Képviselőházi napló, 1927. VII. kötet • 1927. november 22. - 1927. december 20.

Ülésnapok - 1927-92

IS Az országgyűlés képviselőházának 92. ülése 1927 november 22-én, kedden. iyoztassanak. Mint volt közigazgatási tisztviselő legjobban tudom azt, hogy milyen nehéz összeválogatni a rendeletekből és íorrásmunkákból, vagy a gyakorlatból azokat az adatokat, amelyekre az illető tisztviselőnek a határozatmegnozatal céljából szüksége van, azonban szükséges ennek a törvénynek meghozatala. De azért várhatunk, hiszen mi, akik kiálltunk két forradalmat és kiálltuk a háborúnak veszteségeit, már hozzá vagyunk szokva a türelemiiez. Várjuk meg, mig az «automobilizmus ügye egészen kitisztul, míg majd bővebben állnak renaeikezésünkre tapasztalatok. Akkor foglaljuk majd ezeket törvénybe es ne tegyünk ugy, mint nagyapáink tettek, akik akkor hoztak vasúti törvényt 1836-ban, amikor az országban még egyetlenegy vasúti vonal volt. Ez a törvény természetesen telve volt hibával és egyáltalában hasznavehetetlen volt. (Jánossy Gábor: Me bántsd szegényeket!) Hogy mennyire áll az, hogy az automobilizmus tekintetében jóslásokba bocsátkozni nem lehet, e tekintetben utalok arra, hogy amikor a vasutak gyermekkorukat élték, a haza bölcse, Deák Jb erenc, tehát egy kiváló előrelátó államférfi, logikus fő, kijelentette azt, hogy azok, akik azt hiszik, hogy valamikor Budapestet Debrecennel vasút fogja összekötni, csak ábrándozok, alvajárók. (Mándy Sámuel: Ezt nem mondotta Deák Eerenc!) Ezért nem is kivánok jóslásokba bocsátkozni, de már most látom, hogy olyan változásokat fog teremteni az automobilizmus kifejlődése, amelyekkel már most számolni kell és a jövő szempontjából a lehetőséghez képest arra kell törekedni, hogy azt megakadályozzuk. Célzok e tekintetben arra a versenyre, amelyet az automobilizmus a vasúttal szemben támaszt. Ez a verseny már most is nagymértékben érezteti hatását és különösen érezteti hatását azért, mert a vasúttól a legértékesebb forgaimat vonja el, a gyors és teheráruforgalmat. Előbb-utóbb be fog következni az az állapot, hogy a mi vasúti vonalaink, különösen pedig helyiérdekű vasutvonalaink az automobilozás következtében elnéptelenednek és a beléjük fektetett nagy nemzeti vagyon meg fog semmisülni. (Szilágyi Lajos: Más államokban is bekövetkezett! Hollandiában megszüntették a forgalmat némely vonalon!) A kereskedelemügyi minister ur nagyon helyesen és okosan mérlegeli ezt a helyzetet és előrelátja, hogy milyen következmények fognak beállani. E célból mármost az összes magyar vasutakat, vagyis a m. kir. Államvasutakat, a Duna—Száva—Adria vasutat, a Győr—Sopron—Ébenfurti vasutat és helyiérdekű vasutakat bevonva... (Zaj a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek. Gáspárdy Elemér:... egy vállalatot létesített, amelynek feladatává fogja tenni azt, hogy autóbuszjáratokat vezessen be. (Folytonos zaj a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek: Gáspárdy Elemér: A magam részéről azt hiszem, hogy ez is a védekezés egyik módja. Hogy azonban mennyiben lehet ezeket a helyi érdekű vasúti vonalakat azzal rekompenzálni, hogy maguk is benne vannak ebben a vállalatban, a jövő fogja megmutatni Nézetem szerint nem valószínű, hogy megmenthetők lennének a magyar helyiérdekű vasutak. Mindenesetre előhozok egy eszmét; talán fantasztikum az egész, talán nem is valósitható meg sem technikai, sem forgalmi szempontból. Nem lehet-e egy oly közúti kocsit szerkeszteni, amely bizonyos megfelelő átállítással, kombinált rendszerrel a vasúti vagányra is átállítható lenne! Ezáltal óriási haladás mutatkoznék az automobilizmus terén, a vasutak is megtalálnák elvesztett forgalmukat és mindenesetre kárpótlásban részesülnének Ez idő szerint ez talán épen olyan gyermekes kijelentésnek tetszik, mint annak idején a haza bölcsének. Deák Ferencnek kijelentése, azonban nekünk, képviselőknek is kötelességünk. hogy kitermeljük azokat az eszméket, amelyeik bennünk szunnyadoznak. (Helyeslés jobb felől.) De vannak az automobilizmusnak oly kérdései is, amelyek a nemzet és a közlekedés nagyérdekére való tekintettel feltétlenül mielőbbi megoldást sürgetnek. Nekünk a művelt nyugat államaitól semmi tekintetben sem szabad elmaradnunk és meg kell mindent tennünk abban a tekintetben, hogy a közlekedés ne balkáni nívón maradjon, (Ugy van! a jobboldalon.) mint ahogy Sándor Pál t. képviselőtársam is mondotta, hanem, hogy az engedélyeket, melyeket eddig a mélyen t. kormány bizonyos okokból nem adott ki, gyorsabb ütemben kell megadni. Tudomásom van róla, hogy sok esetben azért nem kaptak egyesek iparengedélyt, mert az autóbuszjárat a vasúti vonalakkal párhuzamosan vezetett, másrészt nem kaptak engedélyt azért, mert a motor nem hazai származású volt. A vasutak védelmét — mint előbb kifejteni • szerencsém volt — az automobilizmus megakadályozásával előmozditani nem lehet. (Ugy van! a jobboldalon.) Ez a modern közlekedési eszköz oly előretörő valami, hogy ez elől elzárkózni abszolúte nem lehet. Ami pedig a magyar gépek kérdését illeti, én, bár jó magyar ember vagyok és tudatában vagyok annak, mit jelent a magyar ipar istápolása, még sem zárkóznék el az engedélyek kiadása elől, abban az esetben sem, ha az illető nem magyar gépet alkalmaz. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: A zöme nem magyar, sajnos. 79 magyar és 388 külföldi. — Zaj.) Hiszen valamikor a vasúti vágányokat és mozdonyainkat sem.itt készítették, hanem külföldről, főleg Angliából hoztuk be. A Lánchíd alkatrészei is külföldről valók. De hova jutott most a magyar gyáripar! Hol van a magyar gépipar, mely valamikor különösen a villamosság terén — és azt hiszem, most is — olyan fényes eredményeket tudott elérni, hogy nemcsak Európában, Afrikában, de még a legsötétebb Ázsia közepén is szerepet játszott és mindenütt hires volt a villamosvasutat épitő magyar Ganz Részvénytársaság. Épen ezért arra kérem az igen t. minister urat, hogy addig is, míg a magyar autógyártás fokozottabb tempóban meg nem indul, amire tudomásom szerint már történt gondoskodás ugy a mélyen t. kormány részéről, mint a magánosok részéről, ne méltóztassék elzárkózni az engedélyezés elől, mert ezek a vállalatok magyar embereket alkalmaznak s az iletŐ vidék számára is rendkívül fontos, hogy közlekedési igényei kielégíttessenek. Hogy mennyire fontos az, hogy itt az autógyártás — és pedig a megfelelő és kellő joságu autók gyártása — meginduljon, rá kivánok mutatni arra, hogy kereskedelmi mérlegünk paszszi vit ásat jórészt az a körülmény okozza, hogy évenként mintegy 20 millió megy ki az országból ezen a címen. Méltóztassék elgondolni, hogy az autók folytonos szaporodása következteben ez az öszeg csakhamar 40, majd 60 millióra is fel fog emelkedni. Méltóztassék arra is gondolni, mi volna, ha ez a tőke bentmarathm az országban s a magyar gyáriparosok erdekeit ea a magyar munkások jólétét szolgálna. [Ugy