Képviselőházi napló, 1927. VII. kötet • 1927. november 22. - 1927. december 20.

Ülésnapok - 1927-101

MS 'Aß országgyűlés hépviseíőházdndh 101. ülése 1927 december 7-en, széf dán. Legyen szabad ebből a felterjesztésből, melyet a budapesti ügyvédi kamara intézett az igazságügyminister úrhoz, a következő indokolást felolvasom (olvassa): »Határozottan állást kell foglalnunk a csatlakozás intézményének a javasiat oO. §-a által a büntetőügyekben kontemplált meghonosítása ellen. A javaslat kimondott célja a csatlakozás megengedésével az, hogy a vádlottat elriassza a perorvoslattól, arra számitva, hogy sok perorvoslat elmarad, ha a vádlottnak attól kell tartania, hogyha perorvosiatot bejelent, a közvádló csatlakozik és ő még rosszabbul is járhat«. Ebben a felterjesztésben még a következőket mondja (olvassa): »Nem tartjuk összeegyeztethetőnek a vádhatóságok feladával azt sem, hogy magatartásukat a jogban sokszor járatlan vagy akár a perorvoslattal esetleg visszaélő vádlott magatartása szerint szabják meg. Ha a közvád képviselője ugy találja, hogy a biróság enyhén szabta me.:? a vádlott büntetését, közérdekből kötelessége perorvoslatot bejelenteni tekintet nélkül arra, hogy perorvoslattal él-e a vádlott is; ha pedig ugy van meggyőződve a vádhatóság, hogy a biróság megfelelő, esetleg túlszigoru büntetéssel sújtotta a vádlottat, akkor nem szabad terhére perorvoblatot bejelenteni, ha már nem él avval a törvénybiatositotta jogával, hogy a vádlott javára jelent be perorvosiatot«. Ehhez nekem kevés hozzátenni valóm van; legfeljebb, ha még kiegészíteni kívánom

t az ügyvédi kamara idevonatkozó felterjesztését, ez csak az lehet, hogy már ma is — anélkül, hogy a törvényjavaslatnak e szöveg törvényerőre emelkedett volna és igy a gyakorlati életben megvalósitható lenne — azt látjuk, hogy büntetőbíróságaink az ebben a törvényjavaslatban és ebben a paragrafusban foglalt csatlakozási intézményt helytelenül majdnem átvitték a gyakorlatban olyan alapon, hogy a legtöbb esetben a büntetőbíróságok — mielőtt az ügyész nyilatkoznék arra, hogy megnyugszik-e a hozott birói Ítéletben vagy sem — először alkudozás tárgyává teszik az Ítélet jogerőre emelkedésének kérdését és csak, ha az elitélt, a vádlott megnyugszik, akkor nyilatkozik a királyi ügyész is. Ez teljesen tarthatatlan állapot, amelyre az általános vitában is rámutattam már s amelyre vonatkozólag kértem az igazságügyminister ur intézkedését. Ezt az abuzust, ezt a jogellenes állapotot kellene tehát elsősorban megszüntetni. De eltekintve attól az aggálytól, amely a minister urat vezeti akkor, amikor a törvényjavaslat eme szakaszában foglalt csatlakozási intézmény mint uj intézményt, mint nóvumot be kívánja illeszteni a magyar törvénytárba, más megoldás is lehetséges. Ez a megoldás az, hogy tessék a vádhatóság képviselőinek olyan egyéneket kinevezni és olyan egyéneket odaállítani, akik kellő jogi képzettséggel rendelkeznek s akiknek kellő 3udiciumok van annak megítélésre, vájjon egy ügyben hozott birói határozat megfelel-e a törvényes követelményeknek, meg kell-e abban nyugodni, vagy pedig jogorvoslattal kell élni. Ha olyan ügyészek képviselik a vádat ugy az elsőfokú, mint a másodfokú biróság előtt, akiknek megvan a törvényben való teljes jártasságuk és judiciumok arra, hogy helyesen ítéljék meg, mikor kell jogorvoslatot alkalmazni és mikor kell a jogorvoslathoz nyúlni, akkor semmi szükség sincs a csatlakozás intézményére és arra, hogy állandóan Damokles kardjaként lebegjen à vádlott felett az, vájjon a fellebbviteli eljárás során a főügyész csatlakozik-e a perorvoslathoz, igen vagy sem. Ennek ez az egyenes és egyszerű módja. De felhívom az igen t. minister ur figyelmét arra is, hogy épen ezen a héten, ha jól emlékszem, hétfőn képviseltem egy vádlottat, aki ellen a büntetőtörvénykönyv 310. §-ába ütköző bűncselekmény, gondatlanságból okozott súlyos testi sértés miatt volt eljárás. Megállapítottuk ott a bírósági tárgyalás után, hogy a biróság olyan enyhe Ítéletet hozott, amelynél enyhébbet már elképzelni sem lehet. Amikor az Ítéletet a biróság kihirdette, feltette a kérdést, hogy megnyugszunk-e az Ítéletben vagy sem. Az ítélet enyheségét tekintve, igenis az lett volna a helyes és méltányos, hogy nekem is, mint védőnek meg kellett volna nyugodnom az ítéletben. Minthogy azonban jogi felfogásom ellenkezett azzal, és minthogy jogi megr győződésem. az volt, hogy nem lehetett volna abban az ítéletben alkalmazni a 310. § 2 bekezdését, ennélfogva jogi meggyőződésemet követve, kénytelen voltam bejelenteni a fellebbezést, annak ellenére, hogy — amint előrebocsátottam — olyan enyhe Ítéletet hozott a biróság, amelynél enyhébbet hozni ebben az esetben — azt hiszem — elképzelni sem lehet. Amikor jogi meggyőződésemet követve, a fellebbezést bejelentettem, akkor felállt a királyi ugyesz ur — mondom nem korábban, esak az en nyilatkozatom után — s bejelentette, hogy o pedig súlyosbításért jelent be fellebbezést. Ezt az állapotot követni nem lehet. Erre semmiféle szükség nincs. Ha az ott jelenlevő királyi ügyész s általában a vádhatóságot képviselő királyi ügyész vagy főügyész látja, nogy a biroi ítélet sérti a törvény valamely rendelkezését, tessék neki annyi judiciumának lenni, hogy az Ítélet ellen fellebbezést jelent be. Ha azonban az eljáró ügyész, aki ott a vádhatoságnak a képviselője, aki a főtárgyaláson szerzett impressziói alapján a legjobban és a legtisztábban tudja megítélni, hogy kell-e jogorvoslatot beadni vagy sem, ugy találja, hogy nem kell és nincs szükség jogorvoslat beadásara, akkor ne méltóztassék lehetőséget nyújtani arra, hogy a főügyészség esetleg perorvoslattal éljen, illetőleg csatlakozzék a vádlott által beadott perorvoslathoz. Ezt annál kevésbé teheti, mert e tekintetben igaza van a t. előadó urnák, aki közbeszólás alakjában mondotta Gál képviselőtársamnak, hogy nem lehet haragos ügyészről beszélni. Nem lehet, ez kétségtelen. De amennyire igaz ez, annyira igaz az is

v hogy a főügyész, aki nem volt jelen és nem élte végig azt a tárgyalást s csak leszűrve kapja meg a tárgyalási anyagot egy hiányosan elkészített tárgyalási jegyzőkönyvben, vagy Ítéletben, minthogy gyorsírói feljegyzések — sajnos — nem készülnek a tárgyalásról és a tárgyalási jegyzőkönyv egészen hiányos adatokat tüntet fel, abból az ítéletből és a tárgyalási jegyzőkönyvekből, nem szerez olyan közvetlen impressziókat, mint amilyeneket szerzett a vádnak az a képviselője, aki az első biróságnál a vádhatóságot képviselte. Ennélfogva tisztelettel kérem a t. Házat, méltóztassék — mondom-— nem a mi felfogásunkat magáévá tenni és ne méltóztassék azt hinni, hogy^ itt az ellenzéki képviselők emelik fel tiltakozó szavukat, hanem méltóztassék a Budapesti Ügyvédi Kamara felterjesztésében foglaltakat szemügyre venni. Ha pedig azokat szemügyre vesszüí;. azt kell látnunk, hogy semmi értelme sincs annak, hogy a csatlakozás kérdését, mint nóvumot bevezessük büntetőtörvénykönyvünkbe.