Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.
Ülésnapok - 1927-77
86 Az országgyűlés képviselőházának 77, idése 1927 július 14-én, csütörtökön, egyik-másik ur fenn akar tartani. Itt is azt kell mondanunk, hogy a bérek dolgában is a békenivóra kell visszatérnünk. 1914-ben egy munkás hetikeresetének 23*5 százalékát fizette lakásbérre, ma 191 százalékát. Tudom, azt méltóztatik mondani: még mindig mennyivel kevesebb ez. Augusztusban már valószínűleg több lesz és később még több. (Zaj a jobb- és a baloldalon.) — Rassay Károly: Erre azt mondják, hogy régi grammofon! Most itt van az uj lemez a Tótágassal! — Szabó Sándor: Az is régi!) A Tótágas előtt a képviselő ur hasra vágódott. (Szabó Sándor: Az is régi! — Zaj. — Csontos Imre: Takaros kis üzlet volt az a Tótágas! Okos ember csinálta! — Szabó Sándor: Az is régi grammofon! — Folytonos zaj a jobb- és a baloldalon.) Élelmiszerre békeidőben elköltötte egy munkás hetikeresetének 51-4%-át, ma elkölti 77-7%-át. A tisztviselőnél a helyzet még szomorúbb, mert amig békeidőben a tisztviselő lakásbérre keresetének 33%-át fizette, addig ma annak 44%-át fizeti erre; (Zaj.) élelmiszerre fizette békeidőben keresetének 36%-át, és ha ugyanabban a mennyiségben ma meg akarja vásái-olni, keresetének 121%-át kellene kiadnia, ami nincs. Keresik, kutatják az urak, hogy mi a drágaság oka és kiküldenek hajnalban razziázni detektiveket, ahelyett, hogy kiküldenének ezeket a detktiveket a részvénytársasági igazgatók jól párnázott ajtóihoz, ahelyett, hogy odaállítanák ezeket a detektiveket, . hogy nézzék meg a munkabérek lajstromát és a tisztviselők fizetését és megkérdezzék azt, hogy egy tisztviselő 2 és fél milliós koronás fizetésből hogy ind megégi. (Zaj. — Egy hang a jobboldalon: Másfélmillió!) Hogy nem vetődik fel az a gondolat, hogy az illető valami illegális utón szerzi meg azt a pénzt ! Az állam a maga tisztviselőjével szemben miért nem veti fel egyszer ezt a kérdést, miért nem kérdezi meg azt : hogy is tudnak merélni az én tisztviselőim a jövedelmükből, miből él meg ma egy VIII. vagy IX. fizetési osztályban lévő ember és akkor csodálkoznak, hogy a kereskedelemben nincs forgalom. Persze, ha egy ruhát ötször kell kifordítani ! A háború alatt kifordították a baloldalára, most pedig kezdik visszafordítani a jobboldalára. A cipőket el kell nyüni és minden kulturigényről is le kell mondani. Bródy t. képviselőtársam hivatkozott arra, hogy a Ráthféle könvvkereskpdés csődöt mondott. Hát hogyan teljen valakinek ma könyvre, amikor a kenyérfogyasztás 22%<-kal csökkent ! Hogyan gondolhat akkor valaki arra, hogy a nyomdaipart lehessen fejleszteni, vagy hogy más kulturszükségleteket lehessen kielégíteni. Ezeket a kérdéseket nem lehet rendőri kérdésként kezelni. Ha a kormánynak szándékában van ezeket orvosolni, akkor komolyan kell orvosolni. Az orvoslásnak két módja van (Hall'uk! Hall'uk! balfelől.) Az epvik oldalon megszüntetni a mai igazságtalan adórenqszert, elsősorban a fogyasztásiadó helytelen voltát és köztük a legigazságtalanabb és legdrágitobb adót a forgalmi adót. Tisztában vagyok azzal, hogy ezt nem lehet máról holnapra megcsinálni, de legalább szeretnék látni valahol kfzd°tpt. A nénz i "" , vminister or beigérte a forgalmiadó leszállítását 3%-ról 2%-ra. A pénzügyminister ur igen ügyes ember, mert elérte, hogy 2%-kal több bevétele van, mint 3%-kai. (Zaj.) Ezt tehát nem jár I jótékony vagy árcsökkentő hatással, ellenkezőleg, a forg'almiadó sokkal magasabb összegben folyik be, mint azelőtt. (Ugy van ! a szé'sőbaloldalon. — Zaj balfelől,) Meg kell szüntetni az igazságtalan városi vámokat ós ami fontosabb: emelni kell a belső fogyasztást. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ez az alapja mindennek. Meg kell szüntetni a lehetetlen alacsony béreket, és nem kell mindjárt félreverni a harangokat, ha a kőművesek 10 fillér béremelést kérnek, de viszont nem szabad szemet hunyni, ha a klinikákon milliókra menő összegekben lopják el a húst a betegek elől. Nem kell kétségbeesni, ha tisztességes bért kérnek a postások, a hivatalnokok vagy más kategória, hanem mindenkinek lehetőséget kell nyújtani arra, hogy meg tudjon élni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ez fogja a gazdasági életet helyrehozni; a belső fogyasztás emelése, tisztességes munkabér, takarékosság és egész vonalon mindenütt, elsősorban az állami hivatalokban. (Ugy van! a szélsőbaloldalon,) Minden luxuskiadást mellőzni kell, nem kell Zürichben előkelő borházat építeni és nem kell előkelő diákházakat épiteni (Zaj jobbfelől.) olyan luxussal, hogy a svájciak bámulnak és csodálkoznak rajta, hogy micsoda gazdag ország lehet az, amely ilyen fényűzést engedhet meg magának. (Zaj.) Maradjunk meg szegényes kereteink között, igyekezzünk oly szerényen berendezkedni, amennyire a viszonyaink engedik; igyekezzünk először lehetővé tenni, hogy az emberek kenyeret tudjanak enni s azután térjünk át a luxusfogyasztásra. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon. — Zaj jobbfelől.) Elnök: Szólásra következik? Fïtz Arthur jegyző: Haller István! Haller István: T. Képviselőház! Csak igen rövid ideig akarom a figyelmet igénybe venni, miután — azt hiszem — ezt a témát az előttem szóló képviselő urak már kimerítették. (Ugy van! a jobboldalon.) Ez az egyik oka annak, hogy rövid akarok lenni, a másik pedig az, hogy azt hiszem, teljes joggal tételezhetem fel a kormány tagjairól, különösen Vass József népjóléti minister úrról aki ex asse foglalkozik a kérdéssel, hogy gyökeresen ismeri ennek a kérdésnek minden vonatkozását, úgyhogy valami sok ujat mondani nem igen tudok. Hogy mégis felszólalok, annak egyik oka az, hogy pártom részéről is kifejezést kívánok Msm annak ho^v a kormány tel JPS erővel minient elkövet, amit ezen a téren el lehet követni, mert kétségkívül a konszolidációnak egyik igen fontos problémája a drágaság kérdése, a lakás- és az. élelmiszerkérdés. Ezeknek a kérdéseknek mitigálása mellett tartani kell attól, hogy a nyugtalanság igen erős tempóban fog növekedni és mindazok az eredmények, melyeket a kormány a konszolidáció terén eddig elért, komoly veszélyeztetésbe fognak kerülni. Ez visszahathat pénzünk értékének stabilitására ; s, mert ha pénzünkért mindig kevesebbet tudunk vásárolni, ez rontani fogja pénzünk értékelését is. Abban, amit igen t. képviselőtársaim Q rre vonatkozólag mondottak, hogv tudniillik a fogyasztást rengeteg adó, illeték, vám, stb. terheli, nekik tökéletesen igazat adok. A városnak és a kormánynak egyöntetüleg meg kell keresni a módot ezeknek a terheknek leszállítására, mert bizonyos, hogy aki a kereskedésben vagy a termelésben foglalkozik ezeknek az áruknak .ülőállitásával, vagy a fogyasztókhoz I való juttatásával, ezeket az illetékeket rendesen nemcsak a maguk abszolút összegével szokták a. fogyasztóra hárítani, hanem ez mindig