Képviselőházi napló, 1927. VII. kötet • 1927. november 22. - 1927. december 20.
Ülésnapok - 1927-100
Âz országgyűlés képviselőházának arra nincs ok. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon) amikor azért koldus a munkásságunk... (Friedrich István: Miért nem engedték ezt Győrben elmondani? — Farkasfalvi Farkas Géza: Nem értem. hogv nrért nem engedték! — Meskó Zoltán: Tessék már elmondani, hogy mi történt Győrött, miért nem engedték ezt elmondani! — Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak. Wolff Károly: Amikor gazdasági helyzetünk azért olyan súlyos mert ilyen lehetetlen békeszerződést hoztak, ezt meg kell mondani és oda kell kiáltani Európának, különösen akkor, amikor az i'letékesek odakint vannak és tárgyalnak arról, hogy miként állíthatják helyre Európának gazdasági egyensúlyát. (Ugy van! jobbfelöl,) Intjük, hogv Angliában napról napra emelkedik a munkanélküliek száma, hogy Európában lehetetlen gazdasági állapotok vannak s hogy az államok egymással szemben lehetetlen vámkorlátokkal akadályozzák meg a szabadkereskedelmet. (Peyer Károly: A magyar kereskedelemügyi minister Angliából rendeli a gépeket!') Lehetetlen, hogy ilyen körülmények kczött ne beszéljünk arról, hogv a gazdasági helyzpt helyreállításának mód'a az összes békeszerződések azonnali revideálása. (Ugy van! a jobboldalon ) A magyar parlament nem mondhat mást, mint amit a lordok házában azok a férfiak mondtak, akik a mi igazunkért sikraszálltak. A magyar parlament nem mondhat mást, mint amit millió meg millió ember kiált egyhangúlag, egyértelmüleg, hogy mi nem fogunk megszűnni a törvényes keretekben a^ propagandát folytatni a trianoni békeszerződés el'en. (Helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Mélyen t. Képviselőház! Csak ezt akartam elmondani Gvőrött is. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Közölte velem a rendezőség, hogy a rendőrség kijelentése szerint mindenről beszélhetek, csak nem beszélhetek a numerus claususról és nem beszélhetek a Rothermereféle akcióról. (Bródy Ernő: Tessék most tapsolni! — Farkasfalvi Farkas Géza: Minden rendőrtisztviselőért nem lehet minket felelőssé tenni! — Zaj. — Friedrich István közbeszól.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Friedrieh képviselő urat kérem, ne méltóztassék közbeszólni. Wolff Károly: Én nem mondom. — nem is mondhatnám — hogy mindazok lelkében, akik itt ülnek velem szemben, valamint a kormány tagjainak lelkében is nem ugyanazok az érzések élnének és nem ugyanazok az érzések töltenék be lelküket, mint az én lelkemet. Ezért mondtam, hogv itt egyhangúság lehet, kell is lennie és van is a magyar parlamentben. Ebben a kérdésben ne gondolja senki, hogy valaki itt a változhatatlanba való belenyugvásról beszélhet. Ne gondolják a felelős osztrák államférfiak, hogy az ő egyoldalú megállapításuk egyeznék a magyar társadalom felfogásával és elszántságával, mert ezt a kérdést nem lehet egyoldalú nyilatkozatokkal elintézni. Ez a békeszerződés ezeréves igazságot borit fel és helyébe igazságtalanságot statuál. Mi addig fogunk beszélni, agitálni és szervezkedni, amig ezt a nagv igaztalanságot meg nem fogják szüntetni. (Tats a jobboldalon. — Rassay Károly: De ha nem engedik, mit csináljunk 1 ?) Hogy mi ezt ne mondhassuk el híveinknek és testvéreinknek jóindulattal, hazaszeretettől telítve, ezt én nem tudom elfogad.nl és ezt a parancsot én nem tudom racionálisnak minősiteni. (Farkasîalvi Farkas Géza: Ismerni KJEPVIBELÖHlZI NAJPLÔ. VÎÎ. 1Ö0. ütése 1927 december 6-án, kedden. 241 kellene a győri ügyet, hogyan volt pontosan!) Válószinüleg külpolitikai indokok lesznek azok, amelyekre hivatkozni méltóztatnak. Én azonban nem fogadhatok el olyan külpolitikai indokot, amely a magyar társadalomnak ezt az érzésvilágát elnémithatná, elaltatását jogosulttá tenné. Ezért, mélyen t- Ház, a magam részéről is igen nagy súlyt fektetek arra, hogy ebben a kérdésben a mi mozgási szabadságunk és szólásszabadságunk az egész vonalon biztosittassék, annál is inkább, mert egy kormány, bármilyen erős is, sohasem fogja tudni megoldani feladatát, ha nem áll mögötte egy erős. nemzeti érzéstől telitett társadalom. (Ugy van! Ugy van! — Peyer Károly: Csak a csendőrök tábora áll mellette! — Zaj és ellenmcndások a jcbbcldalcn.) Elnök: Peyer Károly képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Egy hang jobbfelől: Menjen Londonba! — Peyer Károly: Ha megfizeti a költséget, nagyon szívesen elmegyek!) Kérem a kénviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni. Wolff Károly: Egy erős. nemzeti érzéstől telitett társadalom kialakulása pedig csak akkor lehetséges, ha érzésvilágára nem raknak bilincset. És csak egy erős, érzéseinek és véleményének nyilvánításában szabad társadalom fogja tudni támogatni a kormányt azon az utón amely kell, hogy vezesse a magyar kormányt, annak az állandó jogos törekvésnek az utján, hogy visszaszerezze nekünk NagyMagyarországot. (Élénk helyeslés.) És mi a feltámadás utjának veszélyeztetését látjuk ezekben a parancsokban, és ezért lelkiismeretünk parancsoló szavára tettem magam is szóvá pártom nevében ezt a körülményt itt a magyar országgyűlés képvisel óhazában. Koncedálom azt, hogy erről a kérdésről többet kell beszélni külföldön, mint belföldön (Igaz! Ugy van! — Gömbös Gyula: De beszéljenek!) és koncedálom, hogy ebben a kérdésben a külföldön nagyobb szervezkedésre van szükség, mint amilyen ma folyik. De ne várjanak életerős intézkedést akkor, ha ma elsősorban az a fél, akiről szó van, a maga jaját, a maga indokait, sérelmeit nem tudja a nagy világnak korlátok nélkül tudomására hozni. Mi pedig csak ezt akarjuk tenni. Hallják meg, hogy mi a fájdalmunk, s akkor intézkedjenek, és pedig intézkedjenek azon az egyetlen módon, amely nyitva áll: revideálják minél előbb ezeket a lehetetlen, Európa békéjét veszélyeztető és az európai közgazdasági egyensúlyt feldöntő békeszerződéseket! (Helyeslés.) Elnök: Az igazságügyminister ur kivan nyilatkozni. Pesthy Pál igazságügyminister: T. Képviselőház! Én megértek minden törekvést és minden politikai munkát abból a célból, hogy egy társadalmi egységes felfogást, egy nemzeti egységes felfogást munkáljunk ki. Nem értem meg azonban azt a módot és azt az eszközt, amellyel az igen tisztelt ellenzéki urak ezt az egységes társadalmi felfogást kimunkálni akarják. (Zaj.) Mert sértegetéssel, hántással alig hiszem, hogy ez a cél elérhető lenne. (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Ki sértetti) Méltóztassanak megvárni, míg beszé; demet elmondom, és akkor a tisztelt képviselő urak megtudják, hogy miben látom a sértést. (Rassay Károly: Mimózák!) Én magának a kérdésnek lényegére nézve nem kívánok nyilatkozni, csupán arra nézve, amit Friedrich István képviselő hangoztatott itt, hogy tudniiillik ez a párt elvesztette künn 87
