Képviselőházi napló, 1927. VII. kötet • 1927. november 22. - 1927. december 20.
Ülésnapok - 1927-92
IG Az országgyűlés képviselőházának '92. ülése 1927 november 22-én, kedden. van! a jobboldalon. — Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Az bizonyos) Az engedélyezés kérdésén kivül haladéktalanul rendezendőnek tartanám, a felügyelet kérdését. Ha ráülünk egy vidéki autóbuszra és valójában nem tudjuk, hogy abból hogyan fogunk kikerülni, mert oly rozoga alkotmányokat használnak, oly kétségbeejtő rossz kocsikat, hogy — mondom — az utasok élete egy pillanatig sincs biztonságban, (Ugy van! jobbfelől.) Ennek jórészt az az oka. hogy tőkeszegény vállalatok alakulnak, melyeknek épen csak ahhoz van módjuk, hogy egy-két kikopott, leromlott autót beállítanak és az üzemet megkezdik. Különösen felügyelet tárgyává kell tenni ezeken az autóbuszokon a világítás kérdésest, mert a villanyvilágítás folytonosan elromlik és sok kocsinak még egy tartaléklámpája sincs. Én a magam tapasztalatából elmondhatom, hogy egy autóbuszon utazván, ott elromlott a villany s egy gyertyafény mellett mentünk az országúton, ami azután azt eredményezte, hogy egy csikót elütöttünk és öten-hatan majdnem halálunkat leltük, mert az autóbusz elkezdett billegni és már-már ugy volt, hogy felfordul. Feltétlenül ellenőrzésre szorulnak ezek azautobuszvállalatok azért is, mert menetrendjüket egyáltalán nem tartják be. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Pedig most már könyv is van! — Derültség.) Nemcsak egy-két órás késések vannak, de két-három naposak is, sőt sokszor két hétig sem közlekedik az autóbusz. Hogy ez mit jelent a közlekedés szempontjából s hogy ez nem más, mint a közlekedés kigunyolása, azt — ugy hiszem — nem szükséges bővebben indokolnom. Csak arra akarok rámutatni, hogy az az ember, aki vasúton megérkezik valahova abban a hiszemben, hogy majd autóbuszon tovább megy (Zaj. — Elnök csenget.) s azt hallja, hogy az autóbusz elromlott és csak két hét múlva indul, megátkozza az autobuszvállalatot és az egész autózást. Ezek a rozoga alkotmányok az utakon sokszor megrekednek, vesztegelnek és inkább forgalmi akadályul, sem mint forgalmi eszközül szolgálnak. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Ezek a kérdések a nagyközönség érdekében feltétlenül mielőbb megoldásra és rendezésre szorulnak, ezért nagyon kérem a minister urat, hogy addig is, mig egy nagy, átfogó, mindenre kiterjedő, az egész ( autó-ügyet felkaroló törvény elkészül, méltóztassék ugy az engedélyezés, mint a felügyelet kérdésében bizonyos álláspontot elfoglalni, mégpedig oly tekintetben is, hogy meghatározitassék, hogy Magyarországon tulajdonképen állami járatrendszer lesz-e a domináló, vagy vegyes rendszerre fogunk áttérni, vagy pedig tisztán a magánosoknak adjuk meg az autó járat jogát. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Vegyes! — Szilágyi Lajos: Nem lehet megsemmisíteni exisztenciákat!) Én ugy gondolom, hogy a nagyobb vállalkozások maradjanak az állam kezén, mig a kisebb jelentőségüeket bizzák a magánvállalkozásra, azonban teljes ellenőrzés és felügyelet mellett, meggyőződvén arról, hogy megvan-e az illető vállalatnak a tekéje, vannak-e alkalmas soffőrjei és tart-e tartalékkocsit, amelyre minden autobuszvállalatnál feltétlenül szükség van. (Szilágyi Lajos: Amelyet azonban megadóztatni nem lehet, mert garázsban áll!) Dehogy nem lehet megadóztatni, elvégre az is forgalomba kerül és általában az a helyzet, hogy az autobuszvállalkozás elég jó vállalkozás, ugy hogy van módjában fizetni. (Ugy van! a jobboldalon.) Talán nem épen ugy áll a helyzet, mint ahogy Szilágyi Lajos igen t. képviselőtársam kijelentette, hogy kétségbeesett helyzetben van minden autobuszváilalat. (Szilágyi Lajos: Mindegyik nincs!) ami azzal is indokolható, mert hiszen tudomásom szerint a kereskedelmi ministeriumoit megostromolják a vállalkozók és folytonosan engedélyért könyörögnek. Ha ez nem volna jövedelmező és hasznot hajtó vállalkozás, a közérdek szempontjából vagy a közigazgatás megkönnyítésére senki sem menne bele ebbe a vállalkozásba. Csak ezeket kivántam a közlekedés nagy érdekei szempontjából elmondani és miután újólag kérem a minister urat, hogy a lehetőséghez képest ezen szerény észrevételeimet figyelembe venni méltóztassék, ezt az adójavaslatot, mert üdvös és mert bizalommal vagyok a kormány iránt, a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Esztergályos János jegyző: Malasits Géza! Malasits Géza: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Teljesen egyetértek az előttem szólott t, képviselő úrral abban, hogy Magyarországon az utakat minél előbb és minél sürgősebben meg kell csinálni, (Zaj. — Elnök csenget.) másrészt abban is, hogy az autóforgalmat valamikép szabályozni kell. Az utak megcsinálása nemcsak azért sürgős, mert Magyarországon, különösen egyes vármegyékben, ha az országúton kénytelen menni az ember, eszébe jut Sven Hedinnek utleirása Közép-Ázsiáról és Tibetről, hanem azért is, mert hiszen rendkívül sok energia pocsékolódik el épen a rossz utak következtében. Hogy egyebet ne említsek, sehol nem látni például a lovakkal azt a pazarlást, amelyet nálunk látunk. Azt mondják, hogy a yidéki gazdaközönség azért fog be kocsijába előszeretettel három-négy lovat, mert telik, van neki. Annak a három-négy lónak takarmányát is meg lehetne takarítani, ha valamennyire takarékos ország lennénk. Ha az utak jobbak lennének, akkor azt a terhet, amelyet ma például a Szeged- vagy Győr-vidéki gazda messze utakra kénytelen három-négy lóval vinni, borzasztó fáradság között, istrángszakitással és valamennyi szentek segítségül hívásával, két lóval nagyszerűen el lehetne vinni például egy hollandi országúton. Hogy mennyire takarékoskodni kell ezzel, azt Hollandiában tapasztaltam a háború után. Ott feltűnt nekem az, hogy oly kevés ló van. Megkérdeztem az embereket, miért? Azt mondották, hogy: a ló élő lény, takarmányt fogyaszt, s a takarmány nagy részét be kell hoznunk, vagy ha nem hozzuk be, ki lehetne szállítani, tehát mindenkép takarékoskodnunk kell, s ezért megcsináltuk az utakat, hogy kevesebb lóval ugyanazt a terhet tudjuk vontatni. Nálunk épen az utak rosszasága miatt a lovak tekintetében hihetetlen pazarlással találkozunk, és különösen falun a kátyúk és utak hihetetlen mennyiségű lovat pusztítanak el. Én azonban attól tartok, hogy ez az előttünk fekvő javaslat sem fog az utcsinálás tekintetében sok eredményt hozni. Nevezetesen minden ilyen uj adójavaslatnak megvan az a nagyon káros tulajdonsága, amit Sándor Pál igen tisztelt képviselőtársam nagyon találóan elmondott, hogy megdrágítja az egész közgazdaságot és megdrágítja általában az egész létfentartást és legnehezebben épen azokra a
