Képviselőházi napló, 1927. VII. kötet • 1927. november 22. - 1927. december 20.

Ülésnapok - 1927-95

Äz országgyűlés képviselöházánah 95. ü s mondjuk, kezdjük el a felsőbÍróságon — hogy ne legyen a magyar biró kinevezett biró, ha­nem a modern birói szervezet függetlenségé­nek megóvására az szükséges, hogy a felső­bíróság önmagát egészítse ki. És ezt nem fogja rossznéven venni a mélyen t. minister ur, aki­ről tudom, hogy a Curia kandidácionális jogát mindig olyan tiszteletben tartja, hogy soha mást. mint azt, akit a Curia akar, magas birói székbe nem ültet. De mégis kormánykmevezés­től függ, hogy ki juthasson a legfelsőbb birói stallumba, és nem minden igazságügyminister kezeli ilyenképen a törvényt a jövendőben­Hát miért ne legyen törvényben biztosítva, hogy az juthat a független legfelsőbb Ítélke­zésre, vagy felsőbb Ítélkezésre, akit kartársai találnak erre méltónak? A birói függetlenség­nek legnagyobb és legékesebb palládiuma volna, ha a birák önmagukat egészítenék ki testületileg. S aztán még egyet. Én itt folyton folyvást hallom, íoiyton folyvást emlegetik, még a mé­lyen t. eiőaaó ur is hangoztatja, hogy nincse­nek anyagi eszközeink arra, hogy a bírákat külön dotációba részesíthessük, és nem tutijuk ezt a küiön státust megteremteni azért, mert anyagi eszközeink hiányoznak. Bocsánatot kéiek, én csak két tételt állitok oda, s ezek aiapján a mélyen t. igazságügyini­nister ur meggyőződhetik arról, Jiogy ennek nincsenek anyagi akadályai. Ha a mélyen t. igazságügyminister ur számbaveszi, hogy mennyi illetéket rónak le Magyarorszá­gon igazságügyekben, hogy mennyi bélye­get és mennyi pénzbüntetést. Ítéleti ille­téket, örökösödési járandóságot és min­den igazságszolgáltatási aktussal kapcsolatos ilyen kiadást fizetnek be a magyar kincstár pénztárába, akkor odaállhat bátran a pénzügy­minister ur ele és azt mondhatja: »Csak ez L az összeget adja ide, amelyet az igazságszolgálta­tás kapcsán magyar polgárok befizetnek az ál­lam kasszájába, csak ennyit szolgáltasson át igazságügyi intézményekre!« És én állítom, hogy ebből háromszor akkora kezdőfizetést ad­hat a biráknak, mint amennyit ma a sok osztá­lyozás és alosztályozás között kénytelen mérsé­kelten adni. Mélyet t. Képviselőház! Miért követelem a magas birói dotációt? Azért, mert a magyar biró szerzetesi életre van kárhoztatva. (Váry Albert előadó: TJgy van!) Minden közigazga­tási szakban vannak úgynevezett megengedett mellékfoglalkozások, és a ministeriumok magas tisztviselői joggal és törvényesen helyet foglal­nak gazdasági alakulatok igazgatóságaiban; más ágazatban, az állam közigazgatási szolgá­latában mindenütt vannak megengedett hatá­rok a tekintetben, hogy lehessen a köztisztvise­lőnek megengedett egyéb járandósága is, mint a fizetése. (TJgy van!) Csak a biró van arra kár­hoztatva, hogy itt ebben a gazdasági harcban tisztán és makulátlanul álljon meg, és amellett tartson lépést a kultúrával. (TJgy van! jobbfe­161.) Hát hogyan vegyen könyvet, hogyan jár­jon szinházba, hogyan éljen társadalmi életet, hogyan nevelje gyermekeit és hogyan Ítélkez­zék bankfiuknak milliárdos végkielégítése dol­géban akkor, amikor hazamegy és nincs otthon meleg étel gyermekei számára? (Pakots József: TJgy van!) Hát ezt az elkeseredést meg kell vál­tanunk, mert ha azt mondjuk, hogy a leromlott viszonyok szigorúságot követelnek, és ha azt kivánjuk a bírótól, hogy szigorúan Ítélkezzék, e novella szellemében ítélkezzék majd a meg­torlásnak olyan fegyvereivel, amelyek eddig szokatlanok voltak: akkOr ő joggal állhat oda ' lése 1927 november 25-én, pénteken. 97 az államhatalom elé és azt mondhatja: »Gond­talanságot biztosits nekem, hogy tiszta fejjel itélkezbessem embertársaim felettt!« Fölénk, magunk fölé kell emelnie a, bírót, a sella curulis ékességét rá kell akasztani a birói székre mind — és akkor majd ideállha­tunk. Én pedig a legmélyebb tisztelettel jelen­tem, hogy amennyiben az igazságügyi kor­mány e részben törvényjavaslattal nem já­rulna a Ház elé, élni fogok azzal a törvény­hozói joggal, hogy fogyatékos erőmhöz és ké­pességeimhez mérten törvényjavaslatot fogok benyújtani a Ház elé, a birói önálló független státus és dotáció tárgyában. Tisztelt Képviselőház! A magyar jogfejlő­dés nem ezt az utat mutatja, amelyet a novella Ház elé terjeszt. A pénzbüntetés kérdése az első fejezet. Azt mondja a minister ur, hogy húszezer pengő lévén a felső határ a bűntett­nél, nyolcezer pengő a vétségnél, ezeket a ha­tárvonalakat tartja megfelelőnek. Bocsánatot kérek, én nem tudom, hogy a húszezer pengő­nek gazdasági fogalma hogyan is állja meg a helyét ma? Kinek van húszezer pengő fizetése, jövedelme? Nem azok szokták a bűntetteket és vétségeket elkövetni, akik a gondatlanság és a kényelemszeretet jegyében élnek. Azok a je­lenségek, amelyek a vagyon elleni büntetendő cselekményeknél mutatják az arányszámot nem az úgynevezett felső tízezer köréből ke­rülnek ki, hanem a verejtékező nép köréből. Ne beszéljünk mindig arról, hogy a társada­lom veszélyeztető elemei a bűntettesek, mert a bűntettesek legelsősorban a gazdasági élet el­hullottal, és nagy szerepet játszanak itt • s a nevelés hiánya, a családi szeretet hiánya és az állam azon gondoskodásának hiánya, amely csak a megtorlásban merül ki. Nem arra kell a dologházat teremteni, hogy a fegyházviselt ember újra fegyházba jöjjön; nem lehet a szi­gornak e fegyverével élni és nem lehet a ten­gert korbácsolással lecsendesíteni. Egy háborgó társadalmat fegyházakkal még sohasem gyó­gyítottak meg, és nem lehet a testi kór bacil­lusait kiirtani ugy, hogy egyúttal agyonver­jük azt az egyedet, aki azokat magában hordja. Ki kell operálni belőle a fertőző anyagot, meg kell menteni ezektől a fertőző anyagoktól. Pre­vencióra van szükség! Ezzel méltóztatnák jönni, azt mondva, hogy a pszihoanalizis fej­lődésével lépést tartva a szabadságvesztésre ítélt embert orvosi kezelésben részesítjük s a kleptomanias tolvajt nem leszoktatással, ha­nem orvosszerekkel gyógyítjuk. Hányszor sze­repel azt epileptikus rohamokban elkövetett bűntetteknél a bűntettes megrögzöttsége, vagy a beteg emberek légiói a szemérem elleni bűn­cselekményeket hányszor követik el, ame­lyekre ez a novella ezt a szigorított büntetést és ezt a megrögzöttséget rá kivan ja olvasni. Nagyobb szerepet az orvosnak és nagyobb sze­repet a lelkésznek, a biró mellett: ez a panacea, egybekötve a felvilágosítás erejével és a gyó­gyító hatalom bevonulásával az igazságszol­gáltatásba. Akkor majd kevesebb lesz a bűn­cselekmény, akkor majd a megjavított társa­dalom nem löki ki magától a fertőzött elemet ilyen mértékben. Amikor azt hallottam tudományos alapo­zottsággal fejtegetni, hogy segíteni kell a bi­rákon, mert nem győzik a munkát, mert sok a bűn, akkor mélyen t. előadó ur, legyen szabad bölcs figyelmébe ajánlanom... (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Gál Jenő:...hogy sem az igazságügyi bi­zottságban, sem a javaslat minjsteri indokolá­sában, sem az előadó ur beszédében nem talál-

Next

/
Thumbnails
Contents