Képviselőházi napló, 1927. VII. kötet • 1927. november 22. - 1927. december 20.
Ülésnapok - 1927-101
r Àz országgyűlés képviselőházának Í01. mernek hozzányúlni. Ez nagy különbség. És ha azt méltóztatik mondani, hogy Németországban 50 évig volt ez a rendszer, hát az a bismarck-i politikával kapcsolatos rendszer volt, amelyet ostromoltak 50 évig s amelyet von List és Olzhausen munkája megdöndött. Azóta ott modern bűnvádi perjog van, amely nem ismeri ezeket a reakciós intézkedéseket. Ha tehát az előadó ur látja a fejlődés útját, akkor lássa meg azt, hogy nem ezt csinálják Németországban, Olaszországban, Belgiumban és másutt. Nem lehet a favor defensionis elvét csak ugy összetörni és azt mondani, hogy az anyagi igazságot keresik akkor, amikor megengedik a kir. ügyésznek is a felsőfokon a reformatio in peius elvét. Mélyen t. előadó ur, az az igazság, amelyet igy méltóztatik keresni, sehol a világon nincs, mert csak relativ igazságok vannak s a véges emberi elme által kutatott és keresett igazságszolgáltatás mindig a relativitás gondolatát szolgálja. Épen azért, mert ezt szolgálj ti, M büntetőtörvénykönyvekben mindenütt él a favor defensionis elve s az a gondolat, hogy kétes esetben mindig a vádlott javára kell dönteni. Ezért én egy ilyen rendszert, amelyet törvénybe kivannak iktatni, károsnak és veszedelmesnek tartok. Méltóztatnak meglátni, az a megnyomorított vádlott a biróság előtt hogyan fog alkudozni, könyörögni, mennyi elsőfokú itélet fog jogerőre emelkedni azzal, hogy a vádlott a maga lelkében megfélemlítve és Összetörve fog ott állani, hogy a kir. ügyész valahogy ne fellebbezzen. Akik ismerősek ebben a kérdésben, azok olyanok, mint az orvos a boncasztalnál, belelátnak a dolgok mélyébe. Mi is látjuk, akik hozzáértők vagyunk s a laikus nagyközönségnek sejtelme sincs arról, hogy mi, akik ott állunk s az operáció munkáját végezzük a mi állítólagos nagy szakértelmünkkel és különös tudásunkkal, mennyiszer vérző szivvel látjuk, hogy az alakiságokban elvész az anyagi igazság. Kik lesznek ennek a prédái? Mélyen t. igazságügyminister ur, aki birólélek és biróémber, ha egy kicsit meggondolja, azért, hogy több elsőfokú jogerős itélet legyen, (Pesthy Pál igazságügyminister: Nem azért!) —de ez az eredménye, — nem éri meg, méltóztassék elhinni, ez a szakasz azt, hogy annyi szenvedés forrása legyen. Hogy lehet, azt — ugy hiszem — mindenki koncedálni fogja, mert a törvényben az van ugyan, hogy a felek egyenlők, azonban a törvény előtti egyenlőség a legszebb fallácia a világon. Dehogy egyenlők az emberek! Aki jobban tudja érvényesiteni a maga jogát, aki jobban ért hozzá, aki körültekintőbb, az többet ér el, mint aki magára hagyatott. Rég elmúlt az a világ, amikor a biró egy személyben védő és vádló is lehetett. Elnök: Kérnem kell a képviselő urat, méltóztassék beszédét befejezni. Gál Jenő: Épen ezért az első bekezdés helyett a következőt javaslom (olvassa): »A perorvoslatra jogosultak közül az, aki a peroryoslattal megtámadható határozat kihirdetésénél nem volt jelen, a kihirdetteti és valamelyik ellenkező érdekű jogosult által a kihirdetés alkalmával jogerősen bejelentett perorvoslatához a kihirdetéstől számitott 8 napon belül csatlakozhatik. Az a perorvoslatra jogosult fél, akinek a perorvoslattal megtámadható határozatot kézbesiteni kell, a kézbesitéstől számitott 8 nap alatt jelentheti be csatlakozását. Ha az ellenérdekű a kihirdetés alkalmával bejelentett perorvoslatot a csatlakozás előtt, ülése 1927 decemher 7-én, szerdán. â4? vagy a csatlakozás után visszavonták, a csatlakozás hatálya is megszűnik«. Az utolsó bekezdés helyett pedig a következő szöveget javaslom (olvassa): »Ha a csatlakozás indokolt bejelentéssel történik, az indokolás az ellenféllel közlendő, aki a közléstől számitott 8 nap alatt az indokolásra Írásbeli észrevételeket nyújthat be az illetékes bírósághoz«. Legalább ezt a másodikat kegyeskedjék elfogadni, mélyen t. igazságügyminister ur. Még a polgári perben is ugy van, hogyha valaki bead egy csatlakozási kérelmet, arra az ellenfél válaszolhat, észrevételeket tehet. Ha tehát a főügyésznek meg méltóztatnak adni a jogot, hogy utólag perorvoslati nyilatkozatot, csatlakozást jelentsen be, méltóztassanak az ellenfélnek is megadni a jogot, hogy arra válaszolhasson és észrevételeit megtehesse. Ilyen értelemben kérem a szakasz megváltoztatását. Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Az előadó ur! Váry Albert előadó: T. Képviselőház! A 30. §-hoz^ tisztelettel a következő szövegbeli módosítást indítványozom. A 30. § második mondatában az »Írásban« szó után »nyolc nappal«, a »kitűzése« szó helyett pedig »megkezdése« szónak felvételét kérem. Ugyanezen szakasz utolsó bekezdésében az »ellenfél« szó után a következő szavak beszúrását kérem: »A Bp. 409. §-a második bekezdésének megfelelően«. Ezeknek a javasolt módosításoknak az a célja, hogy a szöveget szabatossabbá tegyük, egyben azonban, minthogy a felek a kitűzés időpontját nem ismerik, helyesebb, ha a kitűzés helyett a tárgyalás vagy a tanácsülés megkezdésének idejét vesszük, s a csatlakozás bejelentésére időhatárt szabunk. A csatlakozásról a 30. § utolsó bekezdése szerint az ellenfél értesítendő. Szükséges azonban, hogy ráutaljunk a bűnvádi perrendtartás vonatkozó szakaszára, tudniiilik a 409. §-ra, amely szerint az értesítésnek történnie kell. T. Képviselőház! Azokra az észrevételekre, amelyeket most Gál Jenő igen tisztelt képviselőtársam a csatlakozás intézménye ellen előadott, tegnapi záróbeszédemben már jóelőre megadtam a választ. Ma csupán még azt kívánom hangsúlyozni, hogy a büntető jogtudományban a favor defensionis elve mellé ma egyenlő erővel törekszik előre a társadalom védelmének és az igazság érdekeinek szükségessége is. Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Györki Imre! Györki Imre: T. Ház! Ne méltóztassék azt hinni, hogy a törvényjavaslat 30. §-a ellen egyedül csak mi, az ellenzéki padokon ülő jogászképviselők tiltakozunk. Ha figyelemmel méltóztattak kisérni azokat a sajtóközleményeket, amelyek a büntetőnovella kérdésével kapcsolatosan megjelentek, akkor láthatták, hogy a jogászvilágnak a parlamenten kivül^ álló tagjai is kárhozatosnak tartották a törvényjavaslatnak ezt a szakaszát és élénken tiltakoznak ennek törvénybeiktatása ellen. De hivatkozom egy más erkölcsi testületre is, amelynek komolyságában, sőt konzervatív felfogásában senki sem kételkedett, amely testület ugyancsak elitélőleg nyilatkozott erről a javaslatról, s amely az igazságügyminister úrhoz intézett felterjesztésben ugyancsak kérte a törvényjavaslat eme szövegének megváltoztatását, illetőleg kihagyását, 89*
