Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-77

Az országgyűlés képviselőházának 77, ülése 1927 július lé-én, csütörtökön. 83 amellyel ezt a városi adót meg kivánta szün­tetni. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ezt a közgyűlés el is határozta és ismét a kormány volt az, amely megakadályozta a fő­várost abban, hogy ezt a fogyasztásiadót meg­lehessen szüntetni. (Bud János pénzügyminis­ter: A keresetiadót akarták növelni!) Kérem szépen, a keresetiadót nem kivántuk növelni, a keresetiadót abban az irányban kivántuk fenfartani, mint ahogyan az az előző években volt. 60%-ban, erre a pénzügyi kormánv a bel­ügyi kormánnyal egyetértőleg nem a fogyasz­tásiadókat szállította le, mint amely fogyasz­tásiadók a lakosság összeségének megélhetését megkönnyitették volna, hanem inkább a másik adókedvezményhez nyúlt és lehetővé tette, hogy a községi pótadó 60%-ról 50%-ra szállit­tassék le, melyet azonban kizárólag háztulaj­donosok, részvényesek és ehhez hasonlók fizet­tek. A kormánv tehát ismételten nem a fo­gyasztó tömegek megélhetését tette olcsóbbá, hanem az adó'eszállitásnak olyan módját vá­lasztotta, amely nem a produktiv osztályokon segitett és nem olcsóbbodást idézett elő, hanem azt eredményezte, hogy egyes bankok, rész­vénytársaságok, vagy más jobbmódu emberek nagyobb jövedelemhez jussanak, de ennek ellenében minden szegény embernek továbbra is meg kell fizetnie a 850 korona városi hus­fogyasztásiadót és továbbra is fizetnie kell ennek következtében minden egyes vágómarha után a 20 pengő 40 fillér városiadét. Tehát az állam itt bekapcsolódik mint árdrágitó. És hogy ezeket a fogyasztásiadókat nem lehetett megszüntetni, az nem a fővároson múlott, — hangsúlyozom — mert a fővárosi pártok kivé­tel nélkül ennek az adónak a megszüntetését kérték és határozták el egyöntetüleg a székes­főváros közgyűlésén, de érvénvre emelni nem lehetett, mert a közgyűlés ebbeli határozatát is, mint sok mást, megakadályozták. T. Ház! Hogy a békéhez viszonvitva milyen igazságtalanságok vannak az adózási rend­szernél, e tekintetben hivatkozom Teleszky János volt pénzügvminister úrra, aki bizo­nyára vf>n olyan szakember, hogy kijelentéseit eí kell fogadnunk. Teleszky János a felsőház­ban mondott bpszédében azt mondotta, • hogy mi g 1913-ban 111 aranykorona és 11 fillér adó esett egy fe^re. addig ma 138 aranykorona és 69 fillér esik egv fejre adózás címen. (Neu­bauer Ferenc: Szterényi más mondott!) Te­leszkv ezt mondotta. Lehet, hogv a képviselő nr mást tud a naplóból kiolvasni. (Neubiner Ferenc: Szterényit majd a képviselő ur cit^^a, megosztom a munkát. (Erdélyi Aladár: Elég es^k a, fejünkre!) Ennek az adórendszernek a következménye az, hogy van drágaság. Nem mondom azt, hogy kizárólag csak ezért van drágaság. Én a pénzügymin ister urnák a ki­jelentésével szemben hivatkozom, ezekre az adatokra, — aki egyik lap szerint' azt a ki-' jelentést tette, hogv az adók nem jelentik a drágaságot. — Hát én ezekkel^ igazolom azt, ^osrv ezek az adók drágaságot jelentenek, mert közvetve a fogyasztókhoz jutnak és közvetve drágHják a fogyasztást, nem szólva a lak­bérekről, amelyekről bátor leszek külön be­szélni. T. Ház. Az adókból több szedetik be és több folyik be, mint amennyi elő van irá­nyozva. Magára a népszövetségi kölcsönre 1400.000 koronával több folyt be mint amennyire szükség van. Ennek valahol je­lenkeznie kell. mert abban azt hiszem vala­mennyien egyetértünk, hogy a gazdasági élet nem javult annyira, hogy ez a plusz indokolt KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. VI. volna. A gazdasági élet nem javult annyira, hogy valaki is feltételezze azt, hogy az ipar­ban és a kereskedelemben és a többi foglalko­zási ágakban olyan fellendülés következett be, amelynek következtében ezek a többletek indokoltak volnának. A másik oka a drágaságnak megitélésem szerint az, hogy a belső fogyasztás olyan mi­nimális, hogy azt más országok fogyasztásá­val összehasonlítani alig lehet. Munkaalka lom nincs. Aizok az összegek, amelyek a költ­ségvetésben munkaalkalmak fejlesztésére let­tek volna előirányozhatok, vagy amelyek erre a célra kellett volna előirányozni, egész más célokra fordittattnak. Csak pár adatot kiva­rrok itt felsorolni. Azt látjuk ezekből a tételek­ből, hogy az állam, rendőrségi páncélkocsik beszerzésére 232.000 pengőt, csendőrlakta nyákra és ezek felszerelésére 5,300.000 pengőt, a légi forgalom fejlesztésére 2,700000 pengőt, a bortermelés értékesítésének előmozditására 2 millió pengőt, az állami hadianyaggyár és lőporüzem építésére 3 millió pengőt, gázál­arcok beszerzésére 2.300.000 pengőt tenyész­lovakra 50.000 pengőt irányzott elő. Ez a pár tétel 15,600.000 pengőt tesz ki. Ha ez az összeg az ipar és kereskedelem rendelkezésére bo­csáttatott volna, olcsó kamat mellett produk tiv célokra, akkor bizonyára lehetővé tétetett volna, hogy a lakosság belső vásárló képes­sége is emeltessék. Ezek a körülmények idézik elő a drágasá got, amelynek megszüntetésére véleményem szerint nem elegendő az, hogy a kormány — nem akarom ezt a szándékot lebecsülni — de tektivekkel ellenőrizteti a. piacokat, az mindtem­esetre szintén helyes, hogy megállapítsa, hogy vannak-e visszaélések, hogy vannak-e olyanok, akik ezt a gazdasági helyzetet kihasználják. de a bajt orvosolni ezzel nem lehet, a bajt egé­szen másképen kell orvosolni. A baj az, hogy ma kereskedelemmel sokkal több ember foglal­kozik és sokkal több önálló kereskedő van, mint a békében volt. A baj az, hogy a sokezer exisz­tencia tönkremenése következtében nrndenki igyekezett az iparba és a kereskedelembe s az árucserébe valamiképen belekapcsolódni, s a sok közvetítő az, amely bizonyos mértékig megdrágítja az árut, amíg az a fogyasztóhoz kerül. A másik ok pedig az. hogy maga a fo­gyasztás is csökkent. Csak pár számot kívánok felolvasni arra vonatkozólag, hogy például a kenyérfogyasztás miképen csökkent, az 1926. évet összehasonlítva az 1925. évvel, azt kell megállapítanom, hogy a kenyérfogyasztás 22-5 százalékkal csökkent a fővárosban. Megállapít­ható a hivatalos statisztikai adatokból, hegy Budapesten levágtak 1925-ben — pedig akkor a gazdasági viszonyok elég rosszak voltak, 26.106 ökröt, 1926-ban pedig 22.907 ökröt. Birkából 1924-ben levágtak 44.916 darabot, 1925-ben pedig 34.?00-at. Ez a nagyfokú csökkenés a lakosság szegénységében nyeri magyarázatát. (B^d Já­nos: Hány sertést vágtak lel) A sertésekre vo­natkozó adatok nem állanak rendelkezésemre, de az esés itt is ugyanaz, s nem lesz nagy elté­rés az arányban. (Bud János pénzügyminister: No! No!) Mi ennek a következménye ? Tudtommal a mészárcsmesteirek számn nem ; csökkent, ellen­kezőleg' emelkedett. A különbség csak az, hogy amíg azelőtt a mészárosmesteot^ abból élt, hogv egv nap egy marha húsát mérte ki és ebből fedezte a rezsiköltségeit, lakbérét, családja megélhetését stb., ma ez a mészárosmester egy héten adja el egy marhának a húsát s naponta 15

Next

/
Thumbnails
Contents