Képviselőházi napló, 1927. VII. kötet • 1927. november 22. - 1927. december 20.
Ülésnapok - 1927-101
r Àz országgyűlés képviselőházának 101. (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Hiába él a vádlott azzal a jogával, hogy ő beszélm akar az ő itélőbirája előtt, a minister ur törvényjavaslata olyképen dönt sorsa felett, hogy azt mondja: rendszerint tanácsülésben kell eldönteni a fellebbezést. Ez azt jelenti, hogy amig az első fokon odaállhatott a vádló és védő, s a kontradiktorikus eljárás, a közvetlenség és szóbeliség elve alapján előadhatta érveit most olyan ügyben, amelyben elsőfokon a törvényszéki tanács döntött, a királyi Ítélőtábla tartja meg a felülvizsgálatot ugy, amint a törvényben eddig volt. Méltóztatnak tudni, hogy a 400. § alapján voltak tanácsülésbe utalt kérdések, amelyekben először afelett kellett dönteni, vájjon ezen és ezen alaki szempontok mellett nem lehet-e döntést bozni, amelyek azonban mindig akképen szóltak, hogy mikor kell visszautasítani a fellebbezést elkésettség címén, valamint nem kell-e alaki okokból uj bizonytásfelvételt elrendelni, stb. szóval ez a szakasz azt a célt szolgálja hogy éretté tegye a peranyagot arra, hogy szóbeli tárgyalásra kerüljön. Most mindez kivétel lesz, most e<ry visszaható erejű rendelkezéssel kiküszöbölődik a szóbeli tárgyalás lehetősége. Azt mondja, hogy csak akkor van helye szóbeli tárgyalásnak, h ci ti bíróság a tanácsülésen ugy látja, hogy az Ítéletet vagy a vádlott javára, vagy a vádlott terhére meg kell változtatni. Méltóztatnak tudni, hogy mit jelent ez? Azt jelenti, hogy előre lehet tudni az ítéletet. Azt jelenti, hogy.nem titok többé az, ho*ry az Ítélet megváltoztatása már elhatározott dolog, mert ha kitűzték a főtárgyaiást, akkor abszorbeálja ez az intézkedés a törvénynek ezt a sza-. kaszát. Ne méltóztassék rossznéven venni, ha. azt mondom, hogy az egy kissé frivol szerkesztést, mert hiszen az, hogy a bírónak féltve őrzött titkát, hogyan fog Ítélkezni, meg ne tudhassa senki, csak egy alapvető szerkezeti kérdés, már pedig, amikor azt mondja a minister ur törvényjavaslata, hogy csak akkor kell kitűzni a főtárgyalást, h a a tanácsülésen kiderül, hogy a vádlott javára vagy terhére meg kell változtatni az ítéletet, akkor- országvilág előtt ki van. hirdetve, hogy ez az ítélet meg lesz változtatva. (Pesthy Pál igazságügyminister: Vagy egyéb fontos okból!) Majd erre külön rátérek, egyelőre csak maradjunk annál, hogy törvénybe lesz iktatva az, hogy előre szabad tudni az ítéletnek' azt a sorsát, hogy csak két eset lehetséges: vágyba vádlott terhére és javára, de megváltoztatják az ítéletet. Méltóztatnak tudni tehát, mit jelent ez?. Ha például egy felmentett vádlott kerül a kir; ítélőtábla elé és a kir. Ítélőtábla kitűzi a főtárgyalást, már előre tudja, hogy ő él lesz ítélve. Szabad ennek megtörténnie 1 ? Nem méltóztatnak érezni, hogy kint milyen visszhangja lesz ennek? Én merem állítani, hogy ezekből a szakaszokból, amelyeket most itt a perorvoslatok korlátozásával hozunk, mérhetetlen izgató anyag kerül a közönség körébe, mérhetetlen az a nyugtalanságot előidéző matéria, amely egy eddig nagyszerűén bevált és klasszikusnak nevezhető büntető perrendtartást, kiforgat a sarkából. Méltóztassék tehát megszívlelni ezeket és méltóztassék elgondolni, hogyha ezt igy lemásolva törvénybe iktatjuk és kihirdetjük, hogy szabad tudni azt előre, hogy a felmentett vádlott el lesz ítélve, mert a bíró maga elé ereszti a •vádlottat, akkor ez olyan reformáció in peius lesz aminőt is még a..leg,reakciösabb_;gojidplUése 1927 december 7-én, szerdán. K 257 kozás mellett sem mertem elképzelni! Mert nem mondhatom másnak azt, ha ilyesmi nálunk, Magyarországon, amely országot mindig a szabadság és jog hazájaként emlegettek és hirdettek a mi eleink, ilyen módon, teljesen ellenvetés nélkül, egy többségi párt néma szavazatával és főhajtásával törvénybe lesz iktatható. Hová lesznek Deák Ferencnek és Szalay Lászlónak hagyományai? Méltóztassék megnézni azokat a büntetőjogi tanulmányokat, amelyek ebben a kérdésben napvilágot láttak és méltóztassék elolvasni azokat az észrevételeket, amelyeket a Felsőház tagjai — milyen kiváló elmék! — annakidején tettek, ott egy Zay gróf hétszámra foglalkozott azzal, hogy a humanitárius rendelkezéseket felvegyék a magyar büntető törvénykönyvbe, és Fabinyi Teofil és Erdélyi Sándor minister idejében, amikor ezeket az alakiságokat tárgyalták, hogyan vigyáztak azokra a kautélákra, hogy valahogy ilyen nyugtalanság ne kerülhessen ki a törvényszerkesztés révén a köztudatba. Most egészen könnyedén megszavazzák az urak azt a lehetőséget, hogy a bíróság előtti közvetlen tárgyalás és a vádlottnak biró elé való járulása egyszerűen ilyen intézkedésekkel konfiskáltassék el. ; A minister ur azt mondja, hogy ott van még, hogy ha »egyéb fontos okból szükséges«. Engedelmet kérek, ezt azután igazán méltóztassék kihagyni, mert én ezt, hogy »egyéb fontos ok«, olyan labilis rendelkezésnek tartom, ; amely nem méltó arra, hogy egy szuverén államnak elhatározása ilyen fogalmazásban kerüljön törvénybe. Mi az, hogy »egyéb fonto-s okból?« Hogy tudom én ezt ellenőrizni? Hogy tudja bárki, például az a felsőfok ellenőrizni, hogy mi az »egyéb fontos ok?« Fontos ok csak az, ami taxatíve fel van sorolva a törvényben és ami ellenőrizhető. így subsummálni egy büntetőjogi fogalom meghatározását, hogy azt mondjuk, hogy »egyéb fontos okból«, azt jelenti, hogy nem tartozom indokolni. Azt jelenti, hogy én fontosnak tartom. Sic volo, sic jubeo. Ez a jus placeti bevonulása volna a büntető igazságszolgáltatásba, s eddig talán méff sem lehet elmenni. Ezt a nyitott kérdést nem szabad igy hagyni. Az urak ezt ugy képzelik, hogy ez mindig olyan ügykezelés alá kerül, mint amilyen a jelenlegi idők ügykezelése. Méltóztassék arra gondolni, hogy hodie mihi, eras tibi. Jöhet holnap olyan kormányzat, amely nem azokból a férfiakból fog állani, akik ezt az ügyet ma kezelik és akkor önöket fogja érni ez a rendelkezés. Nem akarok rossz próféta lenni, de akkor keservesen fogják önmagukon tapasztalni, hogy ez milyen hibás intézkedés volt. (Mándy Sámuel: Ezt az igazságügyi bizottságban kellett volna elmondani, nem itt! Nem a plénumba való!) Visszaható erejű ez a törvény, nincs rá szükség. Ne méltóztassék előhozakodni azzal a takarékoskodniakarással, hogy a birák munkáját akarják megtakarítani. A birák nem akarják, hogy a munkájukat megtakarítsák, nincs arra szükség. Ha azt akarják, hogy a bíróságok hátraléka elfogyjon, elég három nj tanácsot felállítani s akkor nincs szükség arra; hogy kiforgassák sarkaiból a fellebbezési jogot azon kivétel miatt, amelyet a törvény ezen szakaszában statuál. És a többiekkel hogy fogunk járni? (Váry Albert előadó: Marad a régi!) Hogy lehet azt elképzelni, hogy nem fognak tanácsülésben határozni? A következő szakaszban méltóztatnak látni, hogy a királyi Curiáh milyen megbeszélések folynak arról,
