Képviselőházi napló, 1927. VII. kötet • 1927. november 22. - 1927. december 20.

Ülésnapok - 1927-95

r

Az országgyűlés hépviselohâzânah 95. ülése 1927 november 25-én, pénteken, 91 honorálása és az ujabb olasz, német és osztrák javaslatok közlése abban, hogy a pénzbüntetés, mint büntetési eszköz minél jobban kihasználtassék. A javaslat azonban felhasználja ezt a pénzbüntetési rendszert arra, hogy általa csökkentse azoknak az embereknek a számát, akik rövid tartanni szabadságvesztésre Ítélhetők. A javaslat 4. %-SL ugyanis kimondja, hogy a kihágás, valamint a törvény szerint egy évet m^fc nem haladó szabadságvesztés-büntetéssel büntetendő cselekmény esetén a bíró szabad választás szerint szabadságvesztés büntetés helyett megfelelőn súlyos pénzbüntetést szabhat ki, mint főbüntetést, de csak akkor, ha ugy találja, hogy a terhelt egyéniségénél fogva őt ezzel a pénzbüntetéssel épen ugy vagy még érzékenyebben megbüntetbeti. mint a cselekményével arányban álló rövidtartamu szabadságvesztés büntetéssel. E'fogadva azt az általános elvi álláspontot, hogy a szabadságvesztés büntetés mindig . súlyosabb, mint a pénzbüntetés, mégsem zárkózhatunk el annak megállapítása elől. hogy igenis például csekélyebb morális érzékű embereknél a pénzbüntetés olykor súlyosabb lehet, mint az a pár napi. pár heti, vagy pár havi fogházbüntetés, amelyet ő kényelmes nanlooásnak és pihenésnek tekint. (P**om>er Sándor: Szén kis naolopás, gyönyörű pihenés a Markó-ntcában.) Ismerem az elitéltek lélektanát. (Pronn°r Sándo^: Tudom: én is azért mondtam!) tehát nyugodtan mondhatom, hogy épen ezeket a rövid tavtamu szabadságvesztés büntetéseket az elitél+^k egy része kényelmes nihenésnek tekin+i. (Ugy van! jobbfelől. — Farkas István: Na. van még kényelmesebb is! — Pronner Sándor: Tessék megkóstolni s azután beszélni!) Be annak, aki a mi tárearlalmi tae-ozódásunkat ismeri, el kell fogadniaazt a ténvt is, hogy a lakosság bizonyé« részében nébol a oémbüntetés egvenesen érzékenyebb, mint a rövidtartamn szabadságvesztés-büntetés. (Uay van! .jobhfelőlJ mert ez a pénzbüntetés őt vagyonában, keresetében, jövedAlmében érzéken ven érinti (Ugy van! johhfelöl.) és nagyon jól fndnik. — a tények elő+t a szemünket nem hunyhatjuk be, — bogy igenis van a társadalomnak és a lakosságnak egy része, amely bizony a vaervoni károsítást és őt a vagyonában suitó pénzbüntetést nehezebben viseli el. mint azt a rövidtartamu szabadságvesztés-büntetést. Akárhogyan áll is azonban. — minthogy erről lehet vitatkozni, nyilt kérdésnek hagyom — akár súlyosabb, akár enyhébb ez a súlyos pénzbüntetés, amellyel a rövid tartamú szabadságvesztés büntetéseket a biró a büntetés ^szabásánál a terhelt egyéniségére tekintettel felcserélheti, egv kétségtelen, és ezt minden humánusan gondolkodó embernek el kell ismernie, hogy az egész társadalomra jótékony hatású, mert csökkenti a rövid tartamú szabadságvesztés büntetésre itélt egvének számát, azt a gondolatot pedig mindannyiunknak örömmel kell üdvözölnünk, hogy ebben az országban mennél kevesebb leaven a fogházviselt ember. (Ugy van! jobbfelől.) Ha tehát megállapítja is a pénzbüntetési rendszert ellenőrző jogász azt. hogy ez a gazdagoknak kedvezni látszik, én kénytelen vagyok ezzel szemben odaszegezni, hogy az egész társadalomnak ellenben kedvez, mert humánus, mert igazságos, mert szociális, mert az emberek tömegét menti meg a rövid tartamú szabadságvesztésnek megbélyegző és káros hatásától. (Ugn van! Ugy van! .jobbfelől.) T. Képviselőház! Amiért ennek a javaslatnak égetően sürgős benyújtása indokolt volt, azt ennek a javaslatnak a második fejezetében foglalt rendelkezések igazolják. A háború, a forradalmak és az értékviszonyok eltolódása folytán ugyanis a felsőbíróságok hibáján kívül a felsőbíróságok előtt olyan tömegű hátralék gyűlt össze, hogy ezeknek az eltüntetéséről gondoskodni a törvényhozásnak égető feladata. Ugyanis a királyi ítélőtáblán ma már hatezret, a királyi Curián kétezret meghalad azoknak a tömegügyeknek száma, amelyek évek óta ott összegyűlve elintézetlenül hevernek. Azt hiszem, arra, hogy mit Jelent a büntető igazságszolgáltatás szempontjából, ha bűncselekményt évek mulvá követi a megtorlás, felesleges sok szót vesztegetnem. (Ugy van! jobbfelől.) A büntető igazságszolgáltatásnak az a célja, bogy a bűncselekményt nyomon kövesse az erélyes és hatálvos megtorlás. (Ugy van! jobbfelől.) Ez a mai állapot mellett lehetetlen. A királyi ítélőtáblák és a királyi Curia ezt a tömeghátralékot a meglévő munkaerővel ledolgozni képtelen. Nagyon könnyű azt mondani, hogy állit; sunk fel uj tanácsokat és nevezzünk ki uj bírákat. Igen. ba az állam pénzügyi helvzete ezt megengedné! De épen ez a tragédiánk, hogy a meglévő viszonvokra, az ál

1 am pénzügyi helyzetére tekintettel és a meglévő létszámon belül kell ezt a kérdést megoldanunk és ezt a kérdést, másképen megoldani nem tudjuk, mint ahogyan ezt a büntetonovellajavaslat második részében fogalt rendelkezések megoldani kivannak. (Gál Jenő: Kevesebb autó, több biró! — Maday Górnia: Na! Na! Ez már frázis! — Pronüer Sándor: önöknek minden igazság frázis!) Bár az igazságügyi bizottság elfogadta az igazságügvminister ur aggodalmait és nem nagy örömmel járult hozzá ezekhez az intézkedésekbez. amelvek ideiglenesen rendet teremteni hivatvák. hisz az igazságügyminister ur épen ugv, mint az ie-azságügyí bizottság féltve őriz minden büntetőjogi elvet, amelynek a megsértése a büntető igazságszolgáltatás kárával járhatna, az adott helyzetben azonban más _ megoldást nem találtunk, mint azt, hogy a javaslatbari elfogadott rendelkezések szerint hozzá kellett járulnunk a csatlakozás intézményébez. korlátoznunk kellett a perorvoslatot a felsőbíróságok előtt s végre a királyi ítélőtáblához és a királyi Curíához a jelen törvényjavaslat törvénnyé válásának napiáig, illetve kihirdetése pániéig már felérkezett büntetőügvekben a főtárgyalás, illetve nyilvános tárgyalás mellőzésével a tanácsülés utján való letárgyalást el kellett fogadnunk. Ami a csatlakozás intézményét illeti, ez azt jelenti, hogy az, aki perorvoslattal nem élt. vagv tévesen élt, az az ellenkező jogosultnak joghatályosan bejelentett perorvoslatához a felsőbíróság előtt tartandó tárgvalás, iUetve tanácsülés kitűzése napjáig csatlakozh atik. Ma ugyanis az a belyzet. hogyha a vádlott és védőié vaey a királvi ügyész, főügyész és a védő az alsóbiróságok előtt az Ítéletben megnyugodott, akkor csak annyiban van felülvizsgálatnak helye, amennyiben ezt a perorvoslat keretei megengedik. Ha tehát a királyi üpvész az elsőfokon megnyugodott, akkor többé az az itélet a vádlott terhére meg nem változta+bató. Kétségtelen, hogv ez az állapot idézte elő azt, hogy a vádlottak és védőik az alaptalan, a rosszhiszemű, a csak időt nyerni akaró, kísérletező perorvoslatoknak <\gész tömegét jelentették be (Ugn van! jobbfelől.) és foglalkoztattak — megfelelő komoly alap nélkül — felsőbb bíróságokat egészen jelentékte-