Képviselőházi napló, 1927. VII. kötet • 1927. november 22. - 1927. december 20.

Ülésnapok - 1927-97

Az országgyűlés képviselőházának 97. telt előadó ur, egy bizonyos tekintetben gondolkozásra készteti az embert az a körülmény, hogy mindig a berlini követséggel találkozunk akkor, amikor ilyen bűncselekmények eltussolásáról van szó. Amikor a frankügyet bizottságilag és itt a Házban tárgyaltuk, akkor is arról voLt szó, hogy utasitást kaptak azok a fiatalemberek, akik a hamis frankok értékesítésével voltak megbizva, hogy menjenek külföldre és egy kettétépett névjegy egyik részének felmutatásával a berlini követség megjelölt tisztviselőjénél igazolják magukat és akkor segélyeket fognak kapni. Nem véletlen az sem, hogy megint a berlini követséghez küldték Rubin Edét és azt kapcsolták be abba, hogy egyrészt ezekben a dolgokban spionszolgáiatot .teljesítsen, másrészt pedig, hogy az ezen kommunista-üggyel kapcsolatos bűncselekmények felderítését megakadályozza. (Váry Albert előadó közbeszól.) Elnök: Kérem az előadó urat, ne méltóztassék minden egyes megjegyzésre reflektálni, erre módja lesz az előadó urnák a záróbeszédben. Györki Imre: De igen t. Ház, felmerül az a kérdés, vájjon miért történt az, és mi érdeke volt a rendőrségnek abban, hogy itt Rubin Edét hivatalból megszöktesse. Ez egyszerű kérdés, amely magában hordja a feleletet. Peleletet kapunk akkor, ha megint visszatérünk arra, amire beszédem során már hivatkoztam, az 1921 : XIX. tc.-nek arra a rendelkezésére, hogyha a vádlottak a nyomozás adataival megegyező beismerő vallomást tettek, a vizsgálat lefolytatása nem feltétlenül szükséges. Ebben az ügyben a vádlottak kipofozása folytán a rendörségnek sikerült a nyomozás adataival egyező beismerő vallomáshoz jutni, mert hiszen nyilvánvaló volt, — s a mi államrendőrségünk politikai osztályának is van annyi jártassága ezekben a dolgokban, — hogy amenynyiben a nyomozati hatóság tárgyi bizonyítékokat nem tud szerezni, feltétlenül szüksége van az ilyen beismerő vallomásokra. Ezért az a terror, az a fenyegetés, az az ütés, az a kínzás, amelynek egyesek ki voltak téve, amíg a rendőrségi fogdában voltak, nem szűnik meg akkor sem, ha a vádlottakat átkísérik az ügyészségre. Mert ott is az ujabb időben be van vezetve az a rendszer, hogy a vádlottakat egy kis puhitás céljából visszavezetik a rendőrségre. (Zaj.) T. minister ur, tessék csak a kérdés iránt érdeklődni és megméltóztatik látni, hogyha nem vall a vádlott, akkor puhitás céljából visszaviszik Haiiihoz, Zdeborszkyhoz és a többiekhez és akkor megint megkezdődik a kínzás, a pofozás, a vallatás, hogy a már vizsgálóbíró előtt visszavont vallomást valahogyan megint módosítani tudja. Ellenben, ha mégis oda kerül a főtárgyalásra ez a vádlott is, minthogy vádolva volt, akkor a főtárgyaláson lehetősége van arra, hogy terror nélkül visszavonja az összes vallomásokat, leleplezve ott a rendőrség mahinációját, leleplezve az egész manővert, amely ott történt és a leleplezés folytán összeomlik az a nagy vád. amelyet a rendőrség hetek, hosszú hónapok nehéz munkájával tudott csak összetákolni, tudott csak összekovácsolni és amellyel — mint mondottam — az a célja, hogy megmentse Európát a bolsevizmus rémétől és megmentse Magyarországot egy ujabb anarchiától, egy ujabb forradalomtól. Ezek a jámbor dolgok napirenden vannak. Hogy. ebben a tekintetben mennyire így áll a helyzet, igen t. minister ur, arra vonatkozólag &$PVIS^ÖH42,I NAPLÓ. VII. ülése 1927 november 30-án, szerdán. 145 bátor vagyok a minister ur munkájának megkönnyítése és a nyomozás, a büntetőeljárás lefolytatása végett (Malasits Géza: Nem éred meg annak a végét!) fény képmásolatban rendelkezésére bocsátani azt az útlevelet, amelyet a rendőrség hivatalosan állíttatott ki Rubin Ede részére, hamis néven Rössler Ede névre. És nemcsak hogy a rendőrség állította ki ezt az útlevelet, hanem volt annyira kuláns, volt annyira előzékeny, volt annyira gavallér, hogy még azokat a bizonyos díjakat, amelyeket utlevélkiállitási illeték címén kell fizetni, sajátjából fizette ki. (Peidl Gyula: Milyen nagylelkűség!) Csak a komikum kedvéért jegyezem meg, hogy vannak I. és II. számmal ellátott útlevelek. A II. számmal ellátott útlevél drágább. A rendőrség, ha már választott, az olcsóbb megoldást választotta, hogy a saját zsebéből, a rendelkezési alapból ne kelljen akkora Összeget fizetnie. Itt van, igen t. minister ur, a Rössler Ede részére kiállitott rendőrségi útlevél, amelyre vonatkozólag Rubin Ede maga azt mondja, hogy amidőn azon a bizonyos vasárnapon viszszavezették őt az ügyészség fogházából a rendőrség fogházába, egy egész ivet adtak neki, hogy aizon az íven állandóan próbálja (aláírni a Rössler Ede nevet, nehogy ha eljáró közegekkel találkozik az utón, azoknak feltűnjék <a dolog, hamisnak tartsák az útlevelet és ai hamis útlevél leleplezésével leleplezzék az egész mali in ációt is. De tessék, minister ur, fáradságot venni és Rubin Edének személyi adatait megállapítani és összehasonlítani az ebben a hamis útlevélben foglalt személyi adatokkal. Akkor Ifitní méltóztatik majd azt, hogy Rössler is szabósegéd, Rubin is szabósegéd, Beregszászon született mind a kettő és mind a kettő 1907-ben. Mindkettőnek személyi adatai teljesen azonosak, azok mindenben megfelelnek. Ellenben a névváltozás volt az, ami ebben a tekintetben tévútra vezetett és amely lehetőséget adott arra, hogy kereket oldjon a bíróságnak, illetőleg rendőrségnek ez a Scharf Mórica és ne adassék meg a lehetőség arra hogy visszavonja vallomását, és ezzel a visszavont vallomással az egész nagy politikai pert, azt a monstruózus nagy politikai, kommunista ösz^ szeesküvést halomra döntse. Én ennek az útlevélnek minden egyes lapját át fogom adni a minister urnák mert ebből nagyon tanulságos kép tárul elébe, amely teljes egészében, 100%-ban igazolja azt, ami ennek a tanúnak Berlinben leadott közjegyzői nyilatkozatában benne foglaltatik. Mert a következő nyilatkozatot, illetőleg jelentést talál: hatjuk meg ebben a kommunista perben (oí*vassá): »Jelentés. 1927 március 14. tisztelettel jelentjük, hogy a nyert utasítás értelmében Rubin Ede vizsgálati fogolyt ma reggel 8 óra 05 perckor a Szobról érkező vonathoz kisértük ki azon célból, hogy az ezen vonattal állítólag érkező Révai Józsefet nekünk megmutassa. Rubin Edét, akit a vasútállomásig megkötözve vittünk, néhány perccel á vonat érkezése előtt a feltűnés elkerülése végett fotelékeitől feloldottuk és őt közrefogva, a perron a kijárat előtt helyezkedtünk el. A beérkező vonatról leszálló nagy. tömegben sietve,, egyesek rohanva tódultak a kijárat felé. Ebben a nagy tolongásban az egyik utas Háin Péter detektifelügyelő kalapját leütötte, amire a detektivfelügyelő kalapja után nyúlt, Rubin Edé\ ,ak alkalmat felhasználva a karját tartó Szántó Lajos detektív kezéből kiragadta magát és á közvetlen mellettünk lévő szűk kijárón keresztül a tömeg áltál is szorítva, a pályaudvaron 33