Képviselőházi napló, 1927. VII. kötet • 1927. november 22. - 1927. december 20.

Ülésnapok - 1927-97

144 'Az országgyűlés képviselőházának 97. És hogy ez nem tisztán magának a rend- i őrségnek a közegeire vonatkozik, igen t, minister ur, hanem ebbe a mételybe, ebbe a fertőbe az igazságügy minist er ur hatáskörébe tartozó királyi ügyészség tagjai is bevonattak, erre vonatkozólag bátor vagyok szó szerint felolvasni egyreszet annak a közjegyzői nyilatkozatnak, amelyet emiitett egyen tett. (Váry Aioert eiőadó: Kubin mondotta!) Kérem, igen t. előadó ur, vannak egyéb adataim is, amelyek nem cáfolják meg azt, amit ez az ember mond. Senmii oka sincs arra, hogy amikor az országból kikerült — elfogom mondani azt is, hogy miképen került ki — s olyan helyen van, amelyet semlegesnek tekintüeiünk, s ahol Őt a bűnvádi eljárás a magyar kormány, a királyi ügyészség és a rendőrség jóvoltából már nem érheti utói (Vary Albert előadó: De igazolnia kellett magát:) ne vallja az igazat. Ëz az ember ebben a közjegyzői okiratban a következőket mondja (olvassa): »Itt jut eszembe, iiogy két nappal, nneiott az ügyészségre átkísérlek, Miskoiczy ügyész jóit a rendőrségre és engem neki megmutattak. Ugyanaz nap délután tgy teieíonDeszéigetést hallottam, amely Zdeoorszky és Miskolczy között folyt le, és egészen világosan emlékszem ebboi a beszélgetésoöi a következőkre: »Ügyész ur, megállapodásunk szerint azt a kis tiut. aki vasárnap este el fog utazni, az ügyészségre visszük«. Kisfiúnak azért nevezik, mert alig húsz éves. (Olvassa): »Vasárnap délben Ham f-éter és Szántó (JUudwig) .Lajos jöttek az ügyészségre, hogy elvigyenek. Jróhl (Alexander) Sándort és Normayt elvitték, nehogy ugy tűnjék tel a dolog, hogy egyedül engem hoznak vissza a rendőrségre, róhl (Alexander) Sándort és Szántó Ludwigot és engem egymáshoz kötve bevittek a rendőrséghez«. Ez igazolása annak, hogy az ügyészségről, hogy viszik az embert a rendőrségre. (Tovább olvassa): »A rendőrségnél Póhlt és Normayt az én jelenlétemben hallgatták ki és közölték veiük, hogy a vizsgálat kiegészítése céljából hozták vissza őket. Normayt a 200. számú cellába vitték, engem is kivittek abból a szobából, ahol Pohl voit azzal a kifogással, hogy engem is a 200. számú cellába fognak vinni. Ezután Hain és Búbos megmutatták azt az útlevelet, amellyel Berlinbe utaztak. Mielőtt aláirtam az útlevelet, Eduárd Rössler névvel kellett egy lapot teleirnom, hogy aláírásomat begyakoroljam. Három óra tájban Hetényihez vezettek. Heíényi még egyszer elmesélte azt, amit előzőleg mondott külföldi tevékenységemről és hangsúlyozta, hogyha nem tartom magamat az ő instrukciójához, a következményekért kell hogy feleljek. A rendőrségről előbb haza szüleimhez, azután a Keleti pályaudvarra vittek, ahol Hain megváltotta a jegyet a berlini gyorshoz Berlinbe és Hain Kelenföldig elkisért. (Propper Sándor: Az a Hain hatósági ember?) Igen! Propper Sándor: Szép dolog! — Farkas G%ula köbeszól.) T. képviselőtársamtól elvárom, hogy elhigyje nekem, hogy ilyen dologban nem állok fel anélkül, hogy ne legyenek bizonyítékaim. (Farkas Gyula: Várom azokat!) Tessék csak az egy órát megvárni! (Tovább olvassa): »Hain Kelenföldig kisért, átadta az útlevelet és 350 pengőt és azt mondotta, hogyha nem futja a pénzből és nem kapok munkát, menjek el a berlini magyar konzulhoz, ahol igazolva leszek és majd támogatni fognak, esetleg munkát fognak szerezni. Március 14-én érkeztem meg Berlinbe, a követülése 1927 november 30-án, szerdán. kező nap a magyar követségre mentem és a konzulnál jelentkeztem. A konzul kijelentette, hogy igazolásom nem érkezett meg ugyan, de minelyt megérkezik, közölni fogja veiem. A konzul mintegy három hét múlva értesített, hogy igazolásom beérkezett«, (farkas Hiyuia: Ezt ő mondja!) Ezt a konzulnál meg tehet állapítani, tessék csak várni! {Tovaob olvassa): »Ezen idő alatt ötször-hatszor voltam a követségen ...« (jfropper Sándor: Hivatalból nem hisz képviselőtársának! — Farkas Uyula: Képviselőtársamnak hiszek, csak annak a pasasnak nem!) Elnök: Farkas Gyula képviselő urat kérem, ne méltóztassék állandóan közbeszólni! Györki Imre (olvassa): »... és bár mardosott a lelkiismeretem, a nyomor visszakergetett, hogy ezt a lehelőséget kihasználjam. Ott kisebb összegeket kaptam, esetenként 10—15 márkát. Foiyó évi június 15. és 30. között egy levelezőlapot kaptam, mely szóról szóra következőkép hangzik: »Kedves Rí«.— tudniillik kedves Rubin — »legyen szíves holnap reggel kilenc óiakor a Hotel Centrumban« — megmondja, hogy hol — »meglátogatni«. A kővetkező nap reggel elmentem s ott Zseborszky detektivícfeiügyelőt találtam, aki elsősorban az után kérdezősködött, hogyan élek s azután különböző fényképeket mutatott, kérdezve, láttam ezek közül valakit Berlinben? Azt is megmondotta nekem, hogy uj okmányokat fogok kapni, amelyeknek segítségével a berlini magyar kommunistáknak megmagyarázhatom Budapesti ői való szökésemet, igyekezzem bizalmukat megnyerni és keresztülvinni, hogy az ottani orosz követségre vagy kereskedelmi képviselethez juthassak, hogy később Oroszországba utazhassak. Azonkivül azzal biztatott, hogy a Massen-Strasse y. számú hazat figyeljem meg, mert ott magyar kommuuisták szoktak megszállaui«. Az is benne van, t. minister ur és t. Képviselőház ebben a közjegyzőileg hitelesitett nyilatkozatban, hogy jelentéseket is küldött ide, és pedig olyan címre, amelyet Hetényi főkapitányhelyetteshez egészen közeli cím. Es ne méltóztassék azt hini, — tudom, hogy Farkas Gyula t. képviselőtársam a második nemzetgyűlésnek nem volt tagja — hogy valószínűtlenül hangzik ez az állítás, mert nekünk, akik tagjai voLunk a második nemzetgyűlésnek, hasonló természetű ügyekről már tudomásunk van. Mi emlékszünk aira, hogy az Eskütt-perből kifolyólag az Eskütt-per egyik vádlottját a magyar kormány egvik tagja százezer korona — akkor horribilis pénz volt ez — utipénzzel látta el, hogy vándorbotot vegyen a kezébe, hogy átvitorlázhasson Amerikába, hogy ennek a vádlottnak tanúvallomását ne lehessen felhasználni, mert ő azzal fenyegetőzött, hogy különben leleplezi töboi társait is, akik benne voltak az ügyben, akiknek napfényiehozalala pedig világraszóló botrány lenne. (Malasits Géza: Zákány Gyula volt!) Igen, ez Zákány Gyula volt. (Malasits Géza: Vass minister ur juttatta ki Amerikába! — Zaj. — Elnök csenget.) Ez nem uj dolog, de a másik dolog sem uj, amely a berlini követséggel, a berlini konzulátussal kapcsolatos. Hiszen ha ön, Farkas tisztelt képviselőtársam, tagja lett volna a második nemzetgyűlésnek, akkor tudta volna, hogy a frankper vádlottjainak tanúvallomásában már szerepet játszott a berlini követség. Ugy látszik, hogy a berlini követség a fedőszerve a magyar kormánynak és a magyar kormány egyes közegeinek, különféle bűncselekmények eltussolásában. (Váry Albert előadó: Segit a nyomozásoknál. — Zaj.) Bocsánatot kérek, tisz-