Képviselőházi napló, 1927. VII. kötet • 1927. november 22. - 1927. december 20.

Ülésnapok - 1927-92

â Âz országgyűlés képviselőházának 92. ülése 1927 november 22-én, kedden. fonálnak! — Szabó Sándor: Itt vagyok! — Kassay Károly: Élvezi képviselő ur a pofozko­dást? — Szabó Sándor: Ez nem fogja eldön­teni a kérdést! — Fábián Béla: Tibor örülni fog!) Fábián Béla képviselő urat kénytelen le­szek ismételten a mentelmi bizottság elé uta­sítani! (Sándor Pál: Egyszer már odautasitot­ták! — Pakots József: Egészen uj szisztéma!) Csendet kérek, képviselő urak! Napirend szerint következik az iparban, valamint némely más vállalatban foglalkozta­tott gyermekek, fiatalkorúak és nők védelmé­ről szóló törvényjavaslat harmadszori olvasása. Kérem a jegyző urat, sziveskedjék a tör­vényjavaslat szövegét felolvasni! Esztergályos János jegyző (olvassa a tör­vényjavaslat szövegét). Elnök: Vitának helye nincs, következik a határozathozatal. Kérdem a t- Házat, méltóz­tatnak-e az imént felolvasott törvényjavasla­tot harmadszori olvasásban is elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a törvényjavaslatot harmadszori ol­vasásban is elfogadja s azt tárgyalás és hozzá­járulás végett a Felsőházhoz teszi át. Napirend szerint következik a közúti gép­járóművek közúti célokra való megadóztatá­sáról szóló törvényjavaslat (írom. 279, 299) folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Wolff Károly! Wolff Károly: T. Képviselőház! Engem en­nél a törvényjavaslatnál felszólalásra a székes­főváros érdekeivel szemben érzett felelősség érzete késztet. A bizottságban már részletesen hozzászóltam e javaslathoz és most nem is kí­vánok ismétlésekbe bocsátkozni, annál kevésbé; mert hiszen a minister ur ő excelienciája az összes benyújtott módosításaimat magáévá tenni szíveskedett s azok abban a javaslatban, amelyet a bizottság a Ház elé terjesztett, már keresztül is vannak vive. Kétségtelen dolog, hogy az adójavaslatnál bizonyos nóvummal állunk szemben, ameny­nyiben az autó a mi adótörvényeinkben eddig csak mint minősitő körülmény szerepelt, és pe­dig az adózók hátrányára, mert hiszen a jöve­delemadóbevallási iveken van egy kérdés, hogy: van-e az illetőnek autója és ha igen, az hány lóerős. Az autó most mint külön adóalany jelenvén meg a törvényhozás előtt, és annak adója országos, adóvá alakulván át, remélhető­leg nem fog kizárólag minősitő körülményként kezeltetni az adózás szempontjából. Végeredj menyben ez a minősitő körülményként való kezelés a múltból ittmaradt csökevény, mert az autó már megszűnt luxustárgy lenni, az autó átalakult kenyérkereső eszközzé, az autó nélkülözhetetlen 'kelléke a napi életnek. Azok, akiknek autójuk van, nem okvetlenül dúsgaz­dag emberek, hanem például kötelesek azzal, mini a kenyérkeresetükhöz szükséges eszközzel élni, úgyhogy ez épolyan eszköz az ő kenyérke­resetükre, mint másnak a szerszáma. Ha pél­dául az orvosi kart vesszük, kétségtelen, hogy szükségük van az autóra kenyérkereset szem­pontjából. Amint a fejlődés mutatja, oly roha­mosan terjed el az autó, és pedig minden osz­tálytól függetlenül, hogy számolni kell azzal, hogy ez többé nem luxuscikk és nem is lesz luxuscikk. Az autóval szemben oly elbírálást kell tanúsítani, hogy az ne viselje magában az ellenszenv bélyegét. Sajnos, az autóval is ugy vagyunk, mint annakidején az akkori nemzedék a biciklivel volt, hogy ördög kerekének minősítették és " a " ' ' ; legnagyobb elfogultsággal kezelték. Ez még ma is fennáll, elsősorban a motorbiciklikkel szemben. (Ugy van! balfelől.) A motorbiciklik­kel szemben fennáll az az anipátia, amely sok intézkedést sugall, melyeknek bizonyos jogo­sultságát elismerem azokkal szemben, akik a motorbiciklivel visszaélnek. Kétségtelen azon­ban, hogy manapság már a motorbiciklit a leg­szegényebb náposztályból kikerülő egyedek használják, s ez oly eszközzé alakul át, amelyet nem lehet kizárólag az antipátia szemüvegén keresztül nézni, csak a visszaéléseket kell ül­dözni, hogy ne puffogjanak, ne csináljanak nagy zajt, stb. Az autót illetőleg is a falunak bizonyos ellenszenvével állunk szemben, amelynek szin­tén nem az autók az okai, hanem az a körül­mény, hogy a faluban az utak nincsenek por­talanítva. Kétségtelen, hogyha a portalanítás kérdését megoldanák, akkor a falu sem nézné ellenszenvvel az autót, mert hiszen az autó jelenti az idegenforgalmat s az autóval nem lehet elbánni az antipátia ' szemüvegén át nézve a kérdést. Az autó kétségkívül a jövő közlekedési eszköze. Én mindig sürgettem és sürgetem, hogy az útépítés keretében elsősor­ban gondoskodjanak arról, hogy lakott helye­ken a portalanítás kérdése meg legyen oldva. Kétségtelen, hogy egy falusi ember, aki a fő­útvonalon lakik, utcai szobáit nem használ­hatja, nem nyithatja ki az ablakokat, mert oly rettenetes por jön be, különösen vasárnap, amikor az autók a Balatonhoz mennek, hogy nem nyithatják ki az ablakokat s kénytelenek a kert felőli részre költözni, hogy élhessenek. Ennek azonban nem az autó az oka. Ha bitu­men- vagy kátrányozott utakat csinálnának a faluban, (Sándor Pál: Bitument nem lehet!) akkor megszűnnének ezek a bajok. Németor­szágban megoldották a kátránnyal a portala­nítás kérdését s például Bajorországban nin­csen por az utakon. Ott mehet nyitott kocsi a csukott kocsi után anélkül, hogy érezné a kel­lemetlenséget. Meg kell oldani a portalanítás kérdését. Most az útépítés stádiumában, nagy probléma előtt vagyunk, mert legfontosabb közgazdasági kérdésünk az útépítés. (Ugy van! jobbfelől.) Ez most rendkívül érdekes stá­diumba jutott: az alkotás stádiumába. Ennek keretében meg kell oldani ezt a kérdést s por­talanítani kell a faluban és lakott helyeken az utakat; akkor megszűnik az antipátia. Más­részt gondoskodni kell arról, hogy betartassék az a törvényes rendelkezés, hogy az utak nem közlegelők. Ki van mondva, hogy az utakon legeltetni tilos. Ezt azonban nem tartják be, mert ha megy az ember, azt látja, hogy az aprómarha, a baromfi ott van az utakon, az utakat ellepik a libák, kacsák, csirkék s az autósok a lehető legnagyobb elővigyázat mel­lett is belemennek ezekbe, mert például a gu­nár megáll az autó előtt és nein akar tovább menni. Feltétlenül meg kellene tiltani, hogy a jó­szágot ne hajtsák ki az autóutakra legelni, mert ez az abuzus lehetetlenség. Ez külföldön nincs így, ott az apró jószágokat nem engedik az utakra. Az ellenszenv felkeltésének nyomós oka az is, ha a gazdasszonyok látják, hogy az autók elgázolják a libáikat és tovarohannak. Ezt is meg lehetne oldani ugy, hogy ne tessék az utakra kiküldeni a libát. Az ellenszenv nyilvánul meg még a birói gyakorlatban is, amikor az autót feltétlenül veszélyes üzemként kezelik. À vasúti kártérí­tési jogban a birói gyakorlat eleinte szintén így kezelte a kérdést. Végeredményben ugyan-

Next

/
Thumbnails
Contents