Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.
Ülésnapok - 1927-77
Az országgyűlés képviselőházának 77, ülése 1927 július lé-én, csütörtökön. megdönteni és bebizonyítani, hogy ez az állítása nem helytálló. Ha ez helytálló volna, akkor ma Budanesten minden utcában 4—5 háznak kellene épülnie, hiszen azóta, amikor a minister Tir erre az elméleti alapra helyezkedett ; amikor elsőizben engedte meg a lakbérek emelését és kilátásba helyezte azok magasra emelését, már megvolt a tőkének az a jövedelmezősége. Miért nincs mégsem építkezés s miért nem indult meg olyan arányban 1 (Vass József népjóléti és munkaügyi minister : Hatványozott mértékben folyik !) Csak most ebben az évben indult meg. Elsősorban a főváros építkezései révén, nem az állam és nem a magántőke építkezései révén (Halász Móric : Nem is az államnak hivatása !) A magánénitkezés ma is esak luxuslakásokat éoU. amelyekben nincs hiány, amely luxuslakásokért olyan horribilis béreket kérnek, bo^y ideje volna tényleg itt is az uzsorabiróságot alkalmazni, itt sem vo'na helyes olyan uzsorát kinőni engedni. Félő ho^y az uj lakások horribilis magas bérei kártékony hatással lesznek majd a tohbi lakásra is, mert a többi háztulajdonos is ehhez fogja irányítani a lakbéreket ; mindegyiknek szeme előtt ott fog csillámlani az a horribilis magas lakbér, amelyet ma uj lakásokért kényszerhelyzetben levő emberektől be lehetett szedni. Azt mondta a többségi párt szónoka. Rubinek képviselő ur. hogv a teljes szabadságot kell itt is Yégre helyreállítani és hogy a svahad versenvt itt is meg kell engedni, mindenféle kötöttséget meg kell szüntetni.^ Nagyon csodálkozom, hogv Rubinek kénviselő ur ezt a jó szivét nem fedezte fel, amikor arról van szó. hop-v például azoknak kell valamit visszaadni akiktől a ház + ula"í«ionosok vagvonuk egy részét szereztek. Csodálkozom, hosrv nem iut senkinek eszébe, hosry a badikölcsön-iegyzőkről heszé^n ebben a kérdésben; nem jut senkinek eszébe arról beszélni, hogv hánv árvának p^nze veszett el a valorizálatlan kölcsönök révén és hány háztulaidonos volt, aki borravalóval fizette ki az ő túlontúl megterhelt ház^t'. Ne méltóztassak itt ál okoskodásból kiindulni és azt mondani: nem lehet egy társadalmi osztályt sem arra kötél p^ni. hop-v áldozatot hozzon a köz íavara. Méltóztassék annak a társadalmi osztálvnnk ér^ek^t összekötni azoknak érdekével, akiktől ők ezt a vagyont szerez + ék. Mert amennvíre n^m helyes az. hogy árváknak ma fizetnek 10.000 koronát panirban, énen ol-^an nem helyes az. hoo-v azoknak a házti^aT^onosoknak. akik félmillió korona« jpi^álop-Völesönüket félmillió panirkoronáVk^ 1 fize++ék ki, ma m^g teteiébp nemzeti a^áTirlékot adunk. iTmhb kereseti lehetőséget bizt'-'sitnnk. A minister HT m ; ér+ n^m tpr+op-atja 0 "t a jó szi^é* ir-ká^h a hadiárvák r^vAr^ (Zaj.) a hadikölcsönjegyzők irányában. A hadikölcsönjegyzőkkel szemben azt mondta a pénzű ?ymin ister ur, hogy szó sem lehet valorizációról. Azt mondták, ez közgazdasági lehetetelenség. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Malasits Géza: A biztosítottak valorizációja!) miért? Csak azt lehet, hogy valaki békeidőben egv háznak úgyszólván házmestere volt. mert hiszen nem csinált mást, mint a házbért beszedte és ingven lakott abban a házban ... (Vass József munkaügyi és népjóléti minister: És azonkívül a tőkéjét is adta! — Kassav Károlv: Azt esetleg bank adta!) A tőkét a bank adta kölcsön, és ő a banknak visszafizette azt az összeget. De amit a bank arra a házra adott, azt nem a magáéból adta, hanem jelzálogleveleket bocsátót ki. ezeket az árvapénztárak elfogadták, mint készpénzt. Ezek a jelzáloglevelek azután devalválódtak. Nem vesztett a bank, nem vesztett a háztulajdonos, : egyedül ezek az árvapénztárak, a hadikölcsönjegyzők vesztettek el mindent. (Rassay Károly: Ezek esetleg lakók most ott! — Györki Imre: És fizetik a magas házbéreket! — Zaj.) Mivel méltóztatik igazolni, hogy ennek a társadalmi osztálynak olyan nagy erkölcsi jogosultsága van arra, hogy követelje a lakások szabad forgalmát? Ismerek más megkötöttségeket is. hol még nem látja a kormány szükségét annak, hogy a szabad versenynek teret engedjen. Nem akarok most politikai vonatkozású kérdáseket felvetőidé vannak a gazdasági életben is még számos korlátozások, amelyeket a kormány szükségesnek tart, hogy a kivitelnél, a behoztalnál, a vámoknál, és egyéb rendelkezéseknél bizonyos árszabályozó hatást gyakoroljanak a gazdasági életben, amit helyesnek is tartok és nem jul eszembe egy percig sem, hogy ezt kifogásoljam. Emlékszem arra. hogy éveken keresztül — az, utóbbi években teljesen indokolatlanul — a szenet zár alatt tartották és arra kötelezték a vevőket, hogy silány minőségű szénért magasabb árat fizessenek. Sok minden megtörtént ezek alatt az évek alatt, de arra indokot találni és pláne azzal indokolni, hogv a szabad versenyre kell áttérni, hogy nem lehet korlátozni többet a háztulajdonosokat, egyáltalában nem tudok és nem lehet. Énen ezért én abban látom a javítás lehetőségét, hogy nem a kofákat igyekezzenek lefogni, mert hiszen, ha valakit felelősségre kellene vonni, elsősorban a t. pénzügyminister urat' kellene felelősségre vonni, mint a legnagyobb árdrágítót, (TJoy van! a szélsőbaloldalon. — Zaj és derültsén a jobboldalon.) márpedig a minister urat mentelmi joga megvédi attól, hogy ilyen módon kerüüön érin+ke zésbe azokkal, akiknek felelősségre kellene Őket vonni. A minister urnák azonban, azt hiszem, sokkal nagyobb része van az árdrágításoknak. (Ugy van! Ugy van! — Taps a szélsőbáloldalon. — Szabó Sándor: Eddig nem tudta, most legalább tudja! — Bud János péuzügvminister: Majd mindjárt nem fognak tapsolni!) Én azonban azt mondom, hoery az árdrágítókat másutt kell keresni. Az árdrágítókat meg lehet talá'ni azok között, akik a munkásnak és a tisztviselőnek nem fizetik meg az őt megillető bért (Zaj a, jobboldalon. — Szabó Sándor : A régi gTamof on ! — Nagy zaj. — Esztergályos János : Elé"- bai. hogv ez már régi követelése a dolgozóknak !) Ezek az alacsony bérek okozzák, hoa-y a lakosság nem fogyasztóképes. A belső fogyasztást pedi<r nern^ lehet lebecsülni. A belső fogvasztás fontos tényező. Ha a belső fogvasztást nem iervekszünk emelni, akkor nem tudom, mivel kivánja ^z á^am a maga g n zdasásri egvenstTyát helyreállítani, Külkereskedelmi mérlegünkben esryenesen ijesztő mérvben tolódik el ez az arány, és ha ezt is nézzük, akkor a múlt évi összehasonításnál megmagyarázhatatlan számot találunk, amely szer'nt emelkedik külkereskedelmi mérlegünk deficitje. Ha nem igvekszünk a belső fogyasztást emePni. (Zaj. — Szabó Sándor: A termelést keU emelni- nem a foaryasztiást !) ennek gazdasági életünk helyreállítása körül mindig rosszabb hatása lesz. A szükséges termelést azonban nem lehet azokkal a nyomorúságos alacsony bérekkel fentartani, amelyeket 15'
