Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-77

84 Az országgyűlés képviselőházának 77. legfeljebb tálán V« marhát ad el. Természetes tehát, hogy ezek a költségek, amelyek a boltbér, a család megélhetése és egyébb címen felmerülnek s amelyek egy eerész marha húsára estek, most sokkal kisebb fogyasztást terhelvén, mindenkor kifejezésre jutnak, amikor az illető vevő azért az V*, vagy Vï kg húsért jelentkezik. Mindezek az adatok bizonyítják azt a mélységes nyomort, amelyben Magyarország, de talán tű'nyomor észben a főváros lakossáara van, a külföldi államokkal Összehasonlítva. Pl. Berlint összehasonlítva Budapesttel, amely szintén egy legyőzött ország fővárosa és szintén nagy város, azt látjuk, hogy amig 1 kg háj Berlinben 1 pengő 90, nálunk 2-60, kristálycukor Berlinben 0-80, nálunk 1-30. Egy kilogramm só Berlinben 0-20, nálunk 0-40, ujburgonya Berlinben 0-30 nálunk 0*65, zöldbab Berlinben 0-70, nálunk 1-40, tizenkét kifli, vagv zsemle Berlinben 0-40. nálunk 0-72. tehát ott, ahol a búza terem,, ahonnan a lisztet kiviszik, 72 fillérbe kerül 12 zsemle, Berlinben pediai csak 40 fillérbe. Az Egyesült Államokban a munkás bérének 34*9 százalékát fordítja élelmezésére, Németországban 56. nálunk 75 százalékát. Lakásra a munkás béréből Németországban 14, Amerikában 10*6, Svájcban 12-3, nálunk 19*01 százalékot fordít. Mindezekhez az, adatokhoz jön a Máv. helytelen tarifapolitikája, amelyet indokolt volna revízió alá venni, mert hiszen a Máv-nál a bevételek lényegesen emelkedtek, az 1927/28. évre pedig 36%-kai több bevételt irányoztak elő, mint amennyi az előző évben volt. Igen jellemző dolog az, amit a Vállalkozók Lapja egyik számában ír: célszerű volna, ha a. ministerium ezt kontrollálná. A lap azt áll it ja, hogv az építőanyagok szállítását a Máy. uj tarifaosztályba sorozta be és ezáltal az építőanyag 45%-kai emelkedik. A pénz vásárlóerejére nézve a következő adatokat említem meg. Amig egymillió korona egy évvel ezelőtt még 54-98 pengőt ért, ma az csiak 47*99 pengőt jelent. Ezek a számok mutatlak azt a drágaságot, amely a gyakorlati életben kifejezésre jut. A munkás átlagos bére 1914-ben 32*5, 1926ban 261 aranykorona, a hiány tehát 6*3 aranykorona. A tisztviselőknél ez még szomorúbb, mert a tisztviselők bére 1914-ben átlagban 46*5 aranykorona volt', 1927 végén pedig 17*3 aranykorona, a hiány tehát 29*1 aranykorona. Egy kőmives heti bére Berlinben 60*48 márka, Bécsben 68*16 schilling, Budapesten 43-20 pengő. A vásárlási értéket tekintve egy kőmíves heti béréből vásárolhat Berlinben 147*5, Bécsben 108*1, Budapsten pedig 64 kiló kenyeret. Ezek a számok megmagyarázzák, miért van a fogyasztásban olyan nagyfokú csökkenés. A munkás, a tisztviselő, a fix fizetéséből élő alkalmazott ugyani s nem* kénes annyit s*"-m keresni, mint amennyi legminimálisabb szükségleteire kellene. M'ndezpkhez hozzászámítva most még azt az állandó bizonytalanságot, amely a lakások felszabadítása körül van. érthető, hogy a főváros és vele együtt az egész ország lakossága állandó izgalomban van. A kérdés elbírálásánál az illetékes minister ur figyelmét felhívom nemcsak a fővárosra, hanem a vidékre is. A vidéki városokban a lakások felszabadítása után talán még szomorúbb lesz a helyzet, mint Budapesten. Vannak ugyanis egyes vidéki városok, ahol semmiféle épitVpzés nincsen. Például hivatkozom itt Székesfehérvárra, ahol semmiféle építkezés nincs, ülése 1927 július lé-én, csütörtökön. * j ahol a lakások felszabaditása talán még na| gyobb szerencsétlenséget jelent, mint jelenteni fog a budapesti lakosságra. Ott ugyanis, ha felszabadulnak a bérek, a lakosok teljesen kilesznek szolgáltatva annak az egynéhány háztulajdonosnak és a bérek olyan óriási magasságot fognak elérni, hogy megint elkezdődik a népvándorlás vidékről Budapestre. így tehát azt érjük el, hogy a főváros lakosságának az a része, amely hivatásánál fogva nincs idekötve, igyekeznék Budapest környékén vagy a vidéki városokban elhelyezkedni, hanem ennek épen ellenkezőjét érjük el : a vidéken megint százan és ezren lesznek kénytelenek a fővárosban keresni valamelyes menedékhelyet, hiszen az embereket vidékről a lakásviszonyok ki fogják üldözni. A statisztikai adatok szerint Magyarország lakásviszonyai igen szomorúak és kétségbeejtőek. Ha figyelembe vesszük azt, hogy 1,175.000 lakóházból őszesen 23.147 ház van alápincézve, tehát a házaknak csak 1*9 százaléka s hogy 2.239.000 lakhelyiséghői 1349.000-nek földes padlója van. tehát még kideszkázva sincs, s hogy a lakásoknak csak 4*8 százalékában van fürdőszoba s hogy a kétszobás lakásokból 15*9, az egyszobás lakásokból 48%-ot állapítottak meg hatóságilag túlzsúfoltnak, akkor azt kell kérdeznünk: mi az a nyomós indok, amely a kormányt arra kényszeríti, hogy a lakások forgalmát fel akarja szabadítani? (Vass József munkaügyi és népjóléti minister: Ezek az adatok.) Nem akarok most arra hivatkozni, hogy külföldön mindpnütt oltóbbak a lakbérek, mint nálunk. ( Ellenmondások a jobboldalon.) Nem akarok hivatkozni most arra, hogy a győző államokban, Franciaországban és más orszá árokban, továbbá Németországban a lakások felszabadítása més* nem történt meg. nem akarom Bécset és Ausztriát sem oéldakénen ideállítani arra nézve, hogyan kell a lakáskérdést megoldani, ßn itt akarok maradni nálunk és nem kivan ok semmiféle külső vas*y más példával összehasonlítást tenni, s a minister úrtól csak azt kérdem: mi az a nyomós ok, amely őt kénvszeriti. amely borzasztóan Kántiá az ő lelkiismeretét, hogy a lakosokat fel kell szabadítani? (Vass József népjóléti és muTikaiigyi minister; Az ön által előadott adatok!) Ezek az adatok nem fognak megiavulni a ministpr nr törekvései által. Állítom, hogy a lakásérrités — s erre a Házban már egyszer rámutattam — npm jótékonykodás, a lakásépítés einen olyan ka-ni+alista vállalkozás, mint bármilypii más vá^alkovás. Ha a nénz olcsóbb lesz. ha a jel/á^ocrkölesönök olcsóbbak lesznek, s ha megint' lehetővé vélik az. hogv amikor valakinek telke van. akad b^nk, amplvnek ut^án a. házat felóníthctik, akkor megint meg fog indulni az építkezés. Hiába fogja tehát a minister ur felszabadítani a lakásokat, hiába fog a minister ur bármilyen magas lakbéreket engedélyezni a háztulajdonosok részére, ha a házépítés kapitalista szempontból nem lesz jövedelmező üzlet, akkor a kapitalizmus nem ide fogja befektetni a tőkét, hanem elmegy nílusi gátakat építeni vagy elmegy máshová, ahol a tőkéjének nagyobb jövedelmezőség van biztosítva. (Ugy van! Ugy van! — Vass József népjóléti és munkaügyi minister : Ezért kell felszabadítani !) Mivel tudtam, hogy a minister urnák ez az érve van, — ezt már ismételten hangsúlyozta itt — ezt az érvet fogok igyekezni