Képviselőházi napló, 1927. VII. kötet • 1927. november 22. - 1927. december 20.

Ülésnapok - 1927-95

98 Az országgyűlés képviselőházának 9 tani meg azt az indokot, hogy miért szaporodak el tehát a bűnök. Mert ha egyszerűen a** mondják, hogy a tömegügyek felszaporodása okozza a torlódást, erre én azt felelem, hogy nem azt a következményt keli megkeresnünk, hogy itt vannak az ügyek, hanem ennek az eredendő okát kell megkeresnünk. Vagyok bátor a mélyen t. Ház figyelmébe ajánlani, hogy nem a bűncselekmények sokasága az ok, hanem az, hogy sok vádat emeinek alaptalanul, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) sok üldözés van bűnvádi utón, amelyeknek nem kellene lenniök. (Váry Albert előadó: Politikai ügy alig van benne!) Nyomban mesr méltóztatik majd látni előadó ur, hogy nincs igaza akkor, amikor azt mondja, hogy politikai ügy alig van benne. Én nagyon kérném az eloado urat, vegye elő a statisztikát és mutassa meg, mennyi van benne. Én majd megmutatom. A bűncselekménynek három fajtája okozza a felsőbíróságoknál azt a torlódást, amely ezt a gondolatot kiváltja. (Váry Albert előadó: Lopás, sikkasztás, csalás!) Nem, mert a ^uria harmadik tanácsánál nincsen torlódás. Méltóztassék csak megnézni, hogy ott, ahol a lopási és csalási ügyek leginkább fordulnak elő, úgyszólván au fait vannak; három-négy-öt hónap alatt minden ügyet elintéznek. A torlódás másutt van. Ott van, hogy az állam és társadalmi rend hatályosabb védelme címén tömérdek eljárást inditanak, (ügy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és ott van, hogy kormányzósértés címén pereket inditanak. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ott van, mélyen t. előadó ur, a hiba, hogy sajtópereket hivatalból garmadával inditanak, mi eddig nem^ volt. Én épen ezért arra kérem a mélyen t. előaddó urat, szerezze csak be ezt a statisztikát és akkor látni fogja, hogy itt lent kell megszűrni az ügyeket, itt kell^ megfogyasztani azokat, nem pedig a bíráknál. A birák sohasem sokalják a munkát és még a létszámot sem kell szaporítani, hanem egyszerűen be kell rendezkedni délutáni ülésekre, délelőtt és délután kell tárgyalni és a túrákat illendően honorálni ezért. így délelőtt és délután is dolgoznának három-három órát és akkor kétszer annyi munkát végezve négyöt hónap alatt hire-hamva sem lenne annak a hallatlan tömegnek és a restanciának. Ezért kiforgatni a büntetőtörvénykönyv és az eljárás alaptételeit és azt mondani, hoery majd megijesztem a vádlottat azzal, hogy ne merjen fellebbezni, mert akkor csatlakozások lesznek, és kiforgatni azt az alaptételt, amely a vádelven nyugszik: ez nem lehet, erre szükség nincsen. Kevesebb bűnügyet indítani, megszüntetési eljárásra alkalmas kevesebb ügyet a biró elé vinni: akkor maguktól csökkenni fognak az ügyek. (Pakots József: Az erőszakolt kormányzósértési perek sértők magára a kormányzóra! — Pesthy Pál igazságügy minister: Ez régi kitalálás! — Pakots József: Ez igy van!) Nagyon sok a felmentő Ítélet és hovatovább ott tartunk, hogy a bosszúálló szomszéd mindig kormányzósértési pert akaszt irigye nyakába és a biróságok megbotránkozva látják, hogy milyen aljas ösztönök vezetik az embereket, hogy szomszédjukat, barátjukat ilyen ügyekbe mártsák bele. Azi ügyeknek ilyen sokasodása nem kívánatos. (Váry Albert előadó: Nem is!) Én még egy dolgot mondok, — amit az előadó ur, mint kiváló büntetőjogász bizonyára bölcsen tudja — ha már itt előhozakodott azzal, hogy a külföldi törvényhozásokban mennyire szőnyegen van a »minima non curat praetor« elvének olyan érvényesítése, hogy . ülése 1927 november 2è-én, pénteken. megszabadítsák a tömegügyektől a bírót. Az a kívánság, az a hajianuosag mutatkozik nemzetközi Kongresszusodon, — legutouu Innsbruckban, azelőtt peüig .becsben a Juristen-verem gyűlésen — hogy a bírót fel kell ruházni azzal a relativ kegyeimezési joggal, hogy ott, anol bűncselekményt iát, de egyúttal a vádlott egyéniségében látja azt a garanciát, hogy meg fog javulni es nem követ ei UJDOI büntetendő cselekményt, ott nem a feltételes eiitélésnez folyamodik, hanem — amint ez nálunk az egyszerű becsuieisértesi perekben meg van engeuve — kimondja a bűnösséget es nem szao ki büntetést. A relativ megkegyeiinezési jog kiterjesztésének, a Duóra vaió áirunazásának gondolata átitatja most a modern uünvadi eijárás fejlődésevei foglalkozó szakköröket. Addig, amig ez nincsen meg, miért nem lehet az apró ügyeket, amelyeket az előadó ur tömegügyeknek nevezett él; egy kegyeimezési aktussal elintézni? Kérdezem, — mint gyakorlati jogász, nagyon jót tudja ezt a melyen t. előadó ur — vájjon a bűnvádi exjárás hosszadalmassága nem nagyobb büntetes-e a rövidtartamu szabadságvesztés büntetésnél? ha tehát itt feníoiog az, hogy egy légió ember várja évek óta ügyének elintézését es ezalatt nem kaphat útlevelet, nem kapüat erkölcsi bizonyítványt, (Ügy van! ügy van! a szélsőöatoiaaion.) nincs-e irtózatosabban megbüntetve az illető, mintha azt a negy-öt napot, egy hetet, vagy tíz napot leülte volna? Az nyenek rászolgáltak arra, hogy az államhatalom kegyeimezési joga érvényesüljön velük szemben. Ezrével dobhatja el ezáltal az igazságügyi kormányzat az ügyeket. Íme, közelednek a szentünnepek s ebből az alkalomból rövid idő múlva érvényt lehetne szerezni a kegyeimezési jognak. (BorbélyMaczky Emil; JNádossynak meg kell kegyelmezni!) Neki is, elsősorban neki. (Borbély Maczky Emil: Minél előbb!) Hogy miért, azt majd mindjárt küiön megmondom. Nem akartam kitérni erre a témára, miután nekem ott védői szerepem volt, de ha a mélyen t. képviselő ur ide dobta ezt a témát, erről is szólnom kell röviden. Igenis meg kell kegyelmezni az olyanoknak, akiknek eltévelyedése nem a megrögzöttség talajából fakadt. Az ilyenekkel szemben kell elsősorban élnie az államhatalomnak szuverén jogával. Élnie kell annál is inkább, mert ügyeimébe ajánlom és át is adom a -t. igazságügyminister urnák az egyik francia újság ma érkezett számát, amely újságnak a címe: »Le Bulletin«. Ez az újság — amely a legelterjedtebb francia lapok egyike, ebben a számában vezércikkben foglalkozik Magyarországgal, jogszolgáitatásával, »Le fond Hongrois« címen. Nem is olvasom ezt fel, mert nem tartanám ezt a magyar törvényhozáshoz méltónak annál a szitkozódásnál, gyalázkodásnál és hamis színben való feltüntetésnél fogva, amelyet megenged magának a magyar igazságszolgáltatás tényezőivel és a magyar politikának vezető alakjaival szemben ez a francia újság. De felemlítem és ezzel a témával kapcsolatban emlitem meg, hogy igazságszolgáltatási tekintetben nem lehetnek politikai különbségek s amikor én itt a törvényhozás termében egy tőlem politikai felfogás tekintetében messze-messze álló, velem áthidalhatatlan világnézeti ellentétben álló férfiúért emelem fel szavamat, ezt az objektiv osztó igazság egyenlősége érdekében teszem. Nem a politikai megkülönböztetés, hanem az igazságszolgáltatás pártatlansága követeli, hogy végre meg-