Képviselőházi napló, 1927. VII. kötet • 1927. november 22. - 1927. december 20.

Ülésnapok - 1927-100

240 Az országgyűlés képviselőházának 100. ülése 1927 december 6-án, kedden. van, ahogy Friedrieh képviselő ur mondja! Itt vannak az esetek; Kaposvár, Miskolc, Győr! Magunkról nem is beszélünk!) FrieJrích István: Add*g, amíg* a t. kormány nem fo*? módot adni arra hogy az ellenzéki képviselők tömegeikkel a rendes, alkotmányos, törvényes formák és keretek közt érintkezhessenek, állandóan ez a feszültség lesz mi közöttünk és lesz odakint is. Ne méltóztassék azt gondolni, hogy azért, mert önök olyan nagy többséggel méltóztatnak itt lenni a Házban, olyan nagy nyugalom van, s odakint minden rendben van. (Zaj a jobból álon.) Miért méltóztatnak annyira felháborodni és izgulni, ha én Friedrich István veszem magamnak azt a jogot, hogy itt fel szól aljak 1? (Barthos Andor: Nem azért!) Megzavartam tehát önöket, megzavartam a nyugalmukat és békéjüket? (Madarassy Gábor: Az ilyen kijelentésekkel igen!) T. Képviselőtársam, önhöz járok majd politikai iskolába, hogy mit mondjak! (Simon András: Nem erről van szó!) Elnök: Simon András képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! Friedrich István: Én önhöz sem fogok járni tisztelt Simon képviselő ur iskolába és ha ön engem viszonyba hoz a szomszédos államokkal, akkor vállalom azt a tényt, ami közöttem és a románok között volt, amikor a románok itt voltak. Ha a képviselő ur tudfa az akkori életemet és világomat, szájára sem veheti azt a szót, hogy én a kisentente-nak propagandát csinálok, annál kevésbé nem, mert tud'a. hogy egyetlen egy kisentente-államba a lábamat be sem tehetem, mert beutazási engedélyt sem kapnék. (Farkasfalvi Farkas Géza: Akaratlanul!) Nem a kisententeről van szó. hanem arról, hogy mi magyar ellenzéki képviselők követeljük azt a jogot, hogy a népgyűléseken ugy beszélhessünk felelősség mellett a törvény keretein belül, ahogy jónak látjuk és nem ugy, ahogy a rendőrtisztviselők azt nekünk diktálják. Ha ezt nem teszik önök magukévá, úgyis hiába minden. Elfogadom az elnök ur napirendi javaslatát. (Derültség.) Elnök: Wolff Károly képviselő urat illeti a szó. Wolff Károly: T. Képviselőház! Hozzájárulok az elnök ur napirendi javaslatához tekintettel arra, hoTy ez a téma a bizottságban nem volt, előkészitve nincs és igy napirendre nem tűzhető Amikor azonban hozzájárulok az elnök ur napirendi javaslatához, nem mulaszthatom el az alkalmat, hogy ehhez a kérdéshez a magam, majdnem azt mondom ; a pártom nevében bizonyos megjegyzéseket ne tegyek. Én azt Ír szem olyan kérdésről van szó, amelyben lényegileg a magyar parlamentben csak egyhangúság lehet. Ezt a kérdést minden szenvedelemtől mentesen, a maga higgadtságában akarom néhány pillanatra tárgyalás alá venni. Lehetséges-e a népgyűléseken, törvényes formák között bejelentett népgyűléseken a trianoni békeszerződésről és Rothermere lord akció;áról beszélni, igen vagy nem? (Felkiáltások a jobboldalon: Igent — F dk álltások a baloldalon: A gyakorlatban nem!) Azért mondtam, hogy én azt hiszem, ez a kérdés olyan, amellyel szemben a magyar parlamentben csak egyhangúság állhat fenn. A törvények szentek és sérthetetlenek; a szabályok alkalmazandók képviselővel szemben épugy, mint nem képviselővel szemben. Az azonban kétségtelen, hogy minden állampolgárnak joga van véleményét törvényes kerekekben kifejezésre juttatni. Az is kétségtelen, hogy ha a magyar állam hivatalos képviselete bizonyos békeszerződések tekintetében a kényszer jegyében intézkedni kénytelen volt, a magyar társadalom utolsó csepp véréig áll amellett a felfogás mellett, hogy ő pedig nem fog belenyugodni semmiféle békeszerződésbe, (Ugy van! Úgy van! Taps a jobboldalon és a középen.) amely az ő érzéseivel, az etikai igazsággal és a történelmi hagyományokkal homlokegyenest ellenkezik. (Ugy van! Ugy van! Taps a jobboldalon.) Nem akarok e pillanatban másról beszélni, mint a magyar lélekről és a magyar lélek szabadságáról. Tudom, hogy a felelős államférfiak ajkára lakatot tesznek a külpolitikai érdekek, (Ugy van! a jobboldalon.) és ugy gondolom, hoe-y a jelen esetben külpolitikai érdekekre méltóztatnak hivatkozni, amikor ilyen állitóban a ma^am logikába szempontjából nem tudok olyan külpolitikai érdekekről, vagy a külpolitikai működés terén olyan konkrétumokról, amelyek indokolnák, hogy a magyar társadalom lelkének feljar'dulását elnémítsák. Ilyen külpolitikai érdekeket nem látok és ilyen konkrét eredményekről nem tudok. (Friedrich István: A külügyminister legalább is nem adta elő. Az nem tudott róla, ha ugyan van még külügyminister. mert nem is tudom, van-e! — Zaj. — Elnök csenget) Koncedálom, hogy az optánsok kérdésében igen fintos külpolitikai érdekekről lehet szó: azt is koncedálom, hogy vannak folyamatban olyan tárgyalások egy megállapodások létesítése érdekében, amelyek bizonyos regard-of- kivannak a nemzet közvéleménye részéi ől; de olyan optáns-pert. olyan külpolitikai lehetőséget, amely miatt ennek a magyar társadalomnak le kell mondania arról a jogáról, hogy a trianoni békeszerződés ellen mindig és minden körülmények között felemelje tiltakozó szavát, en a magam részéről nem ismerek és nem is fogok elfogadni. (Zajos felkiáltások a jobboldalon: Mi sem!) Azzal kezdtem szavaimat, hogy én ebből a Házból és a jelenlevők lelkéből nem az ellentmondás, de az együttérzés gondolatát akarom kicsiholni. Itt nem pártkérdésről van szó. (Ugy van! a baloldalon.) Itt a nemzet egyetemének érdekeiről van sző. (Ugy van! a jobboldalon. — Kabók Lajos: Az állampolgárok jogairól!) Nem tudok elképzelni olyan kormányintézkedést, amely nekünk, a társadalom egyes egyesületei vezetőinek és a map-yar képvise'őház tap-jainak megtilthassa, hogy népgyűléseken kifejezhessük azt. ami lelkünket, szivünket nyomja, és hogy azt, amit szabadon elmondhatnak a lordok házában, és amit mi kívánunk, mi is mindenkor szabadon elmondhassuk. (Zaj. — Rassay Károly és Friedrich István közbeszólnak.) Azt hiszem, ebben félrepftAe nem lehetséges. (Friedrich István: Helótarendszer!) Amikor én erről a kérdésről beszélek, épen azért békélek, hogy ezt a jogunkat, érzéseink megnyilvánulásának szabadságát minden körülmények között érvényesithetőnek je'pntsem ki, és kivánjam is, hogy ebben a tekintetben mindenkit illessen meg a szólásszabadság j^a. Amint mondottam, nem tudok elkénzelni olyan külpolitikai érdeket, amely a társad púmnak elnémitását szükségessé és lehetségessé tenné. Mert hogy a magyar társadalom hallgasson, hogy a magyar társadalom erről a kérdésről ne beszéljen, amikor a mi összes diplomás fiatalembereinknek sanyarú sorsa azért van, s mind azért kiabál, azért koldul és sirrntozik, mert az igazságtalan béke elvitte területünknek kétharmadrészét,