Képviselőházi napló, 1927. VII. kötet • 1927. november 22. - 1927. december 20.

Ülésnapok - 1927-100

a3á Áz országgyűlés képviselőházának Én tehát e részben azt javasolnám, hogy az első bekezdés helyett a következő szöveg állittassék be (olvassa): »Ha a vádlott a főtárgyaláson részletes beismerő vallomást tett, amelyet a főtárgyalás egyéb adatai is megerősítenek, a főtárgyalásról a vádlott nyilatkozatát és egyéb a vádlott vallomását megerősítő adatok preciz felsorolását és tartalmazó jegyzőkönyv szerkesztendő«. Ez tehát épen ellenkezője annak, amit a minister ur javasol. »Ha az ilyen esetben hozott büntető Ítéleteket peroryoslattal senki sem támadja meg, a jegyzőkönyvet fel kelljen olvasni, annak észrevételnélküli helybenhagyása az Ítélet jogerőre emelkedését kimondó végzésben feltüntetendő«. Miért mondom ezt? Azért, mert ilyenkor az első fokon a dráma véglegesen be van fejezve. Megnyugszik mindenki. Ha tehát ott végleges elhatározás történik valakinek sorsa felett, erről legalább legyen olyan közokirat, amely hirdesse a törvényességi alakiságnak precíz és részletes betartását. Ne legyünk olyan könnyelműek. Hiszen a biróság Ítélkezésében meg lehet bízni, de méltóztassék elhinni, hogy azok a jegyzőkönyvek sokszor igen becses adatok arra, hogy kiolvashassuk belőlük, hogy tulajdonképen mi is történt. Ha most ezt egyszerűen mellőzzük, akkor az embereket kiszolgáltatjuk az emlékezőtehetség működésének és ráutalunk egyszerűen' arra, hogy a birák tudják, mit csinálnak és nem kell megörökíteni, nem kell leírni. Ezt a fárad ságot talán megéri egy embernek sorsa. Ne takarékoskodjék a mélyen t. igazságügyminister ur és a t. Képviselőház ebben a kérdésben, amely semmi politikumot nem tartalmaz, amely nem lehet pártkeret, pártmeggyőződés kérdése. Az emberek sorsa iránti érdeklődés, az azak iránt való érdeklődés kérdése ez, akik egy tollvonással kiközösittetnek a tisztességes társadalomból azon a címen, hogy beismerték, hogy bűnösök. Száz és ezer oka van annak, hogy valaki a beismerés dacára ne legyen bűnösnek nyilvánítható h a az | egyéb körülmények, amelyek megrögzittetnek, fennállanak. Épen azért én ugy a jegyzőkönyv, mint az Ítélet szerkesztésénél a legpedánsabb, a legprecízebb pontosságot kívánnám és én ezen a ponton a részletességtől sem térnék el. A második bekezdés helyett pedig a következő szöveget javaslom (olvassa): »Ha a főtárgyalás felmentő^ Ítélettel vagy az eljárás megszüntetésével végződött és a perorvoslatra jogosultak fellebbezéssel nem élnek, a főtárgyalási jegyzőkönyv csak azon tények felsorolását tartalmazza, melyekre a bíróság ítéletét vagy végzését alapította. Ugyanezt tartalmazza a jogerős ítélet és végzés. A birói tanácskozásról és szavazásról pedig mindig külön jegyzőkönyv veendő fel.« íme itt már egy koncessziót vagyok hajlandó tenni. Releváns tények felsorolására szorítkozom ott, ahol a tárgyaláson megtörténik a kontradiktorius vita, amelynek leszűrt eredményeit rögzíti meg. a tényeket, amelyekből a biró levonja a jogi következtetést. Ezeknek azonban benne kel lenniök. E nélkül csak tómegmunkálkcdás, blankettáris munkálkodás lesz a büntető jogszolgáltatásban. Már pedig óva intem a mélyen t. igazságügyminister urat, mint akit a legfőbb felügyeleti nog illet meg a büntetőigazságszolgáltatás terén: csak ez a blanketta^ munkálkodás ne valósuljon meg. Hiszen méltóztatik emlékezni arra az időre, amikor még a kampórendszerrel kellett küzdeni, amikor még ugy történt a dolog, hogy az ügyész elkészítette a maga vádiratát és abból automatice kikampózott valamit a bíróság és 100. ülése 1927 december 6-án, kedden. let belőle vádhatározat. Mennyit kellett küzdeni ezért!^ Nem lehet egyszerűen odaállítani azokat a sémákat, nem lehet egyszerűen ezt a nagy latitüdöt adni az alakiságban. Az alaki jog prerovativája az, hogy vigyázzon az anyagi igazságra. Már pedig az alakiságnak mellőzése pongyolaságot, felületességet és könnyüvérüséget eredményezhet az Ítélkezésben. Ugy sem nézi meg senki sem. — mondják — ugy sem fellebbez senki, jól van ugy is, ahogy van. Ezeket még bagatell ügyekben sem engedném meg. A birói fórum előtti eljárás megtisztelése van abban, hogy betartassanak azok a rendszeres feldogozott peranyagok, amelyekre az ítéletet alapítják. Ami pedig azt illeti, hogy a birák tanácskozásáról csak akkor kell jegyzőkönyvet felvenni, ha nincsenek egy véleményen, ezt^ is nagyon elhibázottnak tartom. A felsőbíróság számára mindig nagy forrás az, hogy mit tartalmaz a tanácskozási jegyzőkönyv. Nem elég azt mondani hogy megegyeztünk, tehát kész, sőt arra kötelezném a biráikat. hogy mindenki a magaindokolását diktálja be és ha abból egyértelmű eredmény származik, annál jobb, annál becsesebb. De azt mondani, hogy nem kell jegyzőkönyvet felvenni a tanácskozásról, ha amúgy is megegyeznek, mélyen tisztelt igazságügyminister ur, ez is kétségtelenül a nivó alá szállításának egyik kényelmi eszközévé válhatik. Nem mindig és nem minden generáció érdemli meg azt a nagy megbecsülést és bizalmat, amellyel ez idő szerint vagyunk. Törvényben kell gondoskodni arról a prerogativárói és azokról a lehetőségekről, amelyek kizárják azt, hogy könnyelmű Ítélkezés történhessék. Épen ezért mindig elrendelném, hogy a birói tanácskozásokról jegyzőkönyvet vegyenek fel, mert ezt ép oly fontos és becses okmánynak tartom, mint magát a jegyzőkönyvet. Hogy miért? Engedje meg a minister ur, hogy még egy külön szempontot ajánljak nagybecsű figyelmébe. Ez a novella az Írásbeliséget állítja vissza régi jogaiba. A felsőbíróságon rengeteg lesz azoknak az ügyeknek a száma, amelyek tárgyalásánál a felek nem jelenhetnek me^a, ahol azonban jogerős ítéletek keletkeznek. Nem érzi-e a mélyen tisztelt minister ur, hogy milyen becses anyag van azokban a tanácskozási jegyzőkönyvekben, ha látja a felsőbiró, milyen jogvita volt a birák között és hogyan jutottak egyöntetű eredményre, miből deriválódott az a jogi egység, amely .• a biró mellében és szivében kialakult a tanácskozási szobában? Hiszen sokszor mennyire megváltozik az a külső szigor, amely a tárgyalóteremben mutatkozik, amikor a birák visszavonulnak a tanácskozó szobába és ott hárman kicserélik véleményeiket! Eleinte talán viták származnak és később hozzák le egy nevezőre a kérdést. De ezeknek a vitáknak jogi és ténybeli forrása legyen megrögzítve a biróság igazolására, a biróság tekintélyének védelmére és a felsőbíróság ellenőrző hatalma szempontjából. Ezért helyesebbnek és egyszerűbbnek is tartom a magam szövegezését. Mély tisztelettel kérem tehát a tisztelt Képviselőházat, hogy legalább itt, ebben a kérdésben szívlelje meg elhatározását és tegyen félre minden partkérdést és mindent, mert emberek sorsáról döntünk, emberekről Ítélkezünk most ebben a teremben. Ne mondja reánk az utánunk következő nemzedék azt, hogy mi kiszolgáltattunk embereket birói önkénynek, kiszolgáltattunk könnyelműségnek és kényelemnek, amikor meff-