Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.
Ülésnapok - 1927-74
r Az országgyűlés képviselőházának ezen kérdésben ne látna egy hallatlanul furcsa, különös és felháborító jelenséget. Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, méltóztassék tartózkodni attól, hogy birói ítéletet ilyen kritika tárgyává tegyen. Pakots József: Előre bocsátom, hogy a birói tekintélyt akarom megvédeni felszólalásomban, mert lehetetlenség, hogy mikor ilyen birói ítélet hozatik, kialakuljon egy társadalmi ítélet, amely homlokegyenest ellenkező a birói Ítélettel és ez esetben feltétlenül a társadalmi ítélet, amely egy kozmikus lelki megnyilvánulást juttat kifejezésre, a helytálló. Különös dolog, ha szembeállítom... Elnök: Kérem a képviselő urat, nem tárgyaljuk most az igazságügyi tárca költségvetését, méltóztassék tehát szorosan az előterjesztett napirendi indítványhoz szólni vagy azzal ellenkező indítványt tenni. Pakots József: Én csak röviden kifejezést akartam adni annak a közvéleménynek, (Mozgás és zaj.) amely az ítélet nyomán megnyilvánult és abból, hogy a Ház ezt a kérdést kellő nyugalommal hallgatja, azt a beismerést vélem felismerni, hogy maga az ítélet nem helytálló. (Zaj és ellenmondások jobbfelöl. Felkiáltások középen: Ezt nem, lehet megállapítani!) Hogy mi lesz az ítélet sorsa, azt nem tudom, de mikor egész jelentéktelen bűncselekményekért hat hónapokat rónak ki, mikor Feleki szerkesztőre hat hónapot rónak ki azért, mert Eckhardt Tibor volt képviselőtársunkról becsületsértő kijelentést tett, hat hónapot és 100 millió erkölcsi kártérítést, amikor egy másik szerkesztőt, Lázár Miklóst két hétre ítélték el azért, mert egy kollegáról nem egészen hízelgőén nyilatkozott, (Zaj a jobboldalon. — Halász Móric: Mindkettő sajtó ügy volt!) akkor a büntető törvényszéknek ez az Ítélete tipikusan mutatja, hogy még nincs az a koaszolidáció, amely után áhítozunk, mert sajnos, a biróság lelkében élnek azon indulatuk és elfogultságok, amelyek itt a társadalmi nyugalmat hét éven át megzavarták. (Zaj és ellenmondások a jobboldalon és középen.) Elnök: A képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani, mert a biróságot általánosságban elfogultsággal t vádolta. (Helyeslés jobbfelöl.) Kérem, ne méltóztassék így folytatni! Pakots József: Le akartam szegezni, hogy van egy társadalmi ítélet, amely homlokegyenest ellenkezik azzal az Ítélettel. (Élénk ellenmondások.) Mély megdöbbenéssel vettem tudomásul, hogy mi történt ezen ítélet által azon férfiúval, aki itt harcos társuk volt, akinek puritánságát, becsületességét mindnyájan ismertük. (Meskó Zoltán: Nem erről van szó! — Zaj.) Elnök: Az elnöki napirendi indítvánnyal szemben elleninditvány nem adatott be; az elnöki napirendi indítványt tehát elfogadottnak jelentem ki. Most pedig az ülés elején tett bejelentésemnek megfelelően következik Kéthly Anna képviselőtársunk sürgős interpellációja a Marcinkó-féle csomagakció ügyében. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Szabó Zoltán jegyző (olvasása): »Interpelláció a pénzügy minister úrhoz. Tud-e a minister ur arról, hogy a Marcinkó-féle csomagakció ügyében kiadott és a vámmentességet megtagadó rendelete következtében a körülbelül 6000 csomagot el fogják árverezni, mivel a címzettek elenyésző kivétellel földhözragadt sze74. ülése 1927 június 23-án, csütörtökön. 59 gényemberek, akik az ajándékba küldött szeretetadományok vámilletékét, illetve a rendes vámon kívül annak másfélszeresét, valamint a csomagok megérkezése után felmerült egyéb költségeket megfizetni nem tudják. Hajlandó-e a minister ur a fenti körülményeket méltányolva, rendeletét visszavonni ^ ezzel azt a lehetőséget is megakadályozni, hogy e csomagok árverés utján olyanok kezébe kerüljenek, akik azzal üzérkedni fognak 1 ?« Elnök: Interpelláló képviselőtársunkat, Kéthly Annát illeti a szó. Kéthly Anna: T. Képviselőház! Tudomásom szerint pártkülönbség nélkül, majdnem valamennyi képviselőtársunk tömegével kapta az utóbbi hetekben azokat a leveleket, amelyekben ennek az u. n. Marcinkó-féle szeretetcsomag-akciónak címzettéi közbenjárásra kérték fel őket azért, hogy az e körül a szeretetcsomag-akció körül húzódó vita, amely a népjóléti ministerium és a pénzügyministerium közt folyt, végre-valahára ugy fejeződjék be, hogy ezek a címzettek a csomagokat megkapják. Ezek a levelek valamennyiünknél úgyszólván garmadákkal feküsznek és szükséges, hogy most, amikor a pénzügyminister ur rendeletével pontot tettek ez után az ügy után, erről itt a Házban is szó essék. Ez a szeretetadomány-akció — azt hiszem valamennyien ismerjük — apró emberek apró ajándékait tartalmazza. (Meskó Zoltán: Inkább üzlet nagyrészben!) Nagyon jól ismerem azokat az érveket, amelyeket ellene felhoztak. Azt mondották, ez üzlet volt, azoknak üzlete, akik ott künn ezeket az apró adományokat összegyűjtötték és a szállítási díjon a maguk számára kisebb vagy nagyobb mértékben nyerészkedtek. (Borbély-Macky Emil: Marcinké a nevét adta csak hozzá!) Meglehet, hogy ez így van. (Borbély-Macky Emil: Egészen bizonyos. Üzlet volt az egész. — Meskó Zoltán: Legalább 50%-ig. — Borbély-Macky Emil: 80%-ig!) Én ezt ebben a pillanatban megállapítani nem tudom, hiszen nálunk könnyen megtalálni a legnemesebb célok mögött is az üzletet (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl. — Reisinger Ferenc: Például a Tesz-akció! — Kabók Lajos: Az szép kis üzlet volt!) Az a baj azután, hogy amikor ezekről az üzletekről lehull a lepel, rendesen „azokat ütik fejbe, akik ártatlanok abban az üzletben. Lehet, hogy e között az uj 6000 csomag között is van olyan, amelyet esetleg üzleti célból, nyerészkedés céljából küldtek ide át. Kezemben van a sok között, egy ákom-bákomos levél, amelyben az illető mentegetőzik, hogy csak igen kis mennyiséget küldött, mert azt hallotta, hogy baj volt már abból, hogy itt egyesek visszaéltek a vámmentesség kedvezményével. De én azt hiszem, hogy ebben az utolsó esetben nem volna szabad sújtani a néhány bűnösért a sokezer ártatlant, (Meskó Zoltán: Legjobb, ha dollárt küldenek!) annál kevésbé, mert a múlt tapasztalatai azt mutatták, hogyha ennek az üzletnek folyományaképen kellett keresztülvinni ezt a bánásmódot, akkor sem teljesen ennek a hatezer szegény embernek bűne az, hogy most ilyen bajt zúdítottak a nyakukba. Drága pénzen fent ártják a külügyi szolgálatot. Ha az elmúlt nyolc szeretetadományakciónál ezekre a visszaélésekre rájöttek, miért nem figyelmeztette, ugy a népjóléti, mint a pénzügyministerium a külügyministeriumot. (Bud János pénzügyminister: Nem volt megengedve! Több figyefmezetetés nincs! — Meskó Zoltán: A lapokban megtörtént a figyelmeztetés! Nagy cikkek jelentek meg!) hogy ez
