Képviselőházi napló, 1927. VII. kötet • 1927. november 22. - 1927. december 20.
Ülésnapok - 1927-92
12 Az ország g y ülés képviselőházának lás. Az összes adóleadások tömkelegéből és igy az autóadóból is. csak az fog következni, hogy aki autót tart, az ezt az adót fel fogja számítani és fel kell neki számítani, kalkulálnia kell avval, hogy hogyan adja el a tojást, ha azt autón szállítja, mint ahogy autón fogják a jövőben szállítani. De mi történt még 1925 óta? Jöttek a céladók, jött a rokkantadó külön, nem volt elég a budget, jött az országos betegápolási pótadó, most jött utoljára a luxusadó. (Fábián Béla: A leventeadó! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: A közszükségleti cikkeknél! — Zaß.) Sok jóindulatot látok a pénzügyministernél, hogy azt a lehetetlen elaborátumot leszállítsa. De mi a luxusadó? Egyszerűen a forgalmiadó felemelése. (Ugu van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Legyünk ezzel tisztában. Azt mondják az emberek, hogy ne legyen luxus. Ez őrültség, mert ha luxus van, azzal a luxussal nagyon sok embernek adunk munkát, kenyeret, keresetet. Őrültség, ha feláll valaki, kiáll és azt mondja, hogy ne engedjük meg a luxust- örüljünk, ha luxus általában lehet, mert amig kapitalizmus van, ez által a luxus által jutnak az emberek keresethez. Ha valaki autót tart, akkor annak nálunk rendesen sofőr is kell. kell annyi meg annyi ember, aki reparálja, megnézi azt az autót: ez mind a keresethez tartozik, ha az autót általában luxusnak veszik. De most íme itt van az autóadó. Nagyon jól mondotta az előttem szólott t. képviselő ur: ennek az adónak igen nagy jövője van, igen sokat fog bevenni az állam, de csak a lakosság rovására. Itt van azután még egy pont, amely az adónál nagyon fontos. Az adóbizottságok mindenkit, akinek autója van, sokkal magasabban fognak megadóztatni. Rá fognak mu-. tatni arra: önnek autója van t az ennyibe meg ennyibe kerül — és nem veszik tekintetbe, hogy az üzletéhez kell, hanem egyszerűen kivetik ehhez mérten az adót. (Fábián Béla: Amerikában minden munkásnak van autója!, — Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: De fizet adót! — Fábián Béla: De nálunk Kun László szekeréhez akarnak utat épiteni!) Elnök: Csendet kérek! Sándor Pál: Én tehát azt mondom, itt van az ideje, hogy mi a pénzügyministernek hatalmas állj-t kiáltsunk oda. Tovább nem lehet feszegetni az adó kérdését, mert minden adó, — mint már kétszer ismételtem, — az egész lakosságra hárul. Igen helyesen mondotta a t. képviselő ur, — azokra a témákra, amelyeket ő igazán nagyon szépen fejtett ki, nem is fogok kitérni —- igaz, hogy a mi utaink kiépitése határozottan szükséges. Utaink jobbak, mint voltak a békeidőben, ezt koncedálom. mindamellett azonban azt hiszem, hogy a külfölddel összehasonlítva, utaink a legrosszabbak azok között, amelyek lefelé, a Balkán felé vannak. (Gaal Gaston: Hercegovinában olyan utakat építettek, mint a tenyerem!) Ott gyönyörűek az utak. De ezek az utak — amit előttem szólott t. képviselőtársam talán elfelejtett. — rendesen öt fajta utat képeznek, mert mindig próbálkoznak, hogy az ut igy jobb-e, vagy amúgy. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Mindenütt igy van!) Bocsánatot kérek. t. minister ur. Nyugaton és Amerikában az utépités olyan előrehaladott stádiumban van, hogy itt nem kellenek semmiféle próbautak, hanem egyszerűen akceptálni kell azokat az elveket, amelyeket ott kifejlesztettek. Teljesen igaza volna az előttem szólott t. képviselő urnák a bitumen-utakkal, ha a bitument nem kellene importálni. (Herrmann 92. ülése 1927 november 22-én, kedden. Miksa kereskedelemügyi minister: Látja, kérem, ez az! Mégis csak van itt, amin gondolkodni kell!) Bocsánatot kérek, méltóztatik látni, t. minister ur, hogy én nem hallgatok el semmit és nem fogok az önök rovására irai valamit, ami nem oda Írandó. Sajnos, túlsók az, ami az önök rovására Írandó; ez a baj. Mondom tehát, bitumen-utakat nem tudunk csinálni, mert â bitument importálni kellene, de cementutákat tudunk csinálni. A cementutak építése tekintetében pedig teljesen elfogadott elvek vannak, hogyan kell csinálni, miképen kell csinálni. A fő azonban az, hogy nem ilyen uj adó alapján kell ezt csinálni, hanem a budget alapján, t. minister ur. A budgetből kitelik ez. (Rassay Károly: Már megalakult az utépitő szindikátus! — Fábián Béla: Megvan az utépitő szindikátus? Ejnye, ejnye!) Az egyik oldalán oly sok felesleges kiadást látok, minister ur. Látok olyan ügyeket előtérbe tolni, mint a Talbot-ügy, amelyről még fogok itt beszélni. Látok olyan gondolatokat, amelyek már azok közé a dolgok közé tartoznak, amelyekről e pillanatban nem akarok szólni. Látok segítségeket — hogy ne bántsak meg senkit, azt mondom — olyan gyönge intézmények részére az állam részéről, amelyek abszolúte nem illenek egy olyan szegény állam budgetjébe, mint mi vagyunk. Mi nem tudnók a budgetből a mi utainkat helyreállítani? Bocsánatot kérek, t. minister ur, ezi az adó kell azért, hogy az adóbevételeket gyarapitsuk; nagy bevételünk lesz ebből az adóból, úgyhogy nem fogunk annyit költeni az utakra, mint amennyit be fogunk venni ebből, (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Hohó! — Halász Móric: Még javításra is ajig elég!) mert ha egyszer az utakat megcsinálták, akkor csak javitások lesznek és akkor ez a nagy bevétel többé nem lesz szükséges. Nem azt mondom, hogy a megépített utakra már nincs kiadás, hanem azt mondom, hogy sokkal kisebbek a kiadások, ha egy utat fenn kell tartani, mintha uj utat kell épiteni. Az előbb felszólalt t. képviselő ur azonban majdnem megfeledkezett például a fővárosi utakról. Olyan pazarlást, amilyent a főváros végbevisz az utak építésében, sehol a világon nem látni. (Fábián Béla: És még rosszak is az utjai!) Méltóztassék megnézni egy főutat, például a Hidegkúti utat, ez minden nyáron el van zárva, azt minden nyáron újjáépítik. Mibe kerül ez az építés, a helyett, hogy egyszer tisztességesen megcsinálták volna! Ha ez el van zárva, akkor a Pasaréti utón kell menni, úgyhogy az egész teherfogalom, az egész autóforgalom mind ezen a gyengébb alapozású utón megy; a jövő évben azután azt zárják el és az előbbit nyitják meg. Miért van ez a könnyelmű gazdálkodás, amilyent én meg életemben sehol a világon nem láttam? Láttam most utakat jóformán az egész világon; mondhatom önöknek, hogy olyan könnyelmű gazdálkodást, amilyen nálunk utaink tekintetében van, még sehol a világon nem láttam. Sehol a világon, még Szerbiában sem láttam. Az utak még ott is jobb állapotban vannak, nem beszélve arról, amit Gaal Gaston t. képviselőtársam mondott, hogy Bosznia-Herecegovinában olyan utak vannak, hogy Budapesten például az Andrássy-ut nem oly jó, mint BoszniaHercegovina utjai. (Jánossy Gábor: Kállay megcsinálta!) Legyen szabad elmondanom itt — önöket talán érdekelni fogja — hogy külföldön hogyan fogják fel az ilyenfajta útépítéseket. New-Yorkban most építettek a Hudson-folyó
