog fenn. Egyéb fontos ok? Aggályaim vannak ez ellen a kifő-