Képviselőházi napló, 1927. VII. kötet • 1927. november 22. - 1927. december 20.
Ülésnapok - 1927-95
96 Az országgyűlés képviselőházának 95. ülése 1927 november 25-én, pénteken. javaslatok lemásolásából, hanem azt mondották: a magyar jogfejlődés önálló alapon jár és a külső tudományt ugy olvasztja magába, mint első nagy királyunk átvette a kereszténységet, de magyarrá ültette intézményeiben, mert a magyar önállóságot, a magyar nagyszerű teljesítményt kereste-kutatta. És ha a mélyen tisz.telt előadó ur nekem azt mondja, hogy a külföldi törvényhozások foglalkoznak ezekkel a gondolatokkal, mint a pénzbüntetés és a csatlakozás stb„ erre én azt mondom, igen, de sehol sem vált még törvénnyé, vajúdik a kérdés, nem tud törvénnyé válni azért, mert nem engedheti mes egy állam sem magának azt a luxust, hogy olyan törvényeknek rásütésével, hatálytalanításával vagy abrogálásával próbáljanak büntető igazságszolgáltatást teremteni, mely nem egyezik azzal a szent alangondolattal, melynek kiforrottsága adta nekünk klasszikus büntetőtörvénykönyvünket, klasszikus nagy biráinkat és adta nekünk klasszikus parlamentair jogászainkat, akik itt mindig amellett harcoltak, hogy a magyar televényből kinőtt modern tudósaikra épített igazságszolgáltatás legyen ennek az országnak a sajátja. Kétségkívül elismerem, hogv a mélyen t. igazságügyminister ur működésével tanúságot tett erről az érzékéről, tanúságot tett minden alkalommal a magyarság tudásába vefatt hitéről és arról, hogy nem zárkózik el a modern tanok átültetésétől. De bocsásson meg a mélyen t. igazságügyminister ur. eb^pn az egv esettan még^s egy eltévelyedés konstatálható. Miért? Én is azt mondom, amit a mé'vp-n t. e^adó ur is hangoztatott: Szerencsétlen állapotban vagyunk! Ez a szerencsétlen állanot azonban npm kizárólag a háború és a forradalmak terméke. Ez a szerencsétlen állapot a bírói szervezetnek — amely a legkiválóbb biróí egyéniségek mellptt a társas bíróság Ítélkezésében nagyszerű elánnal mutatta ki a magyar büntetőjogszclgáltatásnak az első vonalban lévő elhelyezkedését — abban mutatkozik, hogy amióta, mint az előadó ur mondotta, tömegbiráskodás történik az egyps bírói szisztéma behozatalával a jogszolgáltatás hanyatlása és a nívó leromlása konstatálható. És itt álljunk meg egy pillanatra t. Képviselőház! Mi az, hogy tömegügyek? Hát a büntetőjogszolgáltíi+ástömpp-iiír^-kérdés 1 ? Egv sommás eljárás 07? Hát az individualizációnak már vége van? Hát már feladtuk az az elvet, hogy a kis embernek kis baja azoknak mind 1 ' g nagy baj és exisztenciálís kérdés az egyiknél az, amit a másik számba spm vesz? Itt már bekapcsolódhatom a mélyen t. előadó urnák azon elhibázott fpjtegetésébe, amelyet a pénzhünktésjől tartott. Azt mondja az e^adó ur. hoffy a pénzbüntetés szooiá'is. i^azsá^os. mert mindenkit pgyforrnán érhpt. Én azt tartom, hogy a néuzbüntptést egv jcazi, modern büntetőtörvénykönvv^ől egyáltalában ki koll hagyni. A mai világban a ímzdasáo'i eltolódások és a gazdasági bizonytalanságok korszakát éljük, nem tudjuk, bop-v az. akinek mavag'vona van. holnar» nem koldus-e: exiszfanciák ujáról holnnnra sorozatosan mennek tönVre. Ebben a vi r ágban akarjuk mi Tvén7hüntet á ssei helyettesíteni az igazságszolgáltatás megtorló hatalmá+? T'ám menynyivel különbek voltak elődeink. Mennyivel kü^nb volt a régi israzságszni gáltatás megtorló preie, amplv kit>»Ílengedezi azt. akit a társadalom kiközösítésére ítél. me?szésrvpniti azt. dp, npm engedi meg. bo^y valaki a mellénytfspbéből kifjzotbopse a bünteté of és fütvörés-zve hagyja el a bíT-ócáe" farmit, (TJay van! TJgy van! a szélsőhaloldalon.) Érezze szegény és gazdag egyfomán az állam sújtó kezét. Azért van a szabadságvesztés büntetés, hogy azt pénzzel megváltani senkinek, de senkinek ne lehessen. Mi az. hogy a mi törvényeink még mindig imperative mondják ki, hogy azt, aki pénzletét, vagy értékbeli biztosítékot ad. szabadlábra kell helyezni? Nem érzi-e a t. Képviselőház, s nem érzi-e minden igazságszerető ember, hogy ez az egyenlő jog rovására megy? A gazdag embernek privilégiumai vannak. A gazdag ember pénzért megszerezheti magának a szabadság lehetőségét. Hát ezt a személyi válogatást ki kell irtani! Ki kell irtani a legközelebbi eljárásban és a büntetés kiszabásánál. A büntetőbirót akarjuk mi felruházni azzal a joggal, hogy megmondía, kinek milyen vagyoni viszonyai vannak és ahhoz mérten szabja ki a büntetést? A cifra nyomorúság mai világában akarjuk ezt? Ma mikor a szemérmes szegények ezrei járnak-kelnek? Ma amikor a vagyon elleni büntetendő ese-ekmények nem abból a 10—20 gazemberből állnak, akiket mint megrögzötteket állítanak ide És ha már itt tartunk, kérdezem, miért nincs a bűncselekménynek az a szociológiai megoldása törvénybe szabályozva nálunk, amely a bűntettes fogalmát keresi, amely nem a megröírzöttsé^et állitja oda. hanem az elhibázott társadalmi^ életet, a munkátlanságot, a r munkanélküliséget, ezt a szörnyűséges gazdasági eltolódást, amely ezreket és ezreket felruház r a jólét minden attribútumával és milliókat és milliókat a gazdasági küzködés tengerébe hajt. (Farkas István* TJgy van!) Hát ez az, amiről külföldi törvényhozások vitáznak és ezért nem mernek hozzányúlni, mert aki ugy esik bűnbe, hogy gyógyszerre lop vagy kenyeret akar az éhező asszonynak, vagy beteg gyermekének adni, minálunk a. vérző szivvel való Ítélkezések keletkeznek a nyomán, de nem messze tőlünk' a felmentő ítéletek sorozata van. (PestT>v Pál igazságügvmimster: Ez segít rajtunk?) Az ilyen felmentő ítélet a társadalom elitélését mutatja és nem érdemli az olyan társadalom a sujtókéznek azt a szigorú felemelését, nem érdemli meg azt a pallosjogot és hatalmat, hogy kiirtson egyedeket, amely a tömegeken nem tud segiteni. (Pesthv Pál igazságügyminister: Nem is akar kiirtani!) T. Képviselőház! A birói szervezeti kérdésnek az a helyes megoldása, amely azon sarkal, hogy nem a bíróságok szaporítása az eszköz arra. hogy a takarékosság és ökonómia megvalósuljon. A dolog npm ezpn múlik. Hogyan mondta Deák Ferenc? Deák Ferenc azt mondta: Sok törvényszék rossz törvényszék. Nem a birák sokasága, hanem a birák kvalitása a döntő. Márnedig nem kell szégyenkezni ebben az országban; itt olyan bírói kar van. amely kiállja tudásra és jel ^m szilárdságra az egész világgal a versenyt. (XImi van! a bal- £9 a jobboldalon. — Rofhensto'n Mór; Erről lehet beszélni! — Kontra Aladár: Erről nem lehet beszélni! — Simon András: Nem ért hozzá!) Bocsánatot kérők, erről npm lehet beszélni, azért, mprt birói itél et indokolása a világ aeropagja elé kerül (Simon András: TJgy van!) és én még nem láttam, hogy a magyar bíró ítéletei nem a tudomány ip-azi világításiban jelentek volna mog és UP a inarí meggvőződés ereiét hirdptték volna külföldön. (Unj/ van! balfeW.) A magyar b^k far»át megérdem^k. hogv a kiválóság jelzőjével illettessenek. (Kontra Aladár: Ez igaz!) De ha ez icaz és így van, akkor én a legnagyobb tiszfalettel azt kérdem: miért nem érkezünk el odáig, hogy a birói szervezet megváltoztatásával segitsünk a birákon olykçpen —
