Képviselőházi napló, 1927. VII. kötet • 1927. november 22. - 1927. december 20.

Ülésnapok - 1927-92

Az országgyűlés képviselőházának 92, ülése 1927 november 22-én, kedden. 11 látja a nép, — én azt hiszem, hogy ez nem fog megvalósulni — de azért mégis azt hiszik, hogy talán a felsőház fog rajtunk segiteni. (Fábián Béla: Ez is nulla, az is nulla!) Mert itt csak egy ember dönt és ez a ministerelnök ur, a képviselőház pedig szolgalelküen megszavazza mindazt, amit a ministerelnök ur követel. Soha ez a szólás, hogy »l'état c'est moi« nem volt jobban alkalmazható, mint a mostani rezsim alatt. Amint tehát mondottam, nem szállítot­ták le az adókat. 1925-ben leszállították a for­galmi adót 1%-kal. Mi ennek a következménye? (Bródy Ernő: Nagyobb a bevétel!) Örült na­gyok a bevételek, pedig 3%-ról 2%-ra szállítot­tuk le a forgalmi adót. A pénzügyminister ur azt hiszi, hogyha azt mondja, hogy leszállitotta az adót, hogy kevesebb adót fog beszedni, ezzel bebizonyíthatja azt, hogy tényleg kevésbé nyo­moríthatják meg az embereket. Méltóztassa­nak megnézni az átalányozásokat. Amikor 3%-ról 2%-ra redukálta a minister ur a for­galmi adót, felemelte az átalányozást, nemhogy leszállitotta volna. Azóta mindörökké, mindun­talan felemelt adókkal van nekünk dolgunk és sehol sem látjuk a leszállítást. Becsületesen koncedálom azt, hogy a pénzügyminister ur utasítást adott közegeinek, hogy szállitsák le az adókat. (Fábián Béla: Nem mernék akkor felemelni! — Zaj.) Én ezt becsületesen beval­lom, de ezt sehol sem tartják be és a pénzügy­minister ur nyugodtan tűri azt, hogy közegei a vidéken és a fővárosban nagyobb adóösszege­ket vegyenek ki a népből, mint eddig. Ez nem igazságos eljárás. Igaz az is, hogy a pénzügyminister ur, ha konkrét panaszokkal megyünk hozzá, érvényt szerez annak, hogy a panaszok orvosoltassanak és a panaszokat nemcsak hogy meghallgatja, hanem rendesen orvoslási is ad. Ezt is konce­dálom. Ez azonban még mindig nem segit azon, hogy az egész budgetből azt látjuk, hogy az adó olyan arányokat ölt, amelyet a nép nem bir el. (Fábián Béla: Negyven millióval több a forgalmiadó bevétel az előirányzatnál. — Zaj.) önök meg fogják érezni nemsokára, hogy lehetetlenek ezek az adók, mert én — aki min­denkor optimista voltam — ugy látom a jövőt, hogy tavasszal az inzolvenciák tömege fog mutatkozni az országban, annyira, hogy alig bírunk majd velük megbirkózni. Lehetetlen­ség elbírni azt, hogy ne nyerjenek az emberek, akiknek háztartásukat fenn kell tartaniok. Sajnálom, hogy Magyarország lakossága még nem jutott arra a tudatra, hogy neki egysze­rűbben kell élnie, hogy a béke-standardot nem lehet fentartani. Ott van a rezsi, amelyet nem tud behozni és ott van az áru, a nyakán, ame­lyet nem tud eladni, mert a tél nem köszön­tött be olyan erősen, mint hitték. Méltóztassék elhinni, hogy csak ezután az összeomlás után fogunk annak tudatára ébredni, hogy nekünk máskép kell berendeznünk életünket. Nincs jo­gunk ugy élni, mint most élünk, épugy, mint az államnak nincs joga azokat a kiadásokat eszközölni, amelyet ma eszközöl. A magyar állam nagyzási hóbortban leledzik ezzel a 16 vármegyével; (Ugy van! Ugy van! a szélső­baloldalon.) azt hiszi, hogy még mindig Nagy­Magyarország és a szerint veti ki az adókat és a bevétel szerint irányítja a kiadásokat. Ez csak az ország tönkrejutására fog alkalmat adni. így nem lehet fentartani ezt az államot. Mi lehetünk vakok, mi csinálhatunk egy dara­big strucc politikát, de meg fogják látni és sa­ját bőrünkön fogjuk tapasztalni, hogy az a gazdálkodás, amelyet az állam és a magános visz ebben az országban, kivihetetlen dolog, amely még seholse vált be és nálunk sem fog soha beválni. Talán azt méltóztatnak hinni, hogy amit én most mondok, az frázis. Egy igen jeles köz­gazdászunkra, Vágó Józsefre utalok, aki egyik közleményében dr. Szigethy József cikkéből azt citálja, hogy Magyarországon minden fejre 400 aranykorona jut... (Bródy Ernő: Adó?) Nem adó, hanem keresmény. Minden egyes fejre csak 400 aranykorona. Ez az összeg, ame­lyet egy lélek általában megkeres. Ha azt vesszük, hogy ebből legalább egynegyed részt állami adóban kell az illetőnek lefizetnie, (Fá­bián Béla: 104 aranykorona átlag fejenként az adó!) nem akarok túlozni, amelyhez járulnak még a községi és többi adók is, amelyeket szin­tén le kell fizetni, az illetőnek a bevétele tehát egy hónapra nem több, mint 25 aranykorona. Ez a 25 aranykorona 60-400 papirkoronának felel meg egy hétre. Méltóztassék elgondolni azt, hogyan és miképen tud boldogulni egy ember ebben az országban hetenként 60*400 ko­ronából. Ez olyan adat, amely nem tőlem szár­mazik, amelyet egy tudós számított ki. Nem hiszem, hogy mások más véleménnyel volná­nak, mert erre a cikkre nem jelent meg semmi­féle válasz, mindamellett, hogy annak szerzője igen ió hírnévnek örvend. Hogyan lehet itt általában arra gondol­nunk, hogy takarékosságot mutassunk, amit a pénzügyminister ur mindig hangoztat, amit joggal az újságokban is lansziroz? Hogyan lehet arra mutatni, hogy takarékosak legyenek itt az emberek, hogy pénzüket takarékpénztá­rakba, bankokba, folyószámlára tegyék be, amikor még nem olyan régen letiltották ezek­nek a kifizetését, és amikor most azon va­gyunk, hogy minden nem ingatlan értéket egy­szerűen nuiliűkáljunk, egyszerűen megsemmi­sítsünk ? Hogyan lehet valakitől azt követelni, hogy bevigye a pénzét egy takarékpénztárba és takarékosságot mutasson? Nagyon szomorú jelenség erre vonatkozó­lag, hogy nekem kell igy beszélnem, aki meg­lehetősen ismerem" az ország viszonyait, isme­rem, különösen azokat a viszonyokat, amelyek közvetlen körülöttünk észlelhető. Soha annyi szegény még nem járt hozzám, soha annyi ál­láskereső mésr nem korjogtatott az ajtómon, mint most. (Fábián Béla: A kénviselők elő­szobái tele vannak állást keresőkkel! — Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ezek az emberek nagyon olcsón 500.000—400.000 koro­náért is vállalnának munkát, ezek az emberek ingyen is mennének, csak kapjanak alkalma­zást. A másik oldalon pedig rájuk nehezedik az, hogy tisztességes polgári kabátot kell vi­splniök, mert különben nem kannak állást. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ilyen viszonvok között az adókat lehetet­lenség ugy megfeszíteni, amint azt a t. pénz­ügyminister ur teszi. Kisebb jövedelemnél, drágulásnál terhesebb adó: ez teljesen kivihe­tetlen, ezt az ország nem: fogja kibírni. A pénz­ügyminister ur azt mondotta például, hogy íme, 12 és fél millió forgalmi adót engedtem el — erre kötelességem reflektálni, mert azt hiszem, hogy félreértette szavaimat — és ettől várja az olcsóbbodást. Azt hiszem, hogy annyi közgazdasági tudása mindenkinek van ebben a Házban, hogy az áru elsősorban konjunk­túrának van alávetve. (Zaj. — Halljuk! Hall­juk.) Másodsorban azonban mi az áruolcsób­bodás? Például a fogyasztási adó eltörlése^ál­tal egy tojás négytized fillérrel lett olcsóbb. Hova lehet ezt belekalkulálni? Nem ettől, ha­nem az összes adók tömkelegéből jön a drágu­2*

Next

/
Thumbnails
Contents